Miért nem fagy meg a madarak lába télen?

Sokan már a látványtól is vacogunk, ha meglátunk egy jégen sétáló récét vagy szárcsát, egy fagyos ágon ugráló cinkét vagy rigót, netán egy befagyott tó lihogójában úszkáló ludat vagy hattyút. Ránézésre azt gondolnánk, borzasztó érzés lehet nekik a sokszor oly vékonyka lábaikkal közlekedni a mínuszokban a fagyos felületeken, de az evolúció ügyesen alakította ki ezeket a védtelennek tűnő madárlábakat, hogy ne fagyjanak meg.

Más kérdés, hogy egyáltalán nem természetes jelenség a jégen sétáló vagy a befagyott tó lihogójában tömegesen úszkáló vízimadár, tudtam meg Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjétől.

A fagy fogságban

A madarak elsődleges stratégiája a hideg ellen a vándorlás. Nem várják meg, míg „befagy a sejhajuk”, hanem normális esetben délebbre, melegebb helyre mennek, persze elsősorban azért, mert a fagyban nem képesek kellő táplálékhoz jutni. A vízimadarak esetén sajnos ezt az ösztönös mozgást az emberek a felesleges etetéssel megakadályozzák.

A vízben éjszakázó madarak pedig belefagyhatnak, amire mostanában sok példát láthattunk. Az etetéstől ellustulnak, és hajlamosabbak lesznek kockáztatni, és vagy túlélik, vagy a jég fogságába ragadnak a rókák és más ragadozók örömére. Ezért is fontos, hogy ne etessük télen sem a vízimadarakat.

Tollakkal a hideg ellen

Azért abban van némi igazság, ha azt gondoljuk, azért állnak fél lábon, és rejtik el a madarak az egyik lábukat a tollruha alá télen, mert az fázik, de tulajdonképpen ez az egyik módszerük arra, hogy csökkentsék a hőveszteséget és megóvják magukat a kihűléstől.

A madarak télen sokszor fel is borzolják tollazatukat, így egy a testük hőjével felmelegített vastagabb levegőréteg védi őket, no meg a télire felhalmozott zsírréteg is segít nekik a hideg ellen. De mi a helyzet a csupaszon maradt lábakkal?

A természet mérnöki bravúrja

A tollaktól mentes lábaknak valami egészen más praktikát kell alkalmazniuk a megfagyás ellen. Elmondható, hogy több módszert is alkalmaznak egyszerre, és fajfüggő az, hogy melyik madár mit és milyen mértékben vet be a hideg ellen. Az egyik megoldás, hogy a madarak lábának felépítése, szerkezete teljesen más, mint mondjuk az emlősöké.

A madárlábak – mondhatni – igencsak „szárazak”, kevés bennük a folyadékban gazdag sejtet tartalmazó szövet, mint a hús és az izom, ezért ilyen nincs is a madarak lábán, csupán inak, amelyek kis folyadéktartalmú szövetek.

Persze vér nekik is kering a lábukban, és ez a legfőbb válasz a címben feltett kérdésünkre, hogy mindez hogyan történik náluk.

A lábuk úgy van felépítve, hogy a lábba lefutó, meleg vért szállító artériák olyan szorosan futnak a láb végéből visszatérő, lehűlt vért szállító vénák mellett, hogy ennek köszönhetően létrejöhet e két különböző hőmérsékletű véráramlat közt a hőcsere.

Az artériás meleg vér felmelegíti a hűvös vénás vért, így a szívbe nem jéghideg vér fog eljutni, ezzel megakadályozva a madár testének kihűlését. Ráadásul ez a felépítés azt is segíti, hogy a lábakba már eleve ne magas hőmérsékletű vér jusson, ugyanis mire leér a talpakhoz, már rég leadta a hőt a fentebbi részeken.

Így nem a hideg környezetnek, hanem jó részét a saját szervezetének adta át a vénás vér felmelegítésével, ezzel is csökkentve az esetleges hőveszteséget. A lábak eközben folyamatosan fagypont feletti hőmérsékleten vannak, így nem fagynak meg.

Egyéb praktikák

Persze e bámulatos hőcserélős rendszer felett is vannak plusz támogató technikák, például az Antarktiszon élő császápingvinek tudják szabályozni a lábukba belépő artériák méretét is.

Mi is tapasztalhattuk már, hogy amikor fázik a lábunk vagy a kezünk, akkor teljesen hideg lesz, elveszti vérpozsgás színét, inkább fehér, olykor kékes-lilássá színeződik. Ez azért van, mert ilyenkor a szervezet elkezdi csökkenteni ezeknek a testrészeknek a vérellátását, itt szökik el ugyanis a legtöbb hő a testből.

A pingvinek pedig ezzel az érszűkítő módszerrel tartják éppen fagypont felett a lábak hőmérsékletét a sokszor mínusz 40 fokos hidegben. Vannak olyan fajok, amelyek a klasszikus tollvédelmet vetik be lábuk egy részén is, a vékonyka csüdre is tollakat növesztenek, mint például a gatyás ölyv, a gatyáskuvik vagy a különféle fajdok.

Bár a természetben a madarak lába az említett okos megoldások miatt nem tud megfagyni, azért persze vannak szerencsétlen esetek és ügyetlenebb egyedek, amelyek így a természetes szelekció áldozatai lesznek. De ennél sokkal nagyobb gondot okoz a madaraknak a cikk elején is említett emberi jelenlét és beavatkozás, amely sokkal több madarat sodorhat értelmetlenül veszélybe.

Akár egy fémkorlát is veszélyes lehet. Az utóbbi időben több videót lehetett látni a közösségi médiában egy-egy korláthoz fagyott jégmadárról, amely eset a természetben egy faág esetén sosem fordulhatna elő. Bár itt egy felületi fagyásról van szó, mint amikor a kisgyerek kíváncsiságból megnyalja a fagyos korlátot, de a madár lába így is sérülhet, a szövetek roncsolódhatnak, és a szabadulni próbáló állat komoly ízületi sérüléseket szenvedhet a rángatástól.