Túraajánlat

Panorámákkal a visegrádi hegyek zöld útján

Egy „zöld utazás” keretében átszeljük a visegrádi hegyek keleti peremvidékét, megismerve e tájnak a turisták által kevésbé ismert panorámáit és eldugott, vadregényes zegzugait.

Szöveg és fotó:
2020. február 21.

Egy „zöld utazás” keretében átszeljük a visegrádi hegyek keleti peremvidékét, megismerve e tájnak a turisták által kevésbé ismert panorámáit és eldugott, vadregényes zegzugait.

A Pilis és a Visegrádi-hegység zöldjelzésű útjait járjuk. A térképre vetett első pillantás után a soron következő ösvényünk nyomvonala nem különösebben hozz minket lázba, pedig igenis van itt látni- és felfedezni való! Ha nem vagyunk restek, mindezt egy alig 16 kilométeres túrával meg is tapasztalhatjuk, ami Szentendre határából Dunabogdányba vezet, érintve a hegység egy olyan vadregényes völgyszorosát is, amit csak kevés túrázó ismer.

Még mielőtt egyből rátérnénk erre az izgalmasabb útszakaszra, valahogy el kell idáig jutnunk, ehhez pedig mi a zöld jelzéseket kezdjük el követni a szentendrei Határcsárdától, melynek a Duna partján álló autentikus épülete már 1929 óta töretlenül fogadja a vendégeket. Itt található ugyanis a jelvényszerző túránk hatodik szakaszának első kódja, majd innen indulunk hosszú kaptatókkal a visegrádi hegyek panorámás keleti bérceire.

Nem árulunk zsákbamacskát és nem is szépítjük a dolgot. Az útvonalunk közel sem minden szakasza szemet gyönyörködtető, ám túramozgalmunk teljesítéséhez ezeket a részeket is be kell járnunk. Több helyen saras, nehezen járható földúton mellőzzük az erdőirtásos részeket, melyek járhatósága és látványa aligha csábítja természetjárásra a túrázót. Cserébe viszont, ha átverekedtük magunkat ezeken a szakaszokon, egyfajta jutalomként tárulnak elénk a fantasztikus panorámák, illetve a környék eldugottabb értékei.

Szentendrét egy hosszú és monoton aszfaltutas emelkedővel hagyjuk el, ami a Barackfavirág utca meredekén tart északnyugati irányba. A műutat a 312 méteres Kerek-hegy alatt hagyjuk el, és ahogy egyre feljebb tartunk az ösvényen, máris kitekintésben lesz részünk a csupasz hegyoldalból az alattunk fekvő Leányfalura, Szentendrére, a Szentendrei-Duna-ágra és a Szentendrei-szigetre. Tarvágásokkal szegélyezett saras utunk néhol pihenőt tart az emelkedésben és az Álló-rét platójára már mondhatni lejtmenetben érkezünk. Itt találjuk túránk második igazolókódját, és ekkorra már megtettünk több mint 5,5 km-et.

Ha igazán pazar kilátásban akarunk gyönyörködni, akkor a zöld utunkról érdemes egy közel három kilométeres letérést csinálnunk a Vörös-kő meredeken letörő csúcsára. Első hallásra a soknak hangzik a kitérőnk hossza, de lényegében irányban maradunk a zöld utunkhoz képest, így igazán megéri a sárga jelzésen ellátogatni erre a lenyűgöző panorámájú kilátópontra.

A Vörös-kő 521 méterről enged kitekintést a Duna túlpartján magasodó Naszály felsebzett oldalára, a Szentendrei-szigetre és településeire, Dunabogdánytól Szentendréig a Duna menti falvakra, illetve a Budai-hegységre is. Tiszta időben a Szandától a Mátráig szemlélhető a nógrádi lankavidék, továbbá a Cserhát jelentős része.

A bércen egy felszabadulási emlékmű otromba maradványai éktelenkednek. A kőoszlopot a 2. világháború után szovjet parancsra építették és kommunista „zarándokhelyé" vált, ahova a rendszerváltásig minden április 4-ét követő vasárnapon szervezett túrák keretében koszorúzási ünnepséget tartottak. Ma szerencsére mentes mindenféle erőszakosan ráaggatott ideológiától.

A kilátópontnál a pihenést padok és asztalok teszik kényelmessé, de még egy érdekes alakú esőbeállót is találunk, ami akár bivakszállásként is funkcionálhat a nomádtúrázás vándorai számára.

A hegygerincen a sárgát követve visszatérünk a zöld jelzésünkre, majd a Kis-Bükk-tető kaptatója és a Vértes-mező érintése után hosszú ereszkedéssel bevesszük magunkat az Édes-lyuk nevű völgybe. Sajnos az erdészet munkája itt is jelentősen meghatározza a völgy összképét, de lejjebb érve a mélyben futó patakmederhez már háborítatlan természeti állapotokat tapasztalhatunk.

Elérkeztünk a várva várt vadregényes részhez. Bár a zöld út alig pár méter erejéig enged betekintést a Kalicsa-patak kőgörgeteges sziklaszorosába, a látvány így is lenyűgöző. A patak a közelben magasodó 593 méter magas Urak asztala és az 569 méteres Teknős-hát, továbbá a környező alacsonyabb hegyek vizeinek egy részét vezeti le a Duna irányába. A mohával borított sziklákkal, kis zúgókkal és vízesések tarkított csodálatos kis katlanban érdemes óvatosnak lennünk, mert a meredek hegyoldalak főleg csapadékos időszakban kimondottan csúszósak, veszélyesek. Érdemes ezen a szakaszon a patakmedret követve jobban is szétnéznünk, vagy akár már korábban, a völgybe tartó ereszkedésünk során, nem túl nagy kitérővel ellátogatni a Kalicsa-patak fölé magasodó panorámás és vadregényes sziklapárkányra is.

Egy széles, erdészet által használt földúton kanyargunk az Őr-hegy oldalában. Átkelünk egy kis kőhídon, amiről bekukkanthatunk a Tövises-árok szakadásába, majd az Imre házának nevezett vadászlakhoz, illetve a közelében fekvő József-forráshoz vesszük az irányt. Ez idáig 12 km-et gyalogoltunk és nem csupán egy vízvételezési lehetőséghez, de egy esőbeállós kis pihenőt is találunk.

Az erdőszélen álló hangulatos vadászházat és a közeli forrást követően már nincsen messze dunabogdányi végállomásunk. Újfent sárdagasztós részek jönnek, de kilátásban is részünk lesz a Duna menti vidékre. A Szentgyörgymajort követően természetes kilátópontra érkezünk, innen nyílik igazi panoráma a környékre, benne a kőfejtés során megskalpolt Csódi-heggye, valamint a háttérben újra megpillanthatjuk a Naszály jellegzetes tömbjét.

Itinerünk nem navigál el a zöld kör jelzéssel pár száz métert leágazó Khüllenberg-forráshoz, de ha bővíteni szeretnénk a környékbeli ismereteinket, ezt a terepi pontot is felkereshetjük. Az 1883-ban foglalt víznyerőhely környezete nem éppen nyújt megkapó látványt, a szomszédságában elterülő tarvágással és vadkerítéssel, de a hely felkeresésével legalább elmondhatjuk magunkról, hogy itt is jártunk.

A zöld jelzések elágazásánál már Dunabogdány kertjeinél járunk. Elhagyott és szemetes, másutt szépen ápolt telkek és házak mentén érünk le a település központi részére. A földutat felváltja az aszfalt, és kisvártatva már jellegzetes sváb házak között érjük el a 11-es főutat. Az őskor óta lakott és viharos századokat is átvészelt Dunabogdány nevezetességei közül alig pár méteres kitérővel csodálhatjuk meg a Nepomuki Szent János-templomot és rendezett környezetét. Itt találjuk Kovács Jenő szobrászművész alkotását is, ami az 1947-es sváb kitelepítésnek állít emléket.

Valamivel több mint 16 kilométeres túránk végéhez érkeztünk. Felírjuk az utolsó igazolókódot, és akár a vízpartra is lesétálhatunk, hogy még teljesebb legyen a Dunától induló és ahhoz visszatérő útvonalunk. Jelvényszerző túránk eddig megtett szakaszai olyan látványos helyszínekre kalauzoltak el minket, mint a bámulatos Spartacus-ösvény, a Pilis legdélebbi bástyája, a megunhatatlan Kő-hegy, vagy a kolostorromokat összekötő rejtélyes Római-út, illetve a vadregényes Rám-szakadék. Tarts velünk a legközelebbi „Zöld utunkon” is, ami jelvényszerző túránk utolsó szakaszaként és szintén érdekes és látványos helyeket fog elkalauzolni.

A Túrafüggő szervezésében kiírt túramozgalom nyílt, ahhoz bárki csatlakozhat. Teljesíthető egyénileg vagy csoportosan, gyalogosan vagy kerékpárral, illetve vegyesen tetszőleges irányból és időkorlát nélkül. A hét zöld sávjelzésű túra igazolólapját egyben itinerét a túramozgalom szervezőjének honlapjáról, a blog.turafuggo.hu-ról ingyenesen lehet letölteni. A teljesítésért járó díjazás kitűző és emléklap, amit 500 forint + postaköltség ellenében vehetünk át.


Cikkajánló