Túraajánlat

Várak és romok a Vértesben - 2. rész

Korábban Szárligettől Kőhányásig jártuk be a Vértest várak és romok után kutatva, ezúttal pedig az Oroszlánkőtől a Vértes legjobb állapotban lévő erősségéig, Csókakő büszkeségéig vezet az utunk. 

Szerző:
Lánczi Péter
Fotó:
Lánczi Péter
2017. június 3.

Korábban Szárligettől Kőhányásig jártuk be a Vértest várak és romok után kutatva, ezúttal pedig az Oroszlánkőtől a Vértes legjobb állapotban lévő erősségéig, Csókakő büszkeségéig vezet az utunk. 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Kőhányási pihenőnk után nyugat felé, a kék jelzésen folytattuk romkereső túránkat. Változatos terepen kanyarogtunk, alig több mint 3 kilométert, majd elértük a vár jelzését, amelyen felkapaszkodva megtaláltuk a Csáki várromot vagy más néven az Oroszlánkövet. Egykor a várat és környékét a Szapáry família is uralta. A rege szerint a család feje, Szapáry Péter, a török elleni küzdelemben hősként harcolt, többször is megsebesült, majd négy évig raboskodott az érdi Hamza bég, majd a budai basa fogságában. Szörnyű kínzásokat kellett kiállnia, amíg Lotaringiai Károly, a keresztény seregek fővezére, Budát vissza nem foglalta. Szapáryt kiszabadították, majd kezére adták egykori fogvatartóját, Hamza béget. A hős Szapáry megbocsátott egykori kínzójának, és szabadon engedte, de mire nagylelkűségének híre elérte volna a béget, az Szapáry bosszújától tartva halálos mérget vett be. Hamza bég utolsó órájában - megrendülve a keresztényi nagylelkűségtől - maga is keresztény hitre tért, és a Szapáry ellen elkövetett szörnyű tettei miatt bűnbocsánatért fohászkodott istenéhez.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Csáki várrom (Oroszlánkő)
A Vértes közepén, az erdő csendjében áll az alapjáig lepusztult Csáki vár. Nevét először 1383-ban Oroszlankew formában említik. Az elnevezést a Csákok címerállatáról, az ágaskodó oroszlántól kapta. Valamikor település is volt itt, amelynek lakóit az egykor nem nagy erősségnek számító vár 5-7 méteres falai védelmezték. Székesfehérvár elfoglalása után (1543), a török seregek a várat és környezetét is felégették. Később romjait a környék más váraihoz hasonlóan széthordták. A vár nevét és a Csákok címerét még ma is őrzi a közeli Oroszlány település.
 

 

Még egy darabig a kéken folytattuk utunkat, aztán a kék négyzet jelzést követtük Mindszentpusztáig, majd onnan tovább murvás úton a Szentgyörgyvári erdészházig. Bár a térkép itt nem jelöl romot, az erdészház neve gyanúra adott okot. Útikalauzunk az egykori vár helyét a közeli Templom-dombon jelölte. Sem út, sem ösvény nem vezet fel a pár méter magas földnyelvre, de belevágtunk a kutatásba. Negyedóra is beletelt, mire megtaláltuk a sűrű csalánosban az alig felismerhető falmaradványokat.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Szentgyörgyvár
Sokat nem tudunk az egykor a Templom-dombon álló erősségről. A vár első említése 1389-ből származik. 1462-ben Zentgourgh néven, 1663-ban már mint Szentgyörgyvár szerepel. 1671-ben Nádasdy Ferenc birtoka volt, és 1901-ben még várromként lajstromozta a Műemlékek Országos Bizottsága. Mára jóformán eltűntek a feltehetően 8 × 8 méteres épület falai, amelyet már a turistatérképek sem jelölnek.
 

 

A vár felderítése után a zöld jelzésen folytattuk utunkat a reményeink szerint magából sokkal többet mutató Gerencsérvár felé. Sajnos csalódnunk kellett, mert a vár romjai jobban le voltak pusztulva, mint az gondoltuk. Ráadásul, ami keveset lehet látni, azt is a természet akarja visszafoglalni. A leírása alapján próbáltuk elképzelni a vár egykori 2 vagy 3 emeletes, majd 9 méter széles és 13 méter hosszú épületét. Nem is gondolnánk, hogy a mára csak sziklákra emlékeztető, habarcsos kőkupacok között az 1440-ban ellopott Szent Korona is megfordult.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

A történet az alig másfél évig uralkodó Albert király 1439. október 17-ei halálával kezdődött. Az ekkor még csak várandós özvegy, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné, születendő fiának akarta biztosítani a trónt, amelyet időközben a magyar rendek III. Ulászló lengyel királynak ajánlották fel. A királyné ebből kifolyólag komornáját, Kottaner Jánosnét bízta meg a korona Visegrád várából való ellopásával. A komorna későbbi emlékirataiban részletesen beszámolt a korona kicsempészésének veszélyes történetéről. Az így megszerzett ereklyével Erzsébet királyné Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király. Két hónap sem telt el, és Székesfehérvárra indultak, hogy megkoronázzák az ifjút. Útjuk során a náluk lévő Szent Koronával megszálltak a Gerencsérvárban is, amiről így emlékezik vissza Kottanerné: „Itt nagyon rideg szállásunk volt, szívesen ettünk volna, de nem sokat találtunk.”

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Gerencsérvár

1231-ben Csák Miklós végrendeletében már említi ezt a várat, amelyet akkor Wdvorhelnek hívtak. Neve a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérvárrá, talán a környékre települt gerencsérek (fazekasok) miatt. I. Lajos király kedvelt vadászháza volt, amelyhez egykor halastó is tartozott. A vár feltehetőleg Székesfehérvár, majd Csókakő várának elfoglalása (1544) után pusztult el. 2-3 méter magas romjai és a vizesárok nyomai még ma is láthatók. 2008-ban végezték az első régészeti feltárásokat. Edények töredékei, fejszék, sarkantyúk, díszített kések, pénzérmék kerültek elő, és több díszes kialakítású, gótikus kályhaszemet is találtak.

 

 

Mielőtt délnek vettük volna az irányt, a zöld rom jelzés aszfaltútján ellátogatunk a Vértesszentkereszti kolostorromhoz. Ne csodálkozzon a látogató, ha a kolostor és a templom látványa helyett kerítésbe és az itt lakó „csőszbe” botlik. Az igen jelentős romot körbejárni, de még rendesen lefotózni sem lehet a kerítéstől és a sűrű növényzettől. Számunkra érthetetlen, hogy a hosszú évek óta elzárt területet - ahol nem mellesleg egy magánház is áll - miért csak külön engedéllyel lehet látogatni. Erre a tényre a mogorva „csősz” nyomatékosan hívta fel a figyelmünket.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Vértesszentkereszti kolostorrom
Feltehetőleg a 13. század elején a Csák nemzetségbeli Ugrin és rokona, Miklós építették a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomot és kolostort. Nem kétséges, hogy hazán egyik legjelentősebb kolostorromjáról van szó, amelynek falai bár romként, de még mindig magasan állnak. A kolostort sánc és árok övezte, és először bencés, később Domonkos-rendi szerzetesek lakták. A környéket 1543-ban elfoglaló törökök elől a szerzetesek elmenekültek. A kolostort a török felgyújtotta, és már később sem építették újjá. Köveit építkezésekre hordták el, a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele. 1940-ben volt a terület első régészeti feltárása, és a 80-as években végezték el az első renoválási munkákat. A régészeti leletanyag legszebb faragott köveit a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán csodálhatjuk meg. Napjainkban a Vértesszentkereszti kolostorromot csak engedéllyel lehet megtekinteni.
 

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

Szentgyörgyvári erdészház

 

Visszafordultunk a zöld rom jelzésen, utána Gerencsérvártól a piros sávot követve visszatértünk a Szentgyörgyvári erdészházhoz, ahonnan a zöldön, majd megint az országos kéken ereszkedünk le tematikus túránk utolsó célpontjához. Csókakő várát már messziről beazonosíthatjuk megújult fehér tornyairól. Valószínűleg nem a legszebb, de kétségtelenül a Vértes legjobb állapotban lévő vára. A korábbi célpontjainkhoz képest itt már több látnivalót tartogatnak a renovált falak, és a környékre is pompás kilátás nyílik.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Magyarország lovagvárai című művében Mikszáth Kálmán is feldolgozta Csókakő várának egyik regéjét. Zsigmond király korában játszódik a történet, amelyben két asszony, Éva és Kata vonult hadba a török ellen gyáva férjeik, a Berkészi fivérek helyett. Az asszonyok vitézül helytálltak, ezért senkinek sem tűnt fel, hogy a páncélzat nem férfiakat rejt. A szóbeszéd eljutott a királyhoz is, miszerint Berkészi Balázs és Berkészi István otthon rejtőzködnek a harc idején. Az uralkodó maga elé rendelte a két „lovagot”, és megparancsolta, hogy fedjék fel magukat. A sisakot levéve nem kis meglepetést okoztak az asszonyok, akik azonnal kegyelemért kezdtek könyörögni férjeik számára. A csodálkozó király a következőket mondotta: „Amely országban ennyi bátorság van a női szívekben, ott fölösleges büntetéseket szabni a gyávaságra.” Ahogy az egy mondában lenni szokott: az uralkodó Csókakő várát és annak uradalmát adományozta a vitéz asszonyoknak, és elrendelte, hogy emlékükre utódaik az Éva és a Kata nevet használják családnévként, a szégyenletes Berkészi név pedig örökre elenyésszen.

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Csókakő vára
A környező várakkal ellentétben a csókakői történetéről sokkal többet lehet megtudni. A vár elnevezésének Nácz József (a Vértes vidékének tudós kutatója) szerint nincs köze a madárhoz. A Csóka név az István egyik korabeli, becéző formája. Ez a Csóka nevű személy talán a Csák nemzetség tagjaként a vár építtetője lehetett valamikor az 13. században. Az első írásos emlék 1299-ből származik. A Csákok után királyi vár lett, majd többek között a Rozgonyi család, Corvin János és Bakócz Tamás birtokolta. A török 1544-ben harc nélkül foglalta el, majd 1598-ig megszállva tartotta. 1598-tól 1602-ig visszafoglaltuk, de véglegesen csak 1686-ban, Buda visszavétele után került magyar kézre. Ezt követően az erősség már csak törökök börtöneként szolgált, majd lassú romlásnak indult. Köveit az 1800-as években a helyiek építkezésekre hordták szét. Rómer Flóris - a magyar régészet úttörője - már 1850-ben feljegyzéseket készített Csókakőről, de a vár átfogó régészeti feltárása és renoválása csak az elmúlt két évtizedben kezdődött meg, ami azóta is folyamatosan zajlik.
 

 

Fotó: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter

 

Túránk megkoronázása volt Csókakő vára. Itt már nem kellett a képzeletünkkel falakat emelni. Elég volt körbetekinteni, és a történelem magától is megelevenedett a teljesen helyreállított felvonótoronyban vagy a várkápolnában. Hosszú utunk végén fáradtan összegeztük élményeinket: sok éve túrázunk, de egy adott tematikát követve még az ismerős környéken is új dolgokat fedezhetünk fel, illetve szélesíthetjük ismereteinket.

 

ve__rtes_va__rtu__ra_82e_ny_4_maszk.jpg

 

A cikk megjelent a Turista magazin 2016. júliusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Várak és romok a Vértesben - 1. rész

Csókakő várára alig ismertünk rá

Barangolás Csókakőn - videóval

Hetvenhét kilométer a Vértesben

Történelmi emlékek a Vértes Mária-szurdokában 

 

 

 

 

 

Cikkajánló