Túraajánlat

A szentendrei macskakövektől a kőgombáig

Szentendre évszázados utcái a nyári napokon éppúgy remek célpontok, mint a fölötte emelkedő Kő-hegy bizarr sziklái, a kettőt azonban elválasztja néhány kevésbé izgalmas kilométer. Egy különleges, titkos úton viszont gyorsan elfogy a távolság.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
Pilisi Parkerdő Zrt.
2019. augusztus 16.

Szentendre évszázados utcái a nyári napokon éppúgy remek célpontok, mint a fölötte emelkedő Kő-hegy bizarr sziklái, a kettőt azonban elválasztja néhány kevésbé izgalmas kilométer. Egy különleges, titkos úton viszont gyorsan elfogy a távolság.

Egy fővárosi hétvégi reggelen számos lehetőség áll az ember előtt érdekes helyszínek vagy a természet felfedezésére; közös jellemzőjük, hogy egy hosszabb utazás vezet hozzájuk. Ez a rész pedig talán keveseknek hiányzik, a legtöbben inkább teleportálnának, mint autón és buszon zötykölődnének a cél felé. Szerencsére van egy lehetőség, ami a lehető legközelebb áll az előbbihez: a város közepéből induló dunai kirándulóhajó-járatok többek közt Esztergom, Visegrád, Vác, vagy Szentendre partjára is „elrepítenek” olyan élvezetes módon, amire az utazás szó helyett inkább a kirándulás illik. Az aktuális utazásunkon nem megyünk távolabb az első megállónál, és Szentendre felé vesszük az irányt.

 

aug-4_002-2_1.jpg

Az elérhető legkényelmesebb megérkezés Szentendrére

 
Az út így nem rövid, mindenképp több egy óránál, ellenben önmagában is remek élmény: a Dunáról megcsodált dudapesti belváros, a külváros, majd a vízparti galériaerdők olyan észrevétlenül ragadják magukkal a tekintetet, hogy a végén már meglepően korainak érződik a megérkezés.

 

aug-7_012-2_1.jpg

A Dumtsa Jenő utca a Főtér előtt


Szentendre zegzugos utcái igazán különleges látványt nyújtanak. Az egyedi városszerkezet a település 17. századi múltjában keresendő: a török időkben szinte teljesen elnéptelenedett faluba szerb lakók érkeztek, akik nagy része nem szándékozott több generációnyi időre letelepedni. Ennek megfelelően a szükséges legkisebb méretű telkekre építették az egyszerű házaikat. Miután azonban a balkáni török uralom tartósnak bizonyult, az új lakók maradtak, és az egyre nagyobb épületek is az eredeti, szabálytalan formájú, apró telkekre épültek.

 

aug-7_020-p_1.jpg

A városközpont kis utcái éppúgy felfedezésre várnak...  
 

Ez a folyamat folytatódott tovább egészen a 19. századig, azóta a belvárosi utcák képe gyakorlatilag nem változott. A külvárosé annál inkább, hiszen a Budapest közelsége és az értékes természeti környezet a 20. századtól egyre nagyobb tömegben vonzotta a kertre és csendre vágyókat, így a város lakossága néhány évtized alatt ötszörösére nőtt, miközben az eredeti városmag a turizmus kedvelt célpontja lett.

  

aug-7_023-2_1.jpg

... mint a központtól távolabbi, kevésbé ismert helyek 


A városközpontot félkörben megkerülő 11-es út jól behatárolja ezt az egyedi területet, amin túl már a város modern időkben épült utcái kanyarognak, mégpedig nem is kevés: a Pilis hegyei és erdői felé minden irányban több kilométernyi belterületen kell átsétálni, esetleg átbuszozni. Vagy követni a természet útvonalát. A terület déli részén folyik keresztül a Duna felé a Pilis déli vidékének egyik fő vízgyűjtője, a Bükkös-patak. A hegyek felé kanyargó völgy valódi ökológiai folyosó, a partján ráadásul jelzett út vezet a hegyek felé. Érdemes elindulni rajta!

 

aug-7_027-2_1.jpg

A Bükkös-patak mentén hangulatos ösvény kanyarog


A patak a hegység egyik látványos és népszerű úti célja, a Sikáros-rét fölött ered, közel a Király-kúti vízválasztóhoz, amelynek túloldalán már a Rám-szakadék mellett elhaladva, Dömösre érkezhetünk. A végig délnyugat felé tartó völgy a pompás Dömör-kapunál éri el legnagyobb, hazai viszonyok közt igen impozáns méreteit, majd Szentendre szélére érve egyre kiszélesedik, végül pedig a Duna partján szinte sík vidékké válik, ideális helyet adva a város alapításához, bő ezer évvel ezelőtt. 

 

aug-7_028-2_1.jpg

Átkelés a 11-es út alatt 

 

A patak partján indulva rövidesen keresztezzük a Visegrád felé tartó 11-es főutat, aminek hídján túl egy egészen más jellegű környékre érkezünk. A kövezés nélküli, eredeti meder mellett, égerfás erdőben sétálhatunk tovább, amin túl legfeljebb csak sejthetjük magunk körül a város utcáit. Ezen a szakaszon egykor több malom is működött, de ezek nyomait már hiába keressük.

 

aug-7_029-2_1.jpg

A kertvárost átszelő erdőben a Bükk-Ösvény nevű sétaút információs táblái a patak és a város története mellett a természeti értékekről mesélnek 
 

aug-10-11_003-2_1.jpg


A patak belterületi szakaszának különlegességei a hidak is: a János utcai átkelő különlegessége maga a gerinclemezes acél szerkezete, amely jellemzően legalább kétszer ekkora méretű és tízszeres teherbírású vasúti hidaknál használatos, így szakmai szemmel talán a „kis cuki” jelző illik rá leginkább.

 

aug-10-11_008-2_1.jpg

A szomszédos utcák környékén is minden kis átkelő más és más

 

aug-10-11_012-2_1.jpg


A patakpartot kísérő, és az idő vasfoga által látványosan fogyatkozó támfal hangulata a bakonyi Cuha-völgy vasúti falának hasonló részleteit idézi. Az égeres erdők hűvöse ugyancsak hatalmas különbség a város többi részéhez képest, nem véletlenül került a közelmúltban számos esetben a figyelem középpontjába a városi fák kérdése.

 

aug-10-11_013-2_1.jpg

Néhány kilométer után már körös-körül csak a természet a szomszéd


Izbég városrészhez közeledve már az erdő túloldaláról is elfogynak a házak, és sajnos a jelzések is. Az ösvényt láthatóan gondozzák, azonban a látszólag magánterületre vezető folytatás nem túl bizalomgerjesztő. Ettől függetlenül, az út első szakasza itt véget érhet, és a patak vízhozammérő műtárgyán átkelve, a focipályák oldalában könnyedén elérhető a „Szentendre, Sportpálya” nevű buszmegálló, ahonnan könnyen visszatérhetünk a városközpontba. Vagy folytathatjuk az utat az ellenkező irányba, a sárga négyszög jelzésen a völgy fölé emelkedő Kő-hegyre, valóban a természet mélyébe érkezve a városból.

 

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.
Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A Kő-hegyi Czibulka János menedékház


A mintegy három kilométeres út először enyhén, majd az erdőbe érve egyre meredekebben emelkedik, mire felérünk a 366 méter magas Kő-hegy csúcsára. Az itt álló turistaház a maga nemében igazán különleges, hiszen hangulatos szálláshellyel és étteremmel egyaránt várja a kirándulókat, de csakis őket, hiszen autóval nem érhető el. A földszinti büfé hétfő és kedd kivételével minden nap 10-től 18 óráig tart nyitva. 
 

mar-15_138-2_1.jpg

Kilátás a Kő-hegyről


A hegytető túlsó sarkának különlegességei a különleges formavilágú vulkáni sziklák, amelyeket az eső és a szél játéka hozott létre a könnyen lepusztuló dácittufa és a beléékelődött, ellenálló andezittömbök faragásával, illetve meghagyásával. A sziklaalakzatok legismertebbike a Kőgomba, avagy Napóleon kalapja, szintén egy tufából kipreparálódott kőtömb. Az erre járók figyelmét azonban jó időben inkább a szélesvásznú panoráma köti le, amelynek Szentendre városa éppúgy része, mint a Duna hosszú, kéklő csíkja, vagy a szomszédos Kevélyek csúcsai. Mögöttük csak sejthető a hajó reggeli kiindulópontja Budapest központjában, és ez talán így a legjobb idefent. Az út innen akár szentendrei visszatéréssel, akár a zöld sáv jelzésen, a szomszédos pomázi érkezéssel zárulhat.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:
Kerékpáros szigetelés a főváros felett
Ősi titkok nyomában a Pilisben

Menedékház gyerekekkel: irány a Kő-hegy

 

 

Cikkajánló