És felnőtt korukra is virtuózai maradnak a vízben közlekedésnek, igazi kis búvárként gyűjtik az apró rovarokat, csigákat a sebes vizű hegyi patakokból.
Ez a madár nem más, mint az apró termetű vízirigó, amelynek étlapján rovarok, férgek, tegzeslárvák, álkérészlárvák, kis rákok, csigák vannak, csupa olyan finomság, amelyhez az énekesmadarak nem férnek hozzá. A vízirigók viszont képesek erre, mégpedig úgy, hogy víz alá bukva, szárnnyal hajtva magukat, és sokszor az aljzaton gyalogolva csipkedik össze őket.
Mintha a víz alatt is tudnának repülni
A többi röpképes énekeshez képest a vízirigót egyedülállóan tömör vázcsontja segíti a búvárkodásban, és tollazata is a vízi élethez alkalmazkodott. Nagyon sűrű, tömött és puha tollazat borítja, amely a vízimadarakhoz hasonlóan felső fedőtollakból és alsó piheszerű pehelytollakból áll. És biztos, ami biztos, a farcsík-mirigye is igen fejlett, amelyből a tollazat simításához és bezsírozásához szükséges zsiradékot választja ki.
Nemrég egészen az Erdélyi-középhegységig, a Sebes-Körös partjáig utaztunk, hogy fiókáikat nevelő vízirigókat láthassunk és fotózzunk. Az erről készült képes élménybeszámolónkat ide kattintva nézhetitek meg, amelyben sok más érdekesség is kiderül erről a helyes kis madárról.
