Potyautasokkal Fehérvárcsurgótól Bodajkig
Az első igazi tavaszi hétvégén megint a Kékre vágytunk. Nimródka épp a nagyszülőknél volt hétvégén a Balatonnál, azonban amikor szombat este meg akartuk beszélni vele, hogy vasárnap a túra után érte megyünk, felháborodott, hogy márpedig ő is akar jönni.
Így édesapám 200 km-t autózott a túrázó unoka kedvéért vasárnap reggel, hogy Nimródka is velünk tarthasson a Fehérvárcsurgó-Bodajk szakaszocskán.
A napot buszozással indítottuk: leparkoltunk Bodajkon és átbuszoztunk Csurgóra. Itt a buszmegállóban álló fogadó máris megállásra késztetett minket, egy jó kávé, egy-egy limonádé és jégkrém pont jólesett, a fogadó kertjében pedig szuper kis gyerekjátékok is voltak, így a fiúk is igazán jól érezték magukat. Sajnos Nimródkának nagyon elkezdett vérezni az orra, így picit többet maradtunk, mint szerettünk volna.
Aztán végre nekivágtunk az útnak. Már az elején átszeltük a kastélyparkot, ahol temérdek gyönyörű virágot láttunk. Ibolyából álló lila szőnyegen kapaszkodtunk fel a kis dombra, később pedig virágzó fákat is szaglásztunk a gyerekekkel.
Sajnos mióta legutóbb ezen a szakaszon jártunk, hátrányára változott a kék útvonala: már nem a víztározó gátján halad, hanem a szántóföldeken, így nem látszik annyira a vízfelület. Ezt nagyon hiányoltam. Később is volt egy változás, ami miatt kicsit rövidebb lett a túra, viszont a gyerekek számára izgalmas mászókák és egy hangulatos fenyőerdő kimaradt.
A pincesoron hamar végigmentünk, közben Nimródka felkéredzkedett a hátamra, így még gyorsabbak lettünk. Nimródka kis barátját, Benit is cipelte egy darabon az anyukája, sőt, volt olyan rész is, ahol Nimródka és Barnus is engem akart, így 32 kg gyermeket cipeltem egy rövidke szakaszon.
Azért a mászókák kedvéért tettünk egy kis kitérőt, aztán szép lassan megérkeztünk a Gaja-völgyi Tájcentrumba, ahol le is cuccoltunk piknikezni. Beni és Nimródka vígan szaladgáltak, a legkisebb Potyautas, Benjámin pedig vígan csúszott-mászott a füvön és a homokban. A nagyobbacskák mászókáztak, fetrengtek a földön és a homokban, kergetőztek, mindenki nagyon jól érezte magát.
Aztán felkerekedtünk és kanyarogtunk végig a völgyben a Gaja-patak mentén. Csodaszép ez a patakvölgy, az egyik legszebb része a Kéknek. Most is legalább annyira tetszett, mint amikor először jártunk itt. Közben pedig már Barnus csacsogott a fülembe, és hol le, hol felkérték magukat a fiúk, attól függően, hogy láttak-e megmászni való fát, vagy épp hegyoldalt.
A végén szépen felkapaszkodtunk a völgy feletti sziklákra, így fentről is megcsodáltuk a Gaja-völgyet, majd leereszkedtünk Bodajk házai közé, és a napot a játszótéren, illetve a bodajki cukrászdában fejeztük be. Nimródka és Beni majdnem végiggyalogolták az egész túrát, ami egy 3 és egy 4 évestől igen szép teljesítmény. Az pedig nagyon jó visszaigazolás nekem, mint szülőnek, hogy Nimródka ennyire imád túrázni, és még véletlenül sem akart kimaradni aznap.
Táv: 10,9 km, szint: +290/-290 m
Szöveg és fotók: Nábrádi Judit
Kapcsolódó cikkeink:
Hasznos tanácsok, ha kisgyerekkel túrázol
Kisgyerekkel túrázni, avagy a nagy hordozódilemma
Potyautasokkal Dobogókőtől Pilisszentlászlóig
Potyautasokkal a Pilis legszebb ösvényein
OKT Bányahegyi-erdészház – Pusztamarót egy körre felfűzve
Március 15. mindig tálcán kínálja magát arra, hogy túrázzunk egy jót. Hiszen szabadnap, a gyerekeknek is és nekünk is, végre kopogtat a tavasz, megjelennek az erdőben a jó idő első hírnökei, és még a nap is egyre melegebben süt. Régen jártunk a kéken, pláne családostul. És még a medvehagyma is kibújt a föld alól, így azon törpöltem, hova kellene menni, ami kék is és medvehagyma is van. A Bakonynak a hagymás-erdős részét már a korábbi években bejártuk az önjáró gyerekekkel is, így magától értetődött a Gerecse.
→ TovábbKéktúrázás potyautasokkal és forgatással a Visegrádi-hegységben
Az a megtiszteltetés ért minket, hogy megkeresett az ultrafutó, filmrendező és podcaster Simonyi Balázs, hogy a készülő Kékkör filmsorozatához szívesen forgatna velünk. Természetesen boldogan elfogadtuk a felkérést, már „csak” azt kellett egyeztetni, mikor és hol kerül sor a közös túránkra.
→ TovábbSzékelyföldön a Potyutasokkal – 1. rész
A férjem régóta szeretett volna eljutni Székelyföldre, így egy családi nyaralás keretében idén augusztusban erre végre sort kerítettünk. A szokásos túrázós programok mellett most kicsit több idő jutott a városnézésre is.
→ Tovább