Április második felében elkezdődik a réteken a kosborfélék virágzása, de májusban van a legtöbb esélyünk, hogy megcsodáljuk e kecses növények virágzó példányait. Ilyenkor a természetvédelmi őrök felkeresik a már ismert termőhelyeket, és újak után is kutatnak, felmérik az állományokat.
A homoki gyepek egyik legjellemzőbb orchideaféléje a vitézkosbor, amely a Somogy–Tolnai Tájegység két állattartó telepének, a homokpusztainak és a nagydoroginak a közelében is előfordul. A buckatetőkre jellemző száraz gyepek és a buckaközi láprétek sajátos, átmeneti érintkezési (kontakt) zónájában is szép számmal találkozhatunk orchideákkal. Az agár- és poloskaszagú sisakoskosbornak, a sömörös pettyeskosbornak, és még a viszonylag ritka, fokozottan védett pókbangónak is ismertek állományai mind a somogyi, mind a tolnai területeken.
Sömörös pettyeskosbor
A nedves rétek legmélyebben fekvő részein él a mocsári és a pompás sisakoskosbor, a hússzínű ujjaskosbor és a Tengelici-homokvidék ritkasága, a mocsári nőszőfű. Szintén az utóbbi kistáj kissé magasabb térszínein figyelhetjük meg a sokszor hatalmas tömegben előforduló szúnyoglábú bibircsvirágot. Végezetül a láprétek legszárazabb termőhelyein a poloskaszagú sisakoskosbor fordul elő, többek között a nagydorogi Cikta major kaszálórétjein is. A hazánkban élő kosborfajok szinte kivétel nélkül védettek.
Talán nem meglepő, hogy az időjárás befolyásolja az orchideák életmenetét is. Fontosak számukra a megelőző év klimatikus viszonyai, de például a növekedési szakaszban előforduló szárazság (mint amilyen az idei tavasz) is csökkentheti a virágzó egyedek számát. Emellett azért akkor sem kell csodálkoznunk, és rosszra gondolnunk abban az esetben, ha nem találjuk az egy éve lefotózott, és pontosan megjelölt orchideatövet. Ugyanis más növénycsoportokkal ellentétben jellemző rájuk az ún. lappangás jelensége, ami azt jelenti, hogy az adott évben ki sem hajtanak, látszólag „eltűnnek”.
Agár sisakoskosbor
A lappangás általában egy-két évig tart, de ez természetesen egyed-, faj-, termőhelyfüggő, és például a széleslevelű nőszőfűnél 18 év hosszúságot is megfigyeltek.
Ezt az állapotot a kutatások tapasztalatai alapján elsősorban a stressz válthatja ki, de értelmezhető a „szaporodás költségeként” is. A virágzás és különösen a termésérlelés ugyanis komoly megterhelést jelent, így a lappangás felfogható egy „erőgyűjtési” életszakaszként is, amikor az orchideákra olyannyira jellemző mikorrhiza (gombagyökér)-kapcsolatok segítségével a tartalékok megnőhetnek.
Forrás: Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Nagy Gábor
