Cserépfalu és Cserépváralja környékén, kis területen nagyon sok érdekességet és szépséget találhatunk. Egy élményekben és látnivalókban gazdag bükkaljai körtúrán sok más mellett két varázslatos szurdokvölgyet is útba ejtettünk.
A terv az volt, hogy egy 14 km-es körtúrát teszünk Cserépfaluról indulva, és közben érintjük a Bükkaljai Kő-út jelvényszerző túramozgalom néhány pontját is. Az már előzetesen látszott, hogy ha mindent meg szeretnénk nézni, jó tempót kell diktálnunk ahhoz, hogy sötétedés előtt visszaérjünk. A terv teljesítése nem sikerült maradéktalanul, mert a túra élményekben és látványban még annál is gazdagabb volt, mint amire számítottunk, így az idő hamar kifolyt a kezeink közül, de ezt persze egyáltalán nem bántuk.
Cserépfalu felett az ég
Cserépfalu központjából az Ördögtorony tanösvényen kezdtük meg a túrát, és alig tettünk néhány lépést, máris a Bükkaljai kőkultúra érdekesebbnél érdekesebb emlékeibe botlottunk.
A Kisamerika-barlanglakások Cserépfalu felett, a Berezd oldalában
Elsőként a Kisamerika barlanglakásokhoz érkeztünk. A Berezd hegy oldalába, a könnyen faragható riolittufába feltételezhetően a 19. második felétől vagy a 20. század elejétől vájtak barlanglakásokat. A helyet – nem kis gúnnyal – Kisamerikának nevezték el, ami arra utalt, hogy míg a leggazdagabbak egészen Amerikáig mentek a világgazdasági válság idején, addig a legszegényebbek csak idáig, „Kisamerikáig” jutottak. Az utolsó lakók az 1960-as években költöztek el a szűkös életlehetőséget nyújtó otthonokból.
Innen pár lépésre találjuk a különös megjelenésű Millenniumi-kilátót, amelynek formája a Bükkalja jellegzetes kaptárköveit idézi meg.
A kilátót Csete György Kossuth-díjas építész tervezte. A kilátó apró nyílásai a Göncölszekér csillagképét formázzák. A dácittufa tömbök közé régi faragott köveket is beillesztettek, amellyel az egykori cserépi kőfaragóknak állítanak emléket.
A Berezd-tetőn álló Milleniumi-kilátó formája a Bükkalja jellegzetes kaptárköveit idézi
A Berezd-tetőről gyönyörű kilátás nyílik Cserépfalura
A kilátás hihetetlenül jó, már a kilátó mellől is, igazából onnan a legjobb, a kilátó lőrés-szerű ablakai ugyanis kissé szűkre szabják a panorámát. Cserépfalu fürdött a kora tavaszi napfényben ezen a délelőttön, a kék égen pelyhes bárányfelhők úsztak, a falu temploma az apró házak mellett olyan volt, mintha az égig érne. Ami nemcsak érzéki csalódás, 54 méter magas tornyával ugyanis ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legmagasabb temploma.
Pillantás a Hór-völgy kapujára
A cserépfalui templom a 19. század végén épült neogótikus stílusban, és a tornya mintha az égig érne
Innen megint csak pár lépés és máris újabb látnivaló, a Berezdalji-pincesor következett. Cserépfaluban hat pincesor és közel 500 riolittufába vájt pince található. Az egyik legismertebb „pincefalu” a Berezdalji, ahol 200 pince van, három sorban egymás felett.
A Berezdalji-pincesor hangulatos pincéi és présházai
Cserépfaluban és a környékén közel ötszáz pince található
Ördögtorony az erdőben
Innen a tanösvényen továbbhaladva elhagytuk a falut és hamarosan elértük a tanösvény névadóját, az Ördögtorony nevű kaptárkövet.
Útban a Mész-tető felé, amelynek oldalában találjuk az Ördögtornyot
Az Ördögtorony nevű kaptárkő
A Mész-tető oldalában álló riolittufakúp már önmagában is különleges látvány, de oldalában három faragott fülke is látható.
Kaptárkőnek az olyan sziklát, kőtornyot nevezzük, amelybe hajdan kis fülkéket faragott az ember. Hazánkban eddig több mint félezer fülkét mértek fel. A fülkéknek jellegzetes, felül elkeskenyedő alakja van, átlagosan 60 cm magasak, 30 cm szélesek és 25-30 cm mélyek, és nagy részükön jól látszik a peremen körbefutó keret, ami arra utal, hogy a fülkéket lefedték.
A kaptárkövek eredetével kapcsolatban máig több elmélet él. A kaptárkő elnevezés a fülkéket a középkori sziklaméhészettel összefüggésbe hozó elméletből ered, miszerint a fülkékben méhcsaládokat tartottak. Ma már azonban ez az elmélet tűnik a legkevésbé valószínűnek. Egy másik elmélet szerint a kaptárkövek síremlékek vagy urnatemetkezési helyek lehettek. Egy harmadik – legvalószínűbbnek tartott – eredetelmélet szerint a fülkék avar és hun népek kultikus helyei voltak, a fülkékben bálványokat vagy áldozati ételeket helyeztek el.
Ahogy visszatértünk a tanösvényre, az út túloldalán ismét egy érdekességet találtunk. A Túrbucka nevű magaslaton impozáns sötét színű sziklatornyokat látni. Ezek alapanyaga egy speciális vulkáni kőzet, az ignimbrit, vagy úgy is mondhatjuk, összesült riolit ártufa. Közelről nem tudtuk ezeket megszemlélni, ugyanis a kis domb zöld hálóval van körülkerítve, mivel jelenleg egy kutatás zajlik a területen.
Az ignimbrit kőoszlopairól nevezetes Túrbucka
A Mész-patak szurdokvölgye
Itt a tanösvény a Hór-völgy felé halad tovább, mi azonban a sárga jelzésen folytattuk utunkat. És itt meg is érkeztünk a túra egyik legkülönlegesebb helyére, a Mész-patak szurdokvölgyébe, vagy más néven a Kőporos-szurdokba.
Első pillantás, még fentről a Mész-patak szurdokára
Mindkét név találó, ugyanis a patakvölgyet meredek falú, fehér sziklatömbök határolják, ami alapján első pillantásra úgy tűnhet, hogy mészkő, de valójában a szurdok lazább szerkezetű vulkáni tufában alakult ki. A „kőpor” pedig valóban folyamatosan pereg a sziklákról, hol kisebb, hol kicsit nagyobb darabokban.
Itt már lent a völgy alján
A helyet Kőporos-szurdoknak is nevezik, a völgy alján egy ösvény vezet végig
A kb. 50 méter hosszú, 2–3 méter széles és 6–8 méter magas, közel függőleges falakkal határolt szorost felülről közelítjük meg. Onnan is elég impozáns, de egy kis lépcsősoron le is lehet menni a völgy aljába, és ott tényleg eláll a lélegzet.
Az innen nem messze haladó útról mindebből semmit nem látni, hihetetlen, hogy egy ilyen gyönyörű kis szurdok így el tud rejtőzni a fák között.
A völgy bejáratában találjuk a Bükkaljai Kő-út egyik ellenőrző pontját. A szurdok alján a kis Mész-patak csordogál, de most könnyedén el tudunk menni mellette, és át tudjuk lépni, ahol szükséges. Hihetetlen számomra, hogy régebben ezt a csodahelyet szemétlerakóként használták, és csak pár éve tisztították meg. Szerencsére, a szomorú közelmúlt nyomait már nem látni.
A Bükkaljai Kő-út túramozgalom füzetébe minden állomáson egy 3x3 pontból álló kombinációt kell berajzolni. Ha minden pont megvan, az igazolólapot kell visszajuttatni az egyesületnek, a sikeres teljesítők egy kitűzőt kapnak
Csodahely, az egyszer biztos
Hogy mennyi idő alatt nyerhette el a szurdok mai formáját, arra a Kövek mesélnek blogon kaptam választ, ahol Veres Zsolt geológus, lapunk rendszeres szerzője így erről: „A viszonylag puha kőzetanyagba a vízfolyás valószínűleg néhány évezred alatt befűrészelhette a medrét, tehát nem kell földtani időben gondolkodnunk.” Aki szeretne többet megtudni a Mész-patak szurdokának kialakulásáról, az itt tudhat meg többet róla.
Túrabeszámolónk 2. részében a varázslatos Felső-Szoroson keresztül térünk vissza túránk kiindulópontjára.
A Bükkalját borító vulkáni tufa jól faragható, és e sajátosságára alapozva egy sajátos helyi építészeti kultúra alakult itt ki. A kőfaragás és a kőzetbe mélyített helyiségek készítése a Kárpát-medencén belül itt nyúlik vissza a legrégebbi időkig. Az egri Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület által működtetett túramozgalom 16 állomás segítségével mutatja be a Bükkaljai kőkultúra emlékeit.
A túramozgalom füzete megvásárolható például az egri Tourinform irodában, vagy postai úton megrendelhető. További információk: https://www.kaptarko.hu/
A cikk 2022 márciusában jelent meg először.
