Túraajánlat

Spanyol hódítók az „őrállók földjén”

Néha olyan jó lenne elsétálni a világ végére, és magunk mögött hagyni a hétköznapok rohanását, ugye?! Vagy egyszerűen lemenni a térképről. Jó lenne… Lehet is! Aki pihent már néhány napot az Őrségben, az tudja. És minden évben visszajár…

Szerző:
Rába Adrienn
Fotó:
Rába Adrienn
2015. július 26.

Néha olyan jó lenne elsétálni a világ végére, és magunk mögött hagyni a hétköznapok rohanását, ugye?! Vagy egyszerűen lemenni a térképről. Jó lenne… Lehet is! Aki pihent már néhány napot az Őrségben, az tudja. És minden évben visszajár…

Ha lenne Magyarországon vadnyugat, hát leginkább ezt a részt nevezhetnénk annak. Nem csupán azért, mert a dimbes-dombos táj váltakozva erdős és legelős lankáin máig viszonylag sok a szarvasmarha. A „vadság” érintetlenséget is jelent. Márpedig ez a vidék az ősi mesterségek és a többé-kevésbé változatlan formában megmaradt szeres települések hona. Ráadásul nyugaton, szorosan az országhatár mellett. Tehát az igazi „vadnyugat”.

 

Katonák, „őrállók” földje volt az elmúlt ezer évben. Később a vasfüggöny közelsége miatt tiltott, sőt szándékosan elfelejtett, elsorvasztott rész lett. Ám az itt élők „őrállók” maradtak: történelmi idők emlékeit őrizték oly módon, hogy azok bennük éltek. Ha akarták, ha nem…

 

Az Őrség határokon átnyúló, jellegzetes tájegység. Központja Őriszentpéter. Idetartozik az osztrákoknak „köszönhetően” gyakran habzó Rába folyóról híres Szentgotthárd, és helyi viszonylatban komolynak tekinthető központ még Bajánsenye. Utóbbi településtől néhány kilométerre fekszik a „legbátrabb falu”, a Kercából és Szomorócból Kercaszomorrá egyesült község. Nyolcszáz éve már lakott e táj, viaszpecsétes okirat bizonyítja.

1919-ben a jugoszláv hadsereg fegyveresei elfoglalták Szomoróc települést. Mivel a politika nem szolgáltatott igazságot nekik, a szomoróci férfiak (a kercaikkal karöltve) kapával, kaszával mentek a megszállóknak - és elzavarták őket. Utána persze szörnyű megtorlás következett. Ám két év múlva mégis győztek. Szomoróc község 1922 óta újra Magyarországhoz tartozik.

 

Ez a két faluból lett hosszú-hosszú község tökéletes célpont azok számára, akik nehezen tudják elképzelni a pihenést négylábú, patás hátasállatok nélkül. Nem is akármilyen lovakkal lehet innen „vadnyugati túrákra” indulni a szélrózsa minden irányába.

 

 

Magyarország első andalúz tenyészete


Andalúz lovak ropogtatják a jó talajon kövérre növő füvet a Kerca Bio Farmon. A világ legősibb lófajtáinak egyike a P. R. E, vagyis a „Pura Raza EspaĂąola” - ami lefordítva nagyjából ennyit jelent: „tisztavérű spanyol ló”. Híresen nyugodt és kiegyensúlyozott, kényelmes, sokoldalú fajta. Ilyen masszív, erős, kiváló felépítésű és rendkívül intelligens lovak harcoltak a legjelentősebb történelmi csatákban. Ők léptek először Kolumbusz Kristóffal Amerika földjére. Ezeket lopkodták el, avagy eresztették szélnek „dackorszakuk” idején az indiánok. Örökségük máig felismerhető a vad musztángokon. A fajta veszélybe került a világ nagy átalakulásának idején. A szintén tőlük származó, szépséges lipicai lovak bevonásával élesztették újra e nemes fajtát. Mára azonban ismét egyértelműen elkülönült egymástól a spanyol és az osztrák-magyar barokk hátas.

 

Kurilla László hét évvel ezelőtt hozta be Magyarországra első tenyészkancáit Sevillából. A két-három anyaállatból mára 19 egyedet számláló ménes lett: Magyarország első andalúz tenyészete. Így hódították meg a spanyolok a huszonegyedik században az „őrállók földjét”. Erőszak nélkül. És még örültek is nekik! Aki nem teheti meg, hogy akár egy kisebb lakás áráért tisztavérű P. R. E. lovat vásároljon magának, viszont kíváncsi a fajtára, itt kipróbálhatja a „hispán élményt”, s bebarangolhatja az Őrséget a fotelkényelmes lovacskák hátán.

Persze az sem gond, ha valaki saját parancsnoki hátasával indulna túrára. Az őrségi falvakat szinte csak idős emberek lakják. Elöregednek, el is néptelenedhetnének - ám nem célszerű még feladni az utolsó kenetet! Ugyanis életben tartja, sőt, fejlődésbe hozza e településeket az idegenforgalom.

 

 

Errefelé elképzelhetetlen, hogy a megfáradt vándor (ha pénze van) ne találjon szállást. Minden második ház kiadó - minden első pedig csak megbeszélés kérdése… A kiadó házak számával csak a fazekasok, „cserepesek” száma vetekszik. Telis-tele az utak széle marketingfogásként kitett kancsókkal, korsókkal, dísztárgyakkal és úgynevezett „cserépfákkal”. Így kínálják portékájukat a helyiek. A csend és az elszigeteltség szintúgy idevonzza a művészlelkeket. Neves színészek, iparművészek vásároltak itt házat, és választották azt lakhelyül évente néhány hónapra, vagy akár letelepedve.

 

Szóval a vendég itt a világ közepe. És mivel bizony bőkezűen mérték a földterületeket, no meg a korábbi istállózó állattartás kulisszája is megmaradt nyomokban - a saját lovak elhelyezése sem jelent problémát. Innen indulva patadobogással pár nap alatt körbejárható az Őrség. Adunk néhány tippet, merre érdemes indulni, és mire célszerű figyelni.

 

A kercaszomori szoknyás harangláb


Bemelegítésnek is kevés az a néhány lépés, amellyel a szépséges spanyol lovak ringatózó hátán elérhető a kercai harangláb. A fából készült, szoknyás harangláb jellegzetes őrségi építmény. Akkor ácsolták, amikor Magyarország még viszonylag tekintélyes közép-európai hatalomnak számított: 1877-ben. A „legbátrabb falu” harangját a „hűség városában”, Sopronban öntették felszabadulásuk (tehát Szomoróc visszacsatolásának) emlékére. Így kerek a kissé szentimentális, de annál valóságosabb és fájdalmasabb életmese. A kercai haranglábtól érdemes Szalafő irányába fordítani a hátasokat.

 

Szalafő - Pityerszer

 

Alig két-háromórás lovaglás a festői Őrségben, és máris egy másik korban találja magát az ember. A túraútvonalakat követve, Bajánsenyén és Őriszentpéteren át, olyan faluba érkezünk, amely szigorúan véve nem is egy falu, hanem inkább hét kisebb. (Egyébként megtévesztő a hosszas felsorolás, hiszen a távolság Kercaszomor és Szalafő között alig több 15 kilométernél.) Ez az Őrség tipikus szeres településszerkezete. A szerek olyasmi képződmények, mint a tanyacsoportok. Alsószer, Felsőszer, Csörgőszer, Gyöngyösszer, Templomszer, Papszer, Pityerszer - valamennyi egy-egy dombocska tetejére épült. Közöttük csörgedezik a Zala (itt inkább még csak patakként).

 

A szerek többsége már csupán nevében történelmi. Ám a múlt tovább éléséért felelősséget érző emberek létrehoztak egy igazán tekintélyes skanzent Pityerszeren. Valódi időutazás. Nádfedeles, tapasztott falú, döngölt padlós házak és pajták, eredeti berendezés, madárcsicsergés… Lovakat kikötni (vagy sorsot húzni, és a legpechesebbre hagyni), aztán irány portáról portára!

 

Hársas-tó (Szentgotthárd, Máriaújfalu)


Ami szép, az szép. És aki szépet akar látni, az ne hagyja ki a Szalafőtől alig 10 kilométerre, vagyis kényelmes tempóban legfeljebb egy óra lovaglásnyira lévő Hársas-tavat. Félre veled, kánikula - csobbanááááás!!!

A Hársas-tó (leánykori nevén: „Máriaújfalui-víztározó”) kiválóan álcázza, hogy mesterséges víztest. Segít neki ebben az ősi erdő, amely körülveszi. A Hársas-patak felduzzasztásával hozták létre ezt a természeti csodát néhány évtizeddel ezelőtt. Konkrétan akkor, amikor már igencsak megunták a helybeliek, hogy vadkacsa úszkál a veteményesükben évente legalább egyszer, és paradicsom helyett hal terem, amikor visszahúzódik az áradás… Festői fekvésű, tiszta vizű tó lett a víztározó. Az Őrségi Nemzeti Park részeként védelmet élvez, és korlátozások vonatkoznak rá (például csak bizonyos feltételek betartása mellett horgászható). Viszont egy (és csak egy!) helyen strand várja a megfáradt lovasokat és egyéb földi halandókat. Ilyentájt, a legmelegebb nyári hónapban, valószínűleg mindenki áldja a döntéshozó (ismeretlen) nevét ezért.

 

Az Őrség a természeti kincsek kimeríthetetlen tárházát kínálja. Ám annak, aki lóháton indul felfedezésükre, és nem teljesítménytúrának fogja fel az utazást, egy napra talán legyen elég ennyi. Kercaszomor, a kiindulási hely, Szentgotthárd-Máriaújfalutól még mindig nincs messzebb 30 kilométernél. A spanyol lovak bírják a távot. A gazdákkal utazó saját kedvenceket nyilván folyamatos erőnléti edzésekkel kell felkészíteni erre. Attól azonban nem kell félni, hogy tudatosan és ésszerűen haladva nem ér velük haza az ember. Sőt, valahogy még sokkal mutatósabban és gyorsabban mozog szinte az összes ló, miután betájolták, merre van az arra, hol várja őket az istálló. Közelebbről nézve pedig az etető, benne a megérdemelt abrak, alatta az illatos széna… Ki érti ezt?!

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2015. augusztusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink: 

Egy kis jégkorszak - szőcei talpalatnyi zöld királyság

Őrségi örömök - dödöllézés és szertelen "tökölés"

Őrség - A szerek birodalma

Őrség - Nem lehet megunni

Cikkajánló