MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Hasznos tanácsok, ha kisgyerekkel túrázol

Sokan meg szoktak keresni, hogy mikor érdemes elkezdeni babával túrázni, milyen hordozót javaslok, hogyan érdemes öltözködni, mit és mibe csomagolni. Összeszedtem, hogy mik az én ismereteim és tapasztalataim ebben a témában.

A bejegyzés szubjektív és a saját tapasztalatomon alapszik, nem vagyok hordozási tanácsadó, csak egy tapasztaltabb hordozós anyuka. Mikor komolyabban elkezdtem hordozni, hívtam hordozási tanácsadót, illetve elkezdtem hordozós klubba járni, ami nagyon sokat segített a helyes babahordozás elsajátításában, illetve Nimródkával kikértük ortopéd orvos véleményét is, aki szintén javasolta a hordozást, főleg kendőben.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Hogy mikor érdemes elkezdeni túrázni? Bármikor! Amikor úgy érzitek, nem féltek a babát kivinni a természetbe (pl. a túl hideg vagy túl meleg, a réteges öltözködés, a macera egy esetleges erdei peluscsere miatt), illetve azért érdemes megvárni a gyermekágyi időszak leteltét (ami 6 hét szülés után), ezt követően mehettek. Mi Nimródkával kezdtünk igazán túrázni, 4 hónapos volt, amikor először mentünk a Mátrába, és rendesen rá is kaptunk. Barnust 2 hetesen vittük el először a Remete-szurdokba, majd 2 hónaposan jártunk vele Írott-kőn (november és december volt, szóval bőven beöltözős időszak).


Amit én tapasztaltam/olvastam/hallottam hordozási tanácsadótól: az ülni még nem tudó pici babáknak a szövött hordozókendő a legoptimálisabb választás, mert ebben van a legegészségesebb pózban a baba: enyhe terpeszben felhúzott lábakkal, domború háttal. Nimródkával anno 5 hónapos kortól viszont már csatos hordozót használtunk, ami kevésbé optimális a babának, mert ebben már csak vízszintesek tudnak lenni a combok, nagyobb a terpesz és egyenes a hát, de ezt akkor még nem tudtam. Egyébként van olyan hordozós iskola, mely szerint egész kicsi babáknak is jó lehet már a csatos hordozó. Szóval Barnussal már tapasztaltabb voltam, így kendőben hordtam őt addig, amíg nem tudott stabilan ülni, illetve felállt és kapaszkodva elkezdett lépegetni.


Kendőből nekünk már nagyon sok van, mert kicsit függő is lettem: különböző hosszúságúak, anyagösszetételűek, színűek és mintájúak vannak a készletemben. Sokan kérdezik, mire jó ez a sok kendő, erre azt mondom, ez olyan, mint a cipő: lehet télen-nyáron egy cipőben járni, pl. egy városi bakancsban, de én szeretem a szandált, a sportcipőt, a magassarkú csini cipőt, a futócipőt, no meg a túrabakancsot is. Szóval a hordozókendők is más-más tulajdonságokkal rendelkeznek, lehet venni olyan kendőt, ami kis kompromisszummal mindenre jó, de lehet ezt cizellálni.

 

A mindenre jó kendő az én olvasatomban 250 GSM vastagságú, 100% pamut anyagú, 4,6 méter hosszú, mert ez számít középvastagnak, és normál testalkattal az összes kötéstípus kijön belőle. Márkára a Little Frog az, ami szerintem a legjobb ár-érték arányú. Amit tuti nem vennék, az a Nandu és az Amazonas, mert ezekből létezik rosszabb és jobb széria, az anyaguk pedig durvább tapintású. Amik jók, a teljesség igény nélkül: Didymos, Hoppediz, Natibaby, Storchenwiege, BelleLelle, AndalGo, Elf stb. Tényleg végtelen sok jó kendő van.

 

Fotó: Nábrádi Judit

Ha kicsit bonyolítjuk a dolgot, újszülöttnek a vékonyabb kendőt szokták javasolni (200 gramm per nm – azaz GSM – vastagság körül), kötéstípusra pedig vagy a kengurukötést, ehhez elég egy 3,6 méteres kendő, vagy a belül zsebes kötést, ehhez kell a 4,2 méter (normál testalkathoz). Nagyobb babához a vastagabb kendők jobbak, kényelmesebbek. Én Barnust 1 hónapos korától nagyon sokat hordtam már hátul is, batyukötéssel. Ehhez az elején egy gépi szövött, 250 GSM vastagságú, 3,5 méteres kendőm volt, aztán ahogy egyre nehezebb lett, húzta a vállam, így csináltattam egy jó vastag, kézi szövött kendőt, ez kb. 300 GSM. Ezzel rengeteget túráztunk és nagyon kényelmes volt. Van egy számomra még kényelmesebb kötésmód is, ez a dupló, ehhez viszont már hosszabb, 4,6 méteres kendő szükséges, és a kötéstípust ülni tudástól javasolják.


Újszülöttnek a karikás kendő is kiváló választás, ebben is ugyanaz a testhelyzet valósul meg, mint a hosszú, szövött kendőben, de könnyebb, gyorsabb felvenni. Hátránya, hogy féloldalas terhelést jelent a hordozó személynek, mivel egy vállra helyezi a teljes súlyt, így én inkább itthon, illetve rövid távú hordozásra javaslom. Anno pl. a 2 hónapos, nagyjából 6 kilós Barnust Írott-kőre karikás kendőben vittem fel, és majd leszakadt a vállam, mire visszaértünk az autóhoz, pedig csak 5-6 km volt. Méretben a rövid oldalon 160 cm-estől felfelé már bármelyik jó lehet átlagos testalkathoz. A 2 méter körüli már hosszú lehet, leérhet a földre, így a kettő közötti méret a jó.


Anyagösszetételre a 100% pamuttal tuti nem lő mellé az ember, a lenest kicsit nehéz betörni (hogy puha, könnyen kezelhető legyen), de nagyon jól tart, a kenderes szintén nagyon jól tart. Vannak selymesek, ezek kicsit csillogóbbak, csúszósabbak, gyapjúval kombináltak, ezek melegebbek, de a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, pl. baby alpaka szőrből készült, fésült pamutos, bambuszos, tenceles stb. A szövött kendőt, illetve a karikás kendőt nem lehet kinőni, bármilyen korú gyermeket lehet benne optimális testhelyzetben hordozni, aki még engedi magát hordozni.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Később, ahogy Barnus megérett mozgásfejlődés szempontjából a csatos hordozóra, kendőről váltottunk, mert azért hogy őszinte legyek, macera tud lenni 3-4 méter kendőanyagot úgy kezelni az erdőben, hogy ne legyen teljesen mocskos. Csatos hordozóból kétféle létezik: mindenhol állítható (a terpesz szélessége és a body magassága is állítható, mert a babának akkor kényelmes hosszabb távon a hordozás, ha térhajlattól térdhajlatig alá van támasztva, ekkor nem zsibbad el a lába, és a háta minimum hónaljig szintén meg van támasztva), illetve a fix méretű, amiből szokott lenni baby és totyogó méret. Márkaügyileg nekünk egy Maraya és egy SweetBerry kendőanyagból varrt csatosunk van, illetve egy Magyarinda Kalandor, amit kifejezetten túrázáshoz fejlesztett ki a gyártó. Mindkét típust, illetve mindhárom márkát nagyon szeretjük, kényelmesek, párnázottak. 20-25 km-en át cipelve a gyerekeket is állják a sarat, 15+ kg-os popókkal is.


A Marayának keményebb a derékpántja, így megosztó: valakinek egyáltalán nem tetszik, másnak viszont bejön; én imádom. Nagyon jól oszlatja a súlyt, a baba pedig a csatoshoz képest olyan gyönyörű pózban van benne, hogy majdnem mintha kendőben lenne, így egészen biztosan kényelmes neki is. A SweetBerry válla egy kicsit párnázottabb, a dereka pedig puha, belseje sávoly erősítéssel készült, így nagyon strapabíró darab. Én derékfájós vagyok, így nekem a masszívabb derékpánt jobban bejött. A legkényelmesebbnek pedig a Magyarinda Kalandor bizonyult, mert a derékpántja alapból széles és kemény ott, ahol tartania kell, de belül párnázott, így nem töri az ember derekát, vállpántjának a kiképzése nagyon szuper, emellé pedig olyan technikai anyagokból készült, hogy gyorsan szárad egy-egy izzadósabb szakasz után is, nem kellemetlen visszavenni.


Ugyan a Magyarinda nem állítható, de 2 méretben kapható, és kialakításának köszönhetően elég hosszú ideig használható úgy, hogy a babának/kisgyermeknek is kényelmes legyen. Nálunk teszten a nagyobb méretű volt, a másfél éves, 84 centis Barnusomnak épp jó volt méretre, a 3,5 éves, 100+ centis Nimródka pedig 3 óra hordozás után sem panaszkodott, hogy elzsibbadt volna. Azóta eltelt 1 év, lett egy sajátunk, és a mai napig mindkét gyermek szívesen viteti magát benne, nekem pedig nagyobb kényelmet nyújtott, mint az általam eddig próbált csatos hordozók.

 

Fotó: Nábrádi Judit


A csatost érdemes vásárlás előtt próbálni, bérelni, mert ez is olyan, mint egy cipő: ami az egyik embernek kényelmes, az a másiknak kevésbé. Amik még szintén nagyon jó márkák, de vagy nem próbáltam, vagy nekem nem voltak olyan kényelmesek: Ringa, Csengelino, Enidoo, Lujzus, Indigo Handmade. Ezek mind magyar készítésűek. Amik nem állíthatók, de szintén elég népszerűek: Manduca, Liliputi. Ezek is kényelmesek, nekünk volt egy Manduca még Nimródkával, de idővel kinövi a gyermek, mint egy ruhát. Lehet hozzájuk bővítőt kapni (pl. Manduca), vagy kis fülekkel módosítani a terpesz szélességen (új generációs Liliputi).


Visszatérő téma az öltözködés is. Ez függ attól, hogy mekkora a baba, és mennyire megyünk messzire. Amíg nagyon pici a baba, sokkal könnyebb egyben öltözködni, ehhez is rengeteg kiegészítőt lehet már kapni: hordozós kabát, hordozós pulóver, csőtop, esőkabát, poncsó, hordozós takaró stb. A mi tapasztalatunk alapján, amíg a baba nem képes önálló helyváltoztatásra, érdemesebb és könnyebb a sima benti ruhájában magunkra kötni, esetleg egy vékony plusz réteget ráadni, és úgy közös kabátba vagy pulcsiba bújni. Ennek megvan az a hátránya, hogy ha meg kell állni szoptatni/etetni, pelust cserélni, akkor le kell venni a babát, és hidegben nem védi őt ilyenkor semmi, így én csak akkor mertem ebben a felállásban elindulni, ha 5-6 km-nél nem mentünk többet, tehát nem volt muszáj levenni őt.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Kendőben szoptatni lehetséges, egyszer-kétszer én is próbáltam, nem lett kedvenc, de megoldható. Amikor hosszabb távra mentünk picivel, inkább felöltöztettem úgy, hogy akkor se fázzon, ha kivesszük a hordozóból. Csúszós overálra azonban nem olyan könnyű kendőt kötni, így ezt gyakorlottabbaknak ajánlom. Ha külön öltözködünk, akkor úgy öltöztetem a babát, ahogy pl. babakocsival is elindulnánk sétálni: télen overál, ősszel egy vastagabb, pamut rugi megy rá a benti ruhára. Fontos, hogy ne legyen talpa a rugdalódzónak, mert ha feszül a pici talpán a ruha, egész piciknél kiválthatja a lépegető reflexet, nagyobbaknak is kényelmetlen, amitől feszenghet, nem érzi magát jól a pici.


Rétegesen szoktam őket öltöztetni, hogy lehessen a változó körülményekhez alkalmazkodni. Ha hideg van, még ha külön is öltözünk, szokott lenni nálunk egy pluszréteg, amit magunkra tudunk venni, ha elalszik a hátamon: vagy egy polár csőtop, vagy egy hordozós takaró, vagy egy saját horgolású csillagtakaró. A csőtop kicsit engem is melegít, mert körülöleli a babát és engem is, a hordozós takaró csak a babát melegíti. Ez belül polár anyag, kívül pedig egy vízálló, szélálló réteg (és a Magyarinda hordozós takarója nagyon szuper), a csillagtakaró pedig egy pamut fonalból horgolt kiegészítő, szintén csak a babát melegíti, és bárki el tudja készíteni: én tavaly ezen tanultam meg horgolni. Praktikus kiegészítő még hidegben a hordozós kiscsizma, illetve a babylegs is (olyan zokni, ami csak egy cső, így akár cipőre is fel lehet húzni pluszban, hogy a baba bokáját védje valami).

 

Fotó: Nábrádi Judit

 

Ha viszont a városban megyünk télen, rövid távon, még önjáró babát is szívesebben veszek magamra a benti ruhában, és a közös kabátot, mert rövid távokra praktikusabb, egyszerűen leveszem magunkról a közös kabátot, ha bemegyünk boltba, vagy épp az oviba Nimródkáért, vagy felszállunk valami fűtött közlekedési eszközre.


Nyáron, nagy melegben is túráztunk, ekkor a lehető legkevesebbet adtam rájuk, volt, hogy csak egy body és a napkalap volt rajtuk. Ha nagyon tűzött a nap, használtunk napvédő krémet (babának valót), illetve egy textilpelust terítettem magunkra, hogy védjen a naptól, de minimálisan melegítsen csak.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Esőben is volt szerencsénk túrázni, ekkor nekem az esernyő vált be leginkább. Így ha van esély esőre, mindig beteszem a cuccba az esernyőt is. Kiválóan véd mindkettőnket, és a gyerekek szeretik nézni a hátunkról, esetleg ők is fogják. Egy-egy rövid nyári záporra nagyon szeretem a Nana esőponcsónkat, mert nagyon kicsi csomag, nyári túráknál mindig nálunk van, viszont felvéve a babát egészen jól védi, és marad két szabad kéz. Van egy Möbius esőkabátunk is, ezt akkor szeretem, amikor tudom, hogy nagy távolságot teszünk meg és végig szükséges az esőkabát, mert vastagabb anyaga van, ha külön kell vinni, elég nagy csomag, viszont nagyon-nagyon kényelmes, egyszerű felvenni, egyméretes, így teljesen apakompatiblis.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Azt is sokan kérdezik, milyen táskával kirándulunk, illetve mit viszünk magunkkal. Elöl hordozott babánál ez egyszerű volt: baba elöl, hátizsák hátul. Amíg csak Nimródka volt, de már hátul utazott, egy egyszerű pelenkázótáskát használtam túrázáshoz. Nimródka a hátamon, a táska pedig elöl középen, átvetve a vállamon. Nekem kényelmesebb volt, mint előre hátizsákot akasztani, valakinek viszont ez utóbbi jön be jobban. Cuccot pedig rengeteget tudtam bele pakolni. Aztán ahogy Barnus megszületett, beszereztünk két övtáskát, hogy ha együtt kirándulunk négyesben, akkor is kényelmesen tudjuk vinni a motyónkat. Gábornak egy 10 literes dechatlonos övtáskát vettünk, én pedig varrattam a kézi szövött kendőm anyagából egy SweetBerry márkájú övtáskát. Később lett egy-egy PikkPakk prémium övtáskánk, ezeket nagyon imádjuk: pont jó a méretük, nem csúsznak le, tele vannak praktikus zsebekkel. A dechatlonos nagyon sok dolgot elnyel, ár-érték arányban a legjobb, a SweetBerry egy hangyányival kevesebbet, de cserébe egy hangyányival kényelmesebb – no meg csinosabb, a PikkPakk pedig nagyságban a kettő között van, praktikum szempontjából ez a díjnyertes.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Hogy mit viszünk magunkkal? Pelenka (3-4 db eldobható pelus általában, a mosható túl nagy helyet foglal, és mindenképpen szállítani kellene végig a koszosat is, míg ha van kuka, az eldobóst ki lehet dobni), dm-es 15 db-os popsitörlő, egy vékony pelenkázóalátét, váltóruha a babának: body, zokni, nadrág, pulcsi, ha hidegebb van. Étel-ital a babának: víz, bébiétel, Dörmi maci, babakeksz, mandarin/banán/alma. Mióta egyszer 3 óra alatt megbuggyant a nyári melegben a saját kotyvasztású főzelék, én csak kész bébiételt viszek túrára, pl. Kecskeméti, Hipp. Szendvics a nagyoknak, „csúcsnyeremény”, azaz valami édesség, szőlőcukor, elegendő víz a nagyoknak. Mindig nálam van a csőtop, ha időközben hűlne az idő, ezt magunkra tudom venni pluszban, illetve pokrócnak is megteszi, ha letelepedünk piknikezni. Amit mindig viszek, az a térkép, illetve ha olyan túramozgalmat csinálunk, ahol pecséteket gyűjtünk, akkor pecsételő füzet és pecsétpárna is utazik velünk. Iratok, pénztárca, telefon magától értetődő (a pénztárcámat akkor cseréltem le egy minimális méretűre, amikor Nimródkával elkezdtünk túrázni). Esetleg fényképezőgép, ha épp olyan kedvem van, hogy bevállalom a plusz másfél kiló cipelését.

 

Fotó: Nábrádi Judit


Tájékozódni papírtérkép, valamint Locus map telefonos applikáció segítségével szoktam. Az útvonalat mindig megtervezem előre a turisautak.hu-n, GPX-ben lementem és ráteszem a sportórámra, így a track is velünk van, amin azonnal látom, ha nem a tervezett útvonalon megyünk épp.


Kullancsok ellen ultrahangos kullancsriasztóval védekezünk, valamint mindig átvizsgáljuk magunkat túra után. Túrázás közben eddig egyszer volt olyan, hogy kullancs mászott rajtunk, amit lesöpörtünk, a saját kertünkben viszont már háromszor mászott kullancs Nimródkába.


Terhesen meddig lehet túrázni? Ez egyén- és terhességfüggő, nekem a nőgyógyászom mindig azt mondta, problémamentes terhesség mellett azt a sportot, amihez hozzá vagyok szokva, addig csinálhatom várandósan is, amíg jól esik. Túrázni a 33. hétben voltam utoljára, augusztusi nagy melegben, 2 nap alatt 36 km-t legyalogoltunk, ez nálam már a határaim feszegetése volt, utána már nem túráztam. Hordozva kb. 20 hetes várandósan túráztam egyedül, 2 napot egymás után, azért ez sem a könnyű kategória volt egy másfél évest cipelve, de így is nagyon élveztem.

 

Fotó: Nábrádi Judit


És hogy a gyerekek élvezik-e? Elég egyértelmű, hogy obégató gyermekkel a hátunkon nem lenne élvezetes senkinek a túrázás. Nimródka egyenesen túrafüggő, imád jönni velünk, és ezt már el is mondja. A hordozó kényelmes neki, ezt is ő maga mondja. Alapvetően Barnus is szeret túrázni, persze sírás nem mondom, hogy nem fordul elő, de semmiképp nem több, mintha otthon lennénk. Vannak jobb és rosszabb napok, ez igaz a túrázásra is. Ha baja van, igyekszünk orvosolni: gyakran csak meg kell állni, és kivenni kicsit a hordozóból, hogy mozoghasson. Amikor a gyermek elkezd járni, nagyon fontos neki az elegendő mozgás. Persze az evés-ivás-peluscsere alapvető szükséglet, erre mindig figyelünk, ha pedig már nincsen ötletünk, rengeteget szoktunk énekelni, mondókázni, ez általában megnyugtatja.

 

Szöveg és fotók: Nábrádi Judit

 

Kapcsolódó cikkünk:

Kisgyerekkel túrázni, avagy a nagy hordozódilemma





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. május
Orliczki Gábor :
Tekergős az út hazafelé
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...