A Csepel hangulatos kertvárosi részén magasodó domb minimum két okból is különleges. Az egyiket a felszínen, a másikat a mélyben kell keresni.
A kertes házak között magasodó 116 méteres homokbucka nemcsak a felszínét borító értékes növényzet miatt érdekes, de a domb mélye egy óvóhelyet is rejt, amely sokáig el volt zárva, csak néhány éve nyitották meg a látogatók előtt.
A Csepel-sziget nagy része nem sokkal magasodik a Duna vízszintje fölé, de az északi és déli részén homokbuckás vidék alakult ki. Az itteni homokbuckás vidék eredeti arculata ma már csak nyomokban maradt meg.
A Tamariska-domb – mint a múlt utolsó hírmondója és őrzője – máig beépítetlen és megmaradt egy parányi természetes foltnak a városban.
A Tamariska-domb országos védettséget élvez, a természetvédelmi területet egy tanösvény útvonalán lehet bejárni. A dombon foltokban még fellelhetőek a homoki nyárasok, illetve homokpusztagyepek kis foltjai, amelyek hajdan az Alföldön nagy területet borítottak.
A felszínen is vannak arra utaló jelek, hogy itt valamit rejt a domb mélye
A nyílt homokpusztagyepek jellegzetes fajai közül találkozhatunk itt például a homoki árvalányhajjal, a júniusban virágzó homoki habszegfűvel, a védett homoki fátyolvirággal vagy a báránypirosítóval. A homokbuckák növényei azért is érdekesek, mert szinte félsivatagi körülmények között élnek, és különleges módokon alkalmazkodtak a túléléshez.
Ahogy az elején említettük, nemcsak a felszín, de a domb mélye is különleges látnivalót rejt.
A látogató először az 56-os kiállítást járhatja be az óvóhely folyosóján
Egy óvóhely járatrendszere húzódik itt, amelynek kialakítását a 2. világháborúban kezdték meg, majd az 50-es években tovább bővítették. A hely 2016 óta látogatható, és egy II. világháborús, illetve egy 1956-os kiállítást lehet megnézni. A kiállításokról ebben a cikkben olvashatsz.
A cikk először 2022 szeptemberében jelent meg.
