Meglestük az újranyitott Jókai-kertet a Svábhegyen

Ellátogattunk a svábhegyi oázisba, hogy feltöltődjünk egy kis madárcsicsergéssel, és megnézzük a vadiúj látogatóközpont kiállítását.

Szöveg:
2025. május 30.

Ellátogattunk a svábhegyi oázisba, hogy feltöltődjünk egy kis madárcsicsergéssel, és megnézzük a vadiúj látogatóközpont kiállítását.

Elképesztő belegondolni, hogy volt olyan idő, amikor Magyarországon íróként telket lehetett vásárolni egy könyv bevételeiből. Persze, a kert névadója és egykori tulajdonosa, Jókai Mór nemcsak írással foglalkozott, hanem újságíró és politikus is volt, de svábhegyi kertjét egyedül az Egy magyar nábob honoráriumából vette meg 1853-ban.

A birtok akkor még közel sem így nézett ki. A terület egy felhagyott kőbánya volt, úgyhogy képzelhetjük, mennyire lehetett attraktív. Jókainak azonban megvoltak a víziói, amiket hamarosan (nem kis anyagi ráfordítással) lépésenként meg is valósított: veteményest szeretett volna, virágokat, sok-sok fát és szőlőt.

Jókai mindenhol ott volt

Az író nem követte az akkori trendet, tehát nem angolparkban gondolkodott, hanem nagy, lombhullató, őshonos fákat szeretett volna, amelyek felfogják a szelet: juhart, bükköt, kőrist, diót, hársot, vadgesztenyét. A kertben még ma is vannak olyan fák, amelyeket valószínűleg ő ültetett.

Az egyik eldugottabb sarokban, de közel a Költő utcához megtaláljuk az oroszlános kőpadot az asztallal, ahol állítólag reggelente egy kávé mellett dolgozott: írt, festett, rajzolt, hallgatta a madarak énekét,

aztán fogta ásóvégű botját, nagyítóját, és körbejárt a birtokán. Megvizsgálta az összes növényt, különös tekintettel a szőlőre,

mert akkoriban tombolt a filoxérajárvány, ami egész Európában pusztította azt. Nagyon büszke is volt rá, hogy nála mindig van szüret, mert a gondoskodásának hála – ő fecskendezte rendszeresen a szőlők gyökerét szén-diszulfiddal – a szőlő harmada megmenekült. Siller bort készített belőle.

A Jókai-kert keleti lejtőjén most is van szőlő, persze, ezek már nem ugyanazok a növények. 2011-ben ültette őket a Kadarka Kör, ők is gondozzák a 900 tőkét. Jókai egyébként saját maga is részt vett a növények ápolásában, ha kellett, kapát vagy kaszát ragadott, metszett és oltott. Állítólag hajnali 5-kor kelt, délelőtt írt, utána pedig kertészkedett. Pesten voltak lakásai, de a nyarakat itt töltötte, majd később Balatonfüreden is szert tett egy nyaralóra.

Irodák a természetben

A kertben egy vidám szobrot is találunk, ami Róna József alkotása. Anakreón, az ókori görög költő testére Jókai fejét illesztette, akinek a fülbe Ámor susmorog. Van párhuzam: a görög és az író is szerették a bort és a szerelmet (bár ki nem?). Jókai még 74 évesen is elég virgonc volt, ekkor szeretett bele Nagy Bella színésznőbe, aki 54 évvel volt fiatalabb nála. Házasságot kötöttek, és 5 évig, az író haláláig együtt éltek.

A Jókai-kert ad otthont a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) irodaházának. Ez utóbbi az író egykori villájának a helyére épült, ami a második világháborúban menthetetlenül megsérült. Lebontották, és 67-ben felhúzták a mostani épületet, ami először az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, aztán a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2008 óta pedig a DINPI székháza lett. Csodás innen a kilátás a Dunára és környezetére, bár az egyik információs tábla tanúsága szerint köze sincs már ahhoz, amilyen egykor volt, mert azóta, persze, minden beépült. Az egykori rózsakertet viszont újjáélesztették.

A kertben még egy épületet találunk, ez az egykori présház, melynek téglái még a régiek. Sokáig Jókai-emlékszobát találhattunk benne, most új tárlat van készülőben, ami nyáron debütál. Kíváncsian várjuk.

Gyerekekre szabva

Jókaié mellett egy másik villa is állt a közelben, ami Steindl Ferenc műbútorasztalos tulajdona volt. Hozzá köthető az első gőzhajók és a Vigadó berendezése, valamint a Lánchíd faszerkezetes terve is.

Az épület sokáig leromlott állapotban, üresen állt, most felújították, és egy madaras tematikájú, modern kiállítást rendeztek be benne. Elöljáróban annyit, hogy egyelőre még csak csoportokat várnak, és jó előre beteltek a helyek, ezért ha a látogatáson gondolkodunk, egy kicsit még várnunk kell.

Az épület műemlék, ezért a felújításnál arra törekedtek, hogy a legutolsó menthető téglát is megőrizzék.

Az egykori lépcső teljesen megmaradt, de a nyílászárókat és a spalettákat is sikerült restaurálni. Egy új épületszárnyat is létrehoztak, ez most a fogadótér, ahol ajándékboltot, ruhatárat, mosdót találunk, és kis szekrénykéket, amelyekhez aranyos madárképes kulcstartók tartoznak.

A kiállítás anyagát teljesen gyerekekre szabták, akik akár madárjelmezbe is bújhatnak a tárlat felfedezése előtt. Hat ruha közül lehet választani, szerepel köztük például a fehér gólya vagy a fakopáncs. Utóbbiról már itt sok érdekesség kiderül, például, hogy az orrnyílásait kis tollak védik, nehogy felszippantsa a faforgácsot, amikor belelendül a favésésbe, de azt is megtudhatjuk, hogy extrém hosszú a nyelve, ami visszahúzott állapotban körbeöleli az agyát, mint egy biztonsági öv, és védi a rázkódástól.

Rozsdafarkúból vörösbegy?

A színes, igényes információs tablókon, paneleken igyekeztek mindenhol röviden, tömören összefoglalni a legérdekesebb tudnivalókat, legyen szó madárvonulásról, tojásrakásról, tollakról vagy repülésről. Képregényes formában ismerhetjük meg a hivatalosan is kihaltnak nyilvánított vékonycsőrű póling és a megmentett nagy kócsag sztoriját, emellett pedig egy csomó interaktív játékot is ki lehet próbálni a madárpuzzle-től kezdve a tojáspárosítóig.

Az emeleten 306 madárpreparátumot helyeztek el. Aki ódzkodna a kitömött állatoktól, annak mondom, hogy a kiállítás nem egy idejétmúlt múzeumi tárlat hangulatát idézi vitrinben porosodó lényekkel, annál sokkal ízlésesebben van berendezve, emellett itt is találunk interaktív elemeket és érdekes infókat.

Én innen tudtam meg például, hogy Arisztotelész – aki kiemelten foglalkozott állattannal, könyvet is írt róla – még például

azt hitte, hogy a rozsdafarkú télre vörösbeggyé változik a kakukk pedig karvallyá, a fecskék pedig téli álmot alszanak.

A madárvédelem áll a kiállítás középpontjában: az élőhely szerint csoportosított állatokról azonnal kiderül, milyen védelmi státuszba tartoznak, és az is, hogy milyen veszélyek fenyegetik őket. A fehér gólya - szegény - például eléggé pórul járt, a folyószabályozások, a mocsarak lecsapolása, a legeltetés felhagyása, a mérgezés és az áramütés is veszélyezteti a fajt.

A kiállítás még Herman Ottó tetszését is elnyerné, és nem csak azért, mert egy kirakható kép erejéig az ő alakját is megidézik, hanem mert tényleg informatív és tetszetős. Reméljük, hamarosan szélesebb körben is látogathatóvá válik. Addig is csekkold a Jókai-kert Facebook-oldalát, mert rendezvények, családi napok alkalmával kitárja a kapuit a nagyközönség számára a közeljövőben is. Maga a Költő utca 21. szám alatt található kert ingyenesen látogatható hétköznapokon 8-tól 18 óráig.


Cikkajánló