Börzsönyi Horizont – Hegységátkelés két keréken (1. rész: Nagyoroszi – Diósjenő)

Az Északi-középhegység legnyugatibb tagján átvezető új országos bringaútvonal nem csupán a tekerésről szól: menet közben számos látnivaló, helyi érdekesség és mesés természeti környezet hív tájfelfedezésre. Nagyorosziból indulva mutatjuk be ennek a változatos útvonalnak az élménykavalkádját, amely a festői Dunakanyarban fekvő Nagymaroson ér véget. A túrabemutatónkat ketté bontottuk – a Horizont szakaszolásának megfelelően –, az első részben a táv kb. feléig, Diósjenőig gurulunk. Akár egyben vagy szakaszosan járjuk végig a távot, emlékezetes túrában lesz részünk a narancssárga felkelő napot, esetleg küllőket vagy bukósisakot formázó jeleket követve.

A túra szakaszolásánál a tervezők többek között a tömegközlekedési szempontokat is figyelembe vették, ami nagyban megkönnyíti a logisztikát. Nagyoroszi vasútállomásától indulunk, ahol a több szempontból is hasznos Horizont alkalmazással tudjuk elkészíteni a digitális bélyegzést, majd ezt követően neki is vághatunk a végeredményben Nagymarosig tartó, most csupán Diósjenőig bemutatandó börzsönyi barangolásnak. Előjáróban csak annyit, a túra első fele is rengeteg látnivalót tartogat, amelyekért érdemes megállni.

Indulás Nagyorosziból

Nagyoroszi vasútállomástól a hajdani laktanya felé vesszük az irányt, majd kisvártatva meg is kezdődik az első hegyi roham. Alig 6 km-t és 200 m szintemelkedést kell megtenni a turistaházáról neves Pénzásás hegynyergébe, ahonnan már hangulatos kanyargással gurulunk be a lombokkal bélelt Nagy-völgybe. Nem árt tudni, hogy az útburkolat már a táv elején is nagyon változatos, helyenként igen rossz minőségű és kátyús, ezért inkább mountain bike-kal ajánlott a bejárás, semmint országúti bicóval.

Ahogy beereszkedünk a Nagy-völgybe, az egyik kanyarban máris egy lehetőség kínálkozik, hogy egy kis kitérővel ellátogassunk a Börzsöny egyik leghíresebb történelmi helyére, Drégely legendás várához. Az út oda-vissza sincs két kilométer: mindenképp megéri a kitérőt, hiszen a látványos romokon kívül itt a panoráma is csodás.

A Nagy-völgybe vezető murvás erdészeti úton aligha fogunk száguldozni, de talán ez nem is baj. Így nem suhan el olyan gyorsan a táj, és van időnk mélyebben elmerülni az Északi-Börzsöny eme rejtekébe, ahol több táborhely is hangulatos menedéket kínál. Deszkáspusztán hajdanán lakóházak álltak, ma padok, asztalok és tűzrakó, illetve egy esőbeálló nyújt kényelmes piknikhelyszínt. Megállóhely lehet a közeli Mária-kegyhely és az utolsó nógrádi betyár, Sisa Pista után elkeresztelt Betyár-forrás patak menti környezete is, melyek szintén padokkal felszerelt pihenők.

A murvás út fölé boruló lombsátor alatt hamisítatlan erdei menetben telnek a kilométerek, miközben újabb pihenőket (Oszlopó-forrás, Kalakocs-pihenő) érintünk. Bernecebaráti határában is kiváló, faházikós táborhely mellett haladunk el, ahol az egykoron itt pöfögő keskeny nyomtávú vasútvonal nyomait is megtalálhatjuk. Már Bernecebaráti határában járunk, amikor a Máriácska-kegyhely sziklafalán, jelentéktelennek tűnő kis lyukakat láthatunk, melyek egy 15 millió évvel ez előtti vulkánkitörés során betemetett fák idővel kipergett lenyomatai.

Bernecebarátira érve magunk mögött hagytuk a helyenként vadregényes miliőt is tartogató Nagy-völgyet. A kirándulók számára a Börzsöny északnyugati lábánál fekvő község több szempontból is kedves helyszín. Bolt, kocsma, szállás és egyéb vendéglátók mellett találunk itt eredeti állapotban megmaradt palóc lakóházakat, egy pompás erődített templomot, illetve két kastélyt is, melyek egyike romos, a másik nem látogatható. A frissítés mellett érdemes egy kicsit szétnézni, mert például a Templom-hegyen nemcsak a kőfalas szentély, hanem a kilátás sem utolsó.

Az eddigi erdei menetet nyílt, három kilométeren át tartó országúti rész váltja a börzsöny vonulatával kísérve. A szomszédos Kemencére érkezünk, ahol szintén fissítőhelyek és látnivalók marasztalják az erre járót. Mielőtt bevesszük magunkat a csodálatosan szép és kényelmes tekerést ígérő Kemencei-Nagy-völgybe, érdemes szétnézni az erdei múzeumvasútjáról híres településen.

Az egykor ipari feladatokat ellátó, ma a turistákat kiszolgáló kisvasút kemencei végállomásán lehet rögzíteni a Horizont alkalmazásban az igazolópecsétet. Az alkalmazásról még annyit, hogy nagyon egyszerű kezelni, offline módban is használható, és nem csupán pecsételésre szolgál. Mutatja a túraútvonalat, a vízvételi lehetőségeket, a közmosdókat, a szervízpontokat, a kölcsönzőket, a látnivalókat, a szállásokat, sőt, e-bike töltési lehetőségeket is.

A Kemencei-Nagy-Völgyben

A szeszélyes Kemence-patakon átkelve visszatérünk a hegyek közé. Mielőtt végleg magunk mögött hagynánk a Kemencét, és begurulnánk a hegységet átszelő völgybe, elhaladunk még néhány szállás- és vendéglátóhely mellett, illetve a nyári melegben felfrissülést nyújtó strandot is meg kell említenünk. Az erdészeti emlékművet követően aztán varázslatos menetben lesz részünk.

Az erdészeti út aszfaltcsíkján haladunk párhuzamosan a patakkal, amin kis hidakon több alkalommal át is kelünk. A 20. század elején keskeny nyomtávú vasút haladt erre, mára viszont nyomát is alig találni. Érintjük a Gyeplős-kút kiépített pihenőhelyét, de három kilométerrel feljebb elérjük a Börzsöny egyik legszuperebb táborhelyét is, a mindig bővizű Bacsina-kutat, amelyet 1935-ben Dr. Kenyeres Balázsról (igazságügyi orvostani kutató, egyetemi tanár, rektor) nevezték el a Budapesti Orvosok Természetjáró Egyesülete.

Bár a völgyben enyhe emelkedéssel haladunk, kezdetben ezt szinte észre sem vesszük. A hegyek közé szurdokszerűen bevágódott katlan helyenként széles tisztásokkal kísérve enged kilátást a minket körülvevő meredek partfalakra. Az elzárt és magával ragadó nyugalmat árasztó völgy egyik kanyarulatában találunk rá a néhány házat magába foglaló üdülőhelyre, a nevében Mátyás király emlékét őrző Királyházára. Úgy tartja a fáma, hogy ez a környék az igazságos hírében álló uralkodónk kedvenc vadászterülete volt, amit gyakorta felkeresett. Több helynév is utal a királyi múltra, nem sokkal az üdülőtelep után elhaladunk a Király-kút mellett is.

Továbbra is a Kemence-patak folyását kísérjük, és ha nem vagyunk restek, érdemes a vadregényes patakot közelebbről is szemügyre venni. Ez a Börzsöny leghosszabb vízfolyása, hossza 25,6 km, vízgyűjtő területe közelítőleg 107 km². A Kemence-patakot és mellékágait több tucat ideiglenes vagy állandó forrás táplálja, valamint a patakba számos ér, csermely is becsatlakozik. Ha szerencsések vagyunk, és a vízállás is kedvező, a patak kövei között számos ritka halfajt is megpillanthatunk. A patak eltérő környezettel bíró szakaszain többek között márna, petényi márna, sebes pisztráng, törpe- és kövicsík, homoki küllő, fürge cselle él. Nagyobb esély van azonban a patakmeder kövei között foltos szalamandrával találkozni.

Érkezés Diósjenőre

A hajdanvolt Mázsaháznál elhagyjuk a patakot, és egy meredek, de nem túl hosszú kaptatóval felhágunk a panorámás Závoz hegynyergébe. A keleties kilátás mellett padok és asztalok fokozzák a széles tisztás kényelmét. Nagyon rápihenni viszont már nincs mire. Alattunk fekszik a szakasz végállomása, a Börzsöny keleti kapujának számító Diósjenő, ahová gyakorlatilag csak le kell csorognunk a szerpentinen.

Óvatos ereszkedésben elhaladunk a Diósjenői Erdei Szabadidőpark mellett, majd az utolsó kilométeren már hátrahagyva az erdei menetet, házakkal kísérve közelítünk a település központjában nemrég megnyílt Kiállítótérhez, ahol a pecsételőpont mellett állandó és időszaki képzőművészeti kiállítások fogadják az érdeklődőket. Diósjenőn egyébként minden földi jót megtalálunk, több szálláshely is akad, illetve vasútra is szállhatunk. Ez a logisztikai lehetőség jelenti a Horizont börzsönyi szakaszhatárát: Nagyoroszitól idáig 43 km-t gurultunk 613 m szintemelkedéssel és 604 m lejtéssel. A következő részben bemutatjuk a Börzsöny déli végéig tartó szakaszt, ami Diósjenőt és Nagymarost köti össze főként kényelmes aszfalttal, vadont is tartogató erdei menettel, és a Dunakanyar minden szépségével és lehetőségével.