Magyarországon jelenleg 1500-1600 túzok él. A hazai állomány egyharmada a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén található. A park egyik fontos feladata ennek a fokozottan védett madárfajnak és élőhelyének a védelme.
E téren jelentős lépés volt az élőhelyek védetté nyilvánítása, valamint az, hogy túzokcentrikus gazdálkodást folytassanak a nemzeti park területén. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan növénykultúráknak biztosítanak helyet, amelyeket az Alföld nagy madarai kifejezetten kedvelnek. Ilyenek a természetes vagy természetközeli gyepek, mivel a túzokról köztudott, hogy sztyeppi faj.
Szántóföldi környezetben az őszi vetésű lucerna, az őszi káposztarepce, a különféle ugarterületek és az őszi vetésű gabonák jutnak szerephez, amelyeket a dürgési és a költési időszakban egyaránt igénybe vesznek a madarak. Dévaványa térségében a nemzeti park munkatársai azt tapasztalták, hogy a túzok az esetek 60 százalékában a gabonatáblákat, azokon belül is az őszi vetésűeket választja a fészekrakás helyszínéül. Éppen ezért a KMNPI által alkalmazott vetésszerkezetben is nagy területen fordulnak elő ezek a növénykultúrák.
Fontos, hogy a túzokok dürgési időszakában semmilyen emberi zavarás ne történjen. A szaporodás sikeressége ugyanis jelentős mértékben azon múlik, hogy mennyire háborítatlan körülmények között zajlik a túzokdürgés. Ha a kakasoknak és a tojóknak sikerül nyugodt helyen találkozniuk, akkor a megtermékenyítés sokkal sikeresebb lesz, mint ha a háborgatás miatt esetleg új dürgőhelyet kell keresniük.
A téli időszakban természetesen arra is gondot fordítanak, hogy ha a táblákat hó borítja, akkor a terület 5-10 százalékát hómentesítsék. Így a túzokok hozzá tudnak férni fontos téli táplálékukhoz, a lucerna és az őszi káposztarepce zöld hajtásaihoz.
Kíváncsi vagy milyen az élet Dévaványán, a túzokvédelem fellegvárában? Ebből a videóból kiderül, és az is, miért érdemes még ellátogatni a túzokok birodalmába.
Kapcsolódó cikkeink:
