Vadregényes szurdokvölgyek a Bükkalján – 2. rész

A Cserépfaluról induló 14 km-es körtúránkon az Ördögtorony tanösvényen indultunk útnak, és érintettük a Bükkaljai Kő-út jelvényszerző túramozgalom néhány pontját is, például a varázslatos Kőporos-szurdokot, amelyről cikkünk első részében olvashattok.

Keresztül a Hideg-kút laposán

A szurdok után a Hideg-kút laposa felé vettük az irányt, és közben azt fejtegettem fotós kolléganőmnek, hihetetlen, hogy már eddig is mennyi érdekességet láttunk, pedig még ekkor még az út felénél sem jártunk. A szurdokból a sárga jelzésen továbbhaladva, hamarosan elértük a Hideg-kút laposát. Itt, az erdőből kilépve, kinyílik a táj, egy hajdani fás legelőn járunk, amit ma is legeltetnek szürkemarhákkal, bár az állatok most még téli szálláshelyükön vannak. A Hideg-kút, vagyis a névadó forrás helyét egy kis zsombékos is jelzi, amelynek vize- tavasz ide vagy oda-most is be van fagyva. Hiába, a név, úgy látszik, kötelez.

A réten itt-ott elszórva hatalmas cser-és kocsányos tölgyek állnak, és egy kőhodály is utunkba akad. A Bükkaljai kőkultúra emlékei sokfélék, a több ezer éves kaptárkövektől kezdve, a pincéken és barlanglakásokon át a faragott kőkeresztekig, sok minden készült a jól faragható vulkáni tufából és tufába, de az emberek nemcsak saját maguknak, hanem állataiknak is készítettek kőbe vájt hajlékokat. Ezek egyikét láthatjuk itt, egy kis birkahodályt, bár a bent elhelyezett kanapéból és tűzhelyből kiindulva, a hely ma már más funkcióval bír.

Az utunk innen újra visszatér az erdőbe, ahol a fiatal, egyenkorú fák között gyönyörű, hatalmas tölgyeket látni. Mindegyik nagy fa meg van számozva, reméljük, azért, mert ez is a megmaradásukat szolgálja.

A varázslatos Felső-szoros

A Dobi-rétnél a sárga jelzésről pirosra váltottunk, és a hangulatos réten megnézegettünk néhány gubacsot. Hamarosan aztán elértük az egész túra egyik leglátványosabb részét, a Kő-völgy szűk, hatalmas sziklákkal szegélyezett szakaszát, a Felső-szorost.

A varázslatos szurdokvölgyet 10-15 méter magas sziklafalak, sziklatornyok szegélyezik. A szürke, zöld mohával borított kőtornyok egészen mesébe illő látványt nyújtanak, mintha óriások álldogálnának egymás mellett.

A keményebb vulkáni kőzetbe a Tardi-ér alakította ki magának szűk szurdokot, majd a jégkorszak idején a fagy okozta aprózódás tovább formálta azt, és alakított ki kőtornyokat, a szoros bejáratában magasodó Szaduszka oldalában pedig kisebb kőtengereket. A patak időszakosan kiszárad, most sem volt víz a meder alján.

Már jól benne jártunk a délutánba, mire ideértünk, bár a nap még fent volt, ide, a völgy aljára már nem értek el a napsugarak. A kis ösvény mellett a sötét völgybe néhány kis hóvirág lopta be a tavaszt.

Bár rengeteg néznivaló van itt, a bokánk érdekében muszáj volt a lépéseinkre is figyelni, a mély avarban ugyanis, nem látszott, hogy a következő lépéssel egy kőre érkezünk, vagy épp egy mélyedésbe huppanunk bele.

A török nyomában Cserépfalu felé

Szívesen maradtunk volna még itt egy darabig, de már így is késésben voltunk a tervekhez képest, és várt még ránk pár kilométer Cserépfaluig. Merthogy most még csak Cserépváraljára érkeztünk meg, ahová a piros jelzés visz be. Ahogy elérjük az első épületeket, résen kell lenni, ugyanis a széles útról a piros minden előzetes jelzés nélkül egy eldugott kis ösvényre tér le.

Elhaladtunk egy elhagyott kis kápolna mellett, ami a francia eredetű L’Huilliere család kastélyához tartozott, amely a 18. század végén épült. A kastélynak ma már csak a romjai vannak meg, de érdekesség, hogy itt töltötte gyermekkora egy részét Munkácsy Mihály. A kápolna közelében, egy üdülő körbekerített udvarán egy másik érdekes építmény áll, egy feltételezhetően török korból származó kútház.

Ha valaki a Bükkalján túrázik, sokfelé találkozhat a fehér alapon kék stilizált várat és a török félholdat ábrázoló jelzéssel. A tematikus útvonal teljes hossza 93 km, és a hajdani török hadi és kereskedelmi utakon vezet. Diósgyőrből indul és Szarvaskőig vezet, és többek között olyan állomásokon halad át, mint Cserépfalu, Noszvaj és az Egri vár, de sok egyéb érdekesség mellett bükkaljai barlanglakásokat és kaptárköveket is érint.

Hihetetlen, hogy mennyi érdekességet és szépséget kínál ez az útvonal, és ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a 14 km megtételéhez elméletileg szűk 4 óra elég lett volna, mi azonban hat óra alatt jártuk végig, sok-sok megállással, nézelődéssel, fotózással. Ráadásul a növényvilág errefelé most még nem igen mutatta meg magát, azt hiszem, áprilisban ezt az útvonalat még ennél is több idő alatt jártuk volna végig.

Néhány előre betervezett látnivalót most ki kellett hagynunk Cserépváralja környékén, például a Mangó-tetőt és kaptárköveit, a Cserép-vár romjait, a gabonavermeket és a barlanglakásos tájházat. Útközben azonban már meg is született egy következő túra terve, szóval legközelebb innen folytatjuk a csodás Bükkalja felfedezését.

A cikk 2022 márciusában jelent meg először.