Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

Potyautasokkal Fehérvárcsurgótól Bodajkig

Nábrádi Judit 2019.04.25.

Az első igazi tavaszi hétvégén megint a Kékre vágytunk. Nimródka épp a nagyszülőknél volt hétvégén a Balatonnál, azonban amikor szombat este meg akartuk beszélni vele, hogy vasárnap a túra után érte megyünk, felháborodott, hogy márpedig ő is akar jönni.

Így édesapám 200 km-t autózott a túrázó unoka kedvéért vasárnap reggel, hogy Nimródka is velünk tarthasson a Fehérvárcsurgó-Bodajk szakaszocskán.

 


A napot buszozással indítottuk: leparkoltunk Bodajkon és átbuszoztunk Csurgóra. Itt a buszmegállóban álló fogadó máris megállásra késztetett minket, egy jó kávé, egy-egy limonádé és jégkrém pont jólesett, a fogadó kertjében pedig szuper kis gyerekjátékok is voltak, így a fiúk is igazán jól érezték magukat. Sajnos Nimródkának nagyon elkezdett vérezni az orra, így picit többet maradtunk, mint szerettünk volna.
Aztán végre nekivágtunk az útnak. Már az elején átszeltük a kastélyparkot, ahol temérdek gyönyörű virágot láttunk. Ibolyából álló lila szőnyegen kapaszkodtunk fel a kis dombra, később pedig virágzó fákat is szaglásztunk a gyerekekkel.

 

 


Sajnos mióta legutóbb ezen a szakaszon jártunk, hátrányára változott a kék útvonala: már nem a víztározó gátján halad, hanem a szántóföldeken, így nem látszik annyira a vízfelület. Ezt nagyon hiányoltam. Később is volt egy változás, ami miatt kicsit rövidebb lett a túra, viszont a gyerekek számára izgalmas „mászókák” és egy hangulatos fenyőerdő kimaradt.

 

 

A pincesoron hamar végigmentünk, közben Nimródka felkéredzkedett a hátamra, így még gyorsabbak lettünk. Nimródka kis barátját, Benit is cipelte egy darabon az anyukája, sőt, volt olyan rész is, ahol Nimródka és Barnus is engem akart, így 32 kg gyermeket cipeltem egy rövidke szakaszon.

 


Azért a mászókák kedvéért tettünk egy kis kitérőt, aztán szép lassan megérkeztünk a Gaja-völgyi Tájcentrumba, ahol le is cuccoltunk piknikezni. Beni és Nimródka vígan szaladgáltak, a legkisebb Potyautas, Benjámin pedig vígan csúszott-mászott a füvön és a homokban. A nagyobbacskák mászókáztak, fetrengtek a földön és a homokban, kergetőztek, mindenki nagyon jól érezte magát.

 

 

 

Aztán felkerekedtünk és kanyarogtunk végig a völgyben a Gaja-patak mentén. Csodaszép ez a patakvölgy, az egyik legszebb része a Kéknek. Most is legalább annyira tetszett, mint amikor először jártunk itt. Közben pedig már Barnus csacsogott a fülembe, és hol le, hol felkérték magukat a fiúk, attól függően, hogy láttak-e megmászni való fát, vagy épp hegyoldalt.

 

 


A végén szépen felkapaszkodtunk a völgy feletti sziklákra, így fentről is megcsodáltuk a Gaja-völgyet, majd leereszkedtünk Bodajk házai közé, és a napot a játszótéren, illetve a bodajki cukrászdában fejeztük be. Nimródka és Beni majdnem végiggyalogolták az egész túrát, ami egy 3 és egy 4 évestől igen szép teljesítmény. Az pedig nagyon jó visszaigazolás nekem, mint szülőnek, hogy Nimródka ennyire imád túrázni, és még véletlenül sem akart kimaradni aznap.

 

 


Táv: 10,9 km, szint: +290/-290 m


Szöveg és fotók: Nábrádi Judit

 

Kapcsolódó cikkeink:

Hasznos tanácsok, ha kisgyerekkel túrázol

Kisgyerekkel túrázni, avagy a nagy hordozódilemma

Potyautasokkal Dobogókőtől Pilisszentlászlóig

Potyautasokkal a Pilis legszebb ösvényein