MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Elvarázsolt ösvények a Bükk és a világűr határán

Hazánk legújabb csilagoségbolt-parkja tavaly a Bükki Nemzeti Park területén jött létre. Itt nemcsak a mesterséges fény hiánya hoz közelebb a csillagokhoz, de a fennsík töbreinek mélyén a nyári fagyok is a világűrt idézik.

Vajon mennyire normális, hogy éjfélkor az aszfalton fekszünk a semmi közepén? – kérdezte a túratársam, és mivel mintha pejoratívnak szánta volna az aszfaltút említését, gyorsan azt találtam mondani: – Aszfalton? Hiszen ez a Bükk-fennsík, ahol nem jár gépjármű: itt a burkolt út is épp olyan tiszta, eső mosta felület, mint egy szikla teteje…


Kedvem lett volna részletesebben is kifejteni a véleményem, de hirtelen egy sugárhajtású repülőgép vált a helyszín főszereplőjévé, navigációs fényeivel elvakítva a kiélesedett éjszakai látásunkat, amire úgy vigyáztunk az elmúlt negyed óra sötétségében. – Ezeknek is pont erre kellett jönniük… – állapítottuk meg.


Pedig természetesen a gép nem csapott le ránk, csak a szokásos, sok kilométeres magasságában rótta a kilométereket, de mégis csalódást keltett, hiszen a csillagoségbolt-parkok szerte a Földön éppen azzal a céllal jöttek létre, hogy az erre alkalmas, kevés helyen elmélyedhessünk a végtelen látványában.

 

A Tejút a Nagymező fölött, a látóhatáron Eger és környékének fényszennyezésével 

 

Az emberi szem pedig ilyenkor szinte csodákra képes: nem pár másodperc, és nem is egy-két perc, hanem akár fél óra is kellhet ahhoz, hogy elérje azt a maximális érzékenységét, ahol már egy tíz kilométerre villogó lámpa is vakítónak érződik. Ilyenkor még holdtalan éjszakán is kivehetők a közeli fák és nagyobb tereptárgyak: „látni őket a csillagok fényénél” – mondanánk, pedig ennek a fénynek a forrása hazánkban mégiscsak a városok közvilágítása, amelynek fénye a légkör páratartalma által verődik vissza. Mindez jól látszik a fotókon is, ahol rendszerint ez a városok felé eső, földközeli sáv messze a legvilágosabb.

 

A Mátra és Medves felé nézve már alig látni mesterséges fényt a távolban 
 

Ahhoz, hogy egy terület csillagoségbolt-park minősítést kapjon, egy szigorú, nemzetközi vizsgán kell átesnie, amelyet az amerikai székhelyű Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség koordinál. Először is fontos, hogy a terület természetvédelmi oltalom alatt álljon, mellette viszont – a fokozottan védett részeken kívül – szabadon látogatható legyen. A fényszennyezéstől mentes, tiszta éjszakai égbolt látványát nemcsak szakemberek, de műszerek is megfigyelik, végül pedig nem árt, ha van kapacitás és igény rendszeres ismeretterjesztő programokra, természetesen akár éjjel is. Mindez hazánkban elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzetben, majd a Hortobágyi Nemzeti Parkban teljesült. Ezt követte 2017 nyarán a Bükki Nemzeti Park minősítése.

 


Szemléletes példa, mennyit számít a nagyvárosok távolsága: a Bükk északi tövében fekvő Dédestapolcsány 1700 lakójával nem kis falu, több száz lámpája fölött mégis tisztán látszik a Tejút. Hasonló képet egy város közelében csak összetett digitális trükkökkel készíthetnénk.

 
Bár a park területe minden irányban jócskán túlnyúlik a hegység központi részét jelentő Nagy-fennsíkon, de az igazán különleges éjszakai élményt mégis idefent érdemes keresni, hiszen a 900 m átlagos tengerszint feletti magasságú terület egyes részein nemcsak a láthatjuk, de a bőrünkön is érezhetjük a világűr közelségét: a fejünk feletti légóceán kiváló hőszigetelő képességével, na meg egy kis üvegházhatással megóv minket a világűr felfoghatatlan hidegétől.

 

A légkör tömege pedig a fennsík fölött csak 90%-a annak, aminek az alján száz méter körüli magasságban élünk. Nem csoda hát, hogy amikor a föld a csillagos ég felé fordul, innen sokkalta több meleg veszik el a végtelenbe. Ezt erősíti, hogy a hatalmas erdőborításnak köszönhetően a föld nappal sem tud olyan sok meleget magába szívni, mint egy füves táj vagy kisebb tó.

 

Késő este a fennsík egyik igazán hideg szegletében, a Bükki Vörös Meteor SE kulcsosházánál. Az égen baloldalt a napnyugta utolsó fényei, jobbra Miskolc lámpafénye.

 

Bár a fennsíkot minden irányból lejtők határolják, itt is vannak mélyebb területek: a hatalmas víznyelők stadion nagyságú udvarai. Azt pedig már a zabari hidegrekordok óta tudjuk, hogy az éjjelre lehűlő levegő éppúgy szeret ezekbe a mélyedésekbe lefolyni, mint a víz. Az így kialakuló hideg légtavak mélyén aztán bárki megtapasztalhatja a természet különleges meglepetését, a nyári fagyot – sokszor alig száz méterre a fennsík kisebb kiemelkedéseitől, ahol akár az évszaknak megfelelő vékony hosszújjú is alkalmas viselet.

 

A tejútrendszer központjában lévő, négymillió naptömegű, óriás fekete lyukat a csillagközi gáz és porfelhők takarják

 

Milyen hideg a világűr?
 

Közeg híján ezt nem is olyan egyszerű megmérni, de a mínusz 270 fokos, tehát az abszolút nulla hőmérsékletet 2,7 fokkal meghaladó érték számos módon igazolt adat. A Föld környezetében viszont sokat befolyásol a nap sugárzása, ami szigetelő és közvetítő közeg híján akár több száz fokosra melegíti fel a megvilágított felületeket.


Az embert szállító űrhajóknak ez a Föld körül keringve, másfél órás nappalok mellett még elviselhető, de amint messzebbre, például a Holdra indulunk, az űrhajót állandóan forgatni kell, hogy minden oldalát egyenlően érje a napfény. Így a belsejében, fűtés nélkül -20 Celsius fok körüli hőmérséklet alakulna ki, de ezt már a benti berendezések hulladék hője is könnyen megemeli. Hogy az űr „hőelszívó” képessége milyen erős, azt jól mutatja, hogy amíg az űrhajózási rakéták első, még a légkörben elműködő fokozatának hajtóműveit bonyolult hűtőrendszerekkel kell védeni az olvadástól, addig a légkörön kívül már az úgynevezett „infravörös hűtés” az elterjedt. Magyarán elég, ha hagyják, hogy a hajtómű minél nagyobb felületen „rálásson” az űrre, és kisugározza a hőt.


A különleges körülmények miatt az űhajósok ruháit is meglehetősen extrém hőingásra kell felkészíteni: a rendszernek nem csak az erőteljes fűtésre, de hűtésre is képesnek kell lennie. Az „odakint” megfordult űrhajósok szerint egyébként csillagoségbolt-park ide vagy oda, a földről látott égbolt csillagainak fénye és a hátterük sötétsége meg sem közelíti azt, amik ők láttak...

 

 

A látványosságok napkelte után is folytatódnak: a Kéktúra közelmúltban áthelyezett szakasza a Zsidó-rét fokozottan védett gyepének virágparadicsomán át vezet

 

A fennsík közepén fekvő Nagymező és a rajta átvezető burkolt út tehát nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy megcsodáljuk a sötétséget, amiről aztán persze kiderül, hogy igazából a legragyogóbb látvány, amit csak találhattunk. A visszaindulás persze jóval kevésbé élvezetes, főleg az elsőként felkapcsolt lámpa, aminek fénye bombaként semmisíti meg a látványt. Kár, hogy hasonló, hosszú elmélyedésekre ritkán marad csak idő, de szerencsére a terület ismerői idén is tartogatnak néhány programot, melyeken lényegretörően vezetik be az érdeklődőket a környék titkaiba; legközelebb mindjárt a közelgő hétvégén, amikor a Perseidák meteorrrajt figyelhetjük meg a hegység szélén.

 


 

Írta és fotók:
Gulyás Attila




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...