Ősz a Madaras egyedülálló törpebükkösében

A tekintélyes méretű, s éppen ezért rengeteg mászóútnak helyt adó sziklafalak miatt a Madaras egy fokkal talán népszerűbb a sziklamászók körében, de a csodálatos erdők mellett éppen a látványos kilátást is nyújtó sziklaalakzatok elsőrangú természetjáró célponttá is avatják a hegységet. A főgerinctől távolabb elhelyezkedő sziklaformációk miatt a Madaras felfedezésnek legjobb módja nem a gerinctúra, hanem ha két, vagy több egynapos túrát teszünk a hegységben. Ehhez bázisként kiváló választás az 573 méterrel a tengerszint felett elhelyezkedő Chata pod Končitou, amely a Nyitra völgyében fekvő Kemenec (Kamenec pod Vtáčnikom) falutól érhető el autóval.

Ez milyen már!

A Madarasban tett túránk leggyakoribb, tényleg minden alkalommal őszinte és megdöbbent felkiáltása rögtön a háznak is nevet adó, közeli Končitá sziklafala előtt hangzik el először. A Madaras olyan sziklákkal van tele, ahol minden egyes alkalommal titkon azt reméljük, hogy na most, itt meglátunk egy fenséges hiúzt a harsányzöld mohával borított andezitsziklák között. Hiúzt persze nem látunk, de a lombkorona aranysárga tömegében hirtelen kirajzolódik valami sötét fenyegetés: egy hatalmas sziklatorony, amely az erdőből a sziklához felérve elsőre nem is látszott.

Túránk első megállója, a háztól jelzetlen úton elérhető és különleges védettséget élvező sziklafal kiváló helyszín egy kis földtani ismerkedésre is. A négy kárpáti kőzetöv közül az ún. belső vulkáni öv az Északi-Kárpátokban két pásztába rendeződik. A délebbi öv a hazánk északi részében elhelyezkedő vulkáni hegységekkel azonos (ez a Belső-Északnyugati-Kárpátok a Visegrádi-hegységtől a Börzsönyön és a Mátrán át az Eperjes–Tokaji-hegyvidékig), az északi pászta pedig a mai Szlovákiában található.

Ebben járunk éppen most, de ide tartozik például a bányászati múltjáról nevezetes Körmöci- (Kremnické vrchy) és a Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy), továbbá a Jávoros, a Vepor (Veporské vrchy) és az egész Kárpátok egyik legjelentősebb vulkáni képződményét, egy, a laikusok által is kivehető óriási kalderát rejtő Polyána (Poľana) is.

E mára jelentősen lepusztult, erdős hátakkal jellemezhető tűzhányók 16–11 millió évvel ezelőtt működtek. A Madarasban a bányászat kapcsán a földrajzilag a hegységhez tartozó Újbánya (Nová Baňa, németül: Königsberg) említendő, amely kiváltságait 1345-ben Nagy Lajostól kapta, aki német bányászokat telepített ide és szabad királyi városi rangra emelte a települést. A Madarastól északra elhelyezkedő ún. Felső-Nyitra szénrégió településeinek (Nyitranovák/Nováky, Privigye/Prievidza) gyárkéményekkel teletűzdelt látképe viszont a 18. században elindult szénbányászathoz kapcsolódik, amely ipari méretekben csak 1909-ben kezdődött, leépítése pedig napjainkban is zajlik.

A „lombhullató törpefenyves”

A Končitá sziklájától a tanösvény kék jelzése felé haladva igazán vadregényes helyszínen rúgjuk az avart: göcsörtös, ősöreg fákat és mohos sziklákat kerülgetünk a kőgörgeteges gerincen, aztán egyszer csak egy újabb óriási sziklacsoport (Čertové chodníky) szürke-zöld tömege rajzolódik ki. Hamarosan elérjük a főcsúcs felé tartó sárga sáv jelzést, s nekirugaszkodunk a majd 800 méteres szintkülönbségnek. Közben két helyen is találunk forrást és kiépített pihenőt, amely kellemessé teszi az egyébként monoton menetet. Székelyföldet idézi számomra a Szlovákiában általam máshol nem látott szokás, miszerint minden forrásnál találunk bögrét is, amire mondjuk nincs szükségünk, de mindenképpen kedves hagyomány.

A Vtácnik erdőrezervátumát elérve aztán megváltozik az erdő, a fenyővel elegyes bükkös képe. A tetőszintet összefüggő áfonya borítja, de a kiemelt oltalom itt elsősorban a különleges bükkfáknak szól. A szélnek és az időjárási szélsőségeknek való kitettségnek köszönhetően ugyanis az idős, akár 150-200 éves fák is csupán 10-15 méterre nőttek meg, s a földközeli, göcsörtös ágaikkal olyan látványt nyújtanak, mintha minden erejükkel a földbe akarnának kapaszkodni a gyakran, és éppen most is viharos szélben.

Máshol is látni hasonló okok miatt törpe növésű bükköket, de egységes erdőt ritkán alkotnak.

A csúcson mi csak azt szemlélhetjük, hogyan kergetőznek a felhőfoszlányok a fenyőágak között a szélben, de amúgy állítólag pazar kilátás nyílik innen, hiszen 40 km-es körben nincs magasabb pont ennél. Tiszta időben látszik ide a Körmöci-hegységnek a Madarashoz hasonlító hegygerince, a Selmeci-hegység szabdalt térszíne, északi irányban a Strázsó-hegység (Strážovské vrchy) és a Kis-Fátra Vágtól délre eső, erdős gerince (Lúčanská Malá Fatra) az összetéveszthetetlen Klakkal (Kľak), és persze a Nyitra számunkra ismeretlen völgye.

Igazából nem bánjuk a kilátás hiányát, mert az erdő talán még varázslatosabb és még sejtelmesebb a ködben. A Rúbaný vrch (1097 m) elágazásáig tartó gerincvándorlás így azért marad emlékezetes, mert másra nem is tudunk figyelni, minthogy körülöttünk egyszer csak „megnő” az erdő, s a bükkös felveszi a hazánkban is megszokott méretét és látványát.

Kő hátán kő – és elsőrangú kilátás

De ne siessünk ennyire! Az egyébként kerékpárral is járható hegygerincen hamarosan elérjük a Madaras egyik fő látványosságát, a Kolostor-sziklát (Kláštorská skala, 1278 m), ahol a padosan elváló andezit olyan tornyokban áll, mintha azok egy ősrégi templom orgonasípjai volnának, ráadásul egy részük viszonylag könnyedén meg is mászható, így az adrenalin mellé kilátást is kapunk az amúgy erdővel borított hegytetőn.

A Kamenné Vráta kiszögellésétől szintén rálátnánk a gerinchez legközelebb eső falu, Kľak vadregényes környezetére a főgerinc keleti oldalán, de kilátás híján nekünk marad a tereplépcső csúszós kövein való botladozás a Rúbaný vrch nyergébe. Itt a sárga sáv jelzésen elhagyjuk a főgerincet, és egy nem kevésbé hangulatos oldalgerincen a szintén védett Buchlov (1040) sziklacsúcsát vesszük célba. És ilyen a Madaras: közben két, roppant látványos sziklakiszögellést is érintünk, ráadásul az egyik csodálatos panorámával is megajándékoz bennünket, mert időközben a felhőalap alá kerültünk.

A Buchlov előtt keresztezzük a Zadná lúka tisztással, forrással, tűzrakóval rendelkező tökéletes táborhelyét, majd megmásszuk a kőóriást. Szó szerint, ugyanis a sziklatetőre egy láncokkal, létrákkal megerősített út vezet fel, ahogy a csúcson található kereszthez is igénybe vehetjük a mesterséges kapaszkodók segítségét. A Buchlov egyébként egy önálló túrát is megér: a sziklaél ugyanis hosszan elnyúlik, a turistaösvény pedig kitett helyzetben, látványosan egyensúlyoz a Sladná skala élén, a vonulatot lezáró Žarnov 839 m magas csúcsára pedig akár egy létrás-láncos úton is felkapaszkodhat az, aki nem a kényelmesebb turistaösvényt választja.

Mi ezt most idő hiányában kihagyjuk sajnos, de ha azt hinnénk, hogy vége a látványosságoknak, tévedünk. A nyeregből levezető zöld sáv egyrészt roppant hangulatos, kőgörgeteges patakvölgyben vezet le, alig győzzük csodálni, aztán a kék sáv jelzésre térve egyszer csak a sárga lombtömeg felett feltűnik a Veľká skala fokozottan védett bástyája (a védettséget hatalmas és különleges erdeifenyő-állományának köszönheti).

Ide nem lehet felmenni, cserébe vár minket Szlovákia állítólag második legjobb sziklamászóhelye: a földvárat is rejtő Hrádok roppant sziklafala, ahova a patakparton álló házikótól egy nyílegyenes, jelzetlen, de jól követhető ösvény vezet fel. Minden bizonnyal ezt használják a sziklamászók, mert éppen az ő, jelzett táborhelyükhöz érkezünk. Útközben észrevehetjük a vasúti talpfákat is, amelyek arról árulkodnak, hogy a sziklafal csak részben természetes, egykor bizony bányászták is itt az andezitet (napjaikban is több kőbánya található a hegység peremén).

A táborhelytől egy tanösvény kék jelzését jobbra követve mászhatunk fel a sziklafal tövébe, láthatjuk az óriási falon felfelé vezető mászóutakat, majd egy létrán átmászva érhetjük el a sárga sáv jelzést, amelyen a házhoz közeli parkolóhoz ereszkedhetünk le. Mi erre már nem vállalkozunk az alkonyatban, és a sárga sáv jelzésre a táborhelytől északra tartó kék jelzésen ereszkedünk le, de az interneten elérhető leírások alapján a létra tetejétől akár a jelentős földvárat is rejtő sziklaoromra is kikapaszkodhatunk. Első napi, látványosságokban bővelkedő túránkon 20,8 km-t tettünk meg, 1175 m szintemelkedéssel és ugyanennyi szintcsökkenéssel, így kifejezetten jólesik a menedékházban elfogyasztott friss pisztráng.

Adrenalin és rengeteg szalamandra

Ha a Buchlov és a Hrádok nem lett volna elég meggyőző, másnap délelőtt végleg megbizonyosodunk arról, hogy mennyire jól jártunk a két egynapos túrával. Reggel Papszabadiból (Lehota pod Vtáčnikom) hajtunk fel a Baškova völgy végében álló Smrečina menedékházhoz. Innen ugyanis egy 1,4 kilométeres körtúrával tudunk felkapaszkodni a Novácká szikla tetejére, ahol a térkép szerint egy újabb láncos-létrás kihívás vár.

A patakpartról felfelé haladva nem győzünk a lábunk elé nézni, hogy össze ne tapossuk véletlenül a friss avarban nehezen észrevehető, az esti eső hatására aktív szalamandrák egyikét.

A különálló sziklatornyok tetejére, az ún. Jitka kilátópontra ugyanis úgy tudunk kilépni, ha a lánc segítségével átlépjük a különálló sziklatornyok között tátongó mintegy 15-20 méteres űrt. Mit mondjak? Ez, a csak bátraknak ajánlható mutatvány esős időben erősen megnöveli a pulzusszámomat… Arra pedig már csak otthon, az internetet böngészve jövünk rá, hogy a völgy más meglepetést is tartogat. A túloldal sziklaormai partizánbunkereket rejtenek, a kissé lentebbről, a sípályától jelzetlen úton elérhető Volkov zub szikláin pedig láncos út vezet végig meglepően hosszan (bár a térképek ezt nem jelölik). Egy újabb érv a Buchlov mellett, hogy visszatérjünk egyszer.

Séta a semmibe

Második napi nagyobb túránk (17, 1 km, 800 méter szintemelkedés és szintcsökkenés) célpontja a Fehér-kő sziklakolosszusa (Biela skala, 1135 m). Ehhez átautóztunk a hasonló nevű falu (Podhradie) felett álló Keselőkő várához (Hrad Sivý Kameň), ahol a vár parkolójában hagyjuk autónkat. A vulkáni szikla kiszögellésén álló várrom nevét állítólag a keselyűkről kapta, s bár építtetője és építési ideje nem ismert pontosan, feltételezések szerint maga Csák Máté birtokolta vagy építtette azt a 14. század elején. A vár gazdag története a felvidéki nemesség megannyi jeles alakját felvonultatja, majd, ahogy az gyakran lenni szokott errefelé, a Rákóczi-szabadságharc alatt fejeződik be, amikor is a hajdúk elfoglalják és kifosztják az erősséget.

A falut a sárga sáv jelzéssel hagyjuk el és hangulatos kaszálórétek, valamint óriási bükkfákat rejtő egykori legelőerdők mentén kapaszkodunk fel a főgerinc irányába, amelyet a Jarabá skala csúcsnál érünk el (1169 m). Itt kilátás nincs, ezért gyorsan továbbállunk. Az Orlí kameňt (1126 m) keresztezve aztán végre panorámát is kapunk, ráadásul az eddig nem látott, a hegységtől keletre fekvő zegzugos vidékre, de sokat itt sem időzünk, mert vár bennünket a hegység sokak szerint leglátványosabb helyszíne.

A Fehér-kő fokozottan védett erdőrezervátumban fekszik, ezért a jelzetlen úton elvileg tilos kimenni a sziklafal peremére, de ugyanakkor erről a rövid szakaszról a jelzést nem a védettség miatt, hanem a sziklafal kitettsége és veszélyessége miatt vették le nem is olyan régen. Ezért mi bátorkodunk kimenni a sziklafokra, s szó, mi szó, tényleg olyan, mintha kisétálnánk a semmibe: szédítően magas sziklafal tetejére vezet az ösvény. Ráadásul ez a sziklafal természetes: ott keletkezett, ahol a lávafolyam utánpótlás hiányában egyszer csak megállt. Az azóta eltelt évmilliók során az aprózódás oszlopokba rendezte a sziklafal szélét, hasonlóan a mi tanúhegyeinkhez, s ezek az oszlopok időről időre természetes úton le is omlanak, amelyet a sziklafal aljában található roppant kőkolosszusok is bizonyítanak. Komolyan mondom,

A főgerincről jelzetlen, de jól követhető erdészeti szekérutat követve ereszkedünk le a Jančekova skala 843 méter magasan álló kilátópontjára (természetesen ez is sziklamászó paradicsom), ahol méltó búcsút veszünk a Nyitra naplementében fürdő völgyétől és a túloldalán található, számunkra ismeretlen hegyektől. Innen a sárga sáv jelzésen, gyönyörű hegylábi réteket keresztezve ereszkedünk vissza Keselőkőre, miközben a naplementében valószínűtlen színben izzó őszi fényeket csodáljuk a Sivý kameň szintén fokozottan védett sziklafalán és a várnak helyet adó sziklafokon.