Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
Fotó:
2021. március 28.

A Baglyasról a horgok közé

A Bakony délkeleti kevéssé ismert és járt nyúlványa rengeteg meglepetéssel, rejtett csodával örvendezteti meg az odatévedő turistát. Hófehér dolomitsziklák, szavannára emlékeztető füves fennsíkok, fenyőligetek sora ejt ámulatba.

És a legnagyobb csodái a környéknek a Baglyas és a Csór fölötti száraz szurdokvölgyek, melyek a fényesen virító sziklák közé szorultak. Ezeket a völgyeket a környéken egyszerűen horgokként ismerik. Nem feledkezhetünk meg az ámulatba ejtő panorámákról sem, melyek pár méterenként kerülnek szemeink elé. Kis túlzással bizton mondhatom a csodák földjére tévedtünk, el is neveztük egymás közt kis „mediterráneumnak”, hisz annyira emlékeztet az Adrián és a Földközi-tenger partjainál elénk táruló látványra.

Már több százszor elautóztunk a 8-ason a Keleti-Bakony lábai mellett, mindig nézegettük a kopár hegyeket, tervezgettük az itteni túrákat, de valahogy sohasem jött össze. Pár felkapott részét ilyen-olyan túrákon, kirándulásokon, az Országos Kéktúra teljesítése során megismertük, de a sava-borsa a tájegységnek csak most tárul elénk, ahogy egyre előrébb jutunk a Közép-dunántúli Piros (KDP) vándorlásunk során.

A Palotai-Bakony már többször meglepett bennünket, de ezen a túrán mindent felülmúlt egyszerűségével, vadságával.

Hol egy tengerparton, hol egy afrikai szavannán, de olyan is volt, hogy egy vad-komor hegy gyomrában éreztük magunkat, ahonnan egy alpesi, kárpáti sziklagyepesre kapaszkodtunk fel.

A fennsíkok füves rétjein szerfeletti örömet éreztünk, de a szűk, zord, helyenként sötét horgokban bizony ez a hangulat átváltott szorongásba, rosszkedvbe. Mindent összevetve azonban egy felejthetetlen, kalandos túranapon vagyunk túl, ha tehetjük más évszakban is vissza fogunk térni. Magával ragadott a környék.

Tipikus tavasz eleji időt fogtunk ki. Reggel csípős hidegben, de vakító napsütésben indultunk. Aztán a bolondos áprilist idéző körülmények voltak egész nap. Egyszer pólóra kellet vetkőzni, máskor még a sapka is elkelt. Volt szélcsend, élénk szél, csepergés, a végén non plusz ultraként még egy hózápor is elkapott bennünket. Viszont így lett kerek és felejthetetlen a nap.

A terepi adottságok végett technikás egy szakasz, nem árt figyelni, az sem baj, ha jó a tájékozódási képességünk.

Ugyanis a kopár részeken egyszerűen nincs hova festeni a jelzéseket, de a jelzésfestők a lehetőségekhez képest a legjobbat hozták ki a helyzetből. Kellő körültekintéssel, logikával simán segédeszköz nélkül is lejárható a szakasz, nekünk egyszer sem kellett a technikához fordulni, de a rizikós részeken tökéletes a lefedettség, így az okostelefonok és a GPS-ek is tudnak segíteni, ha kell.

Visszatértünk a rendes kerékvágásba, ma a jól megszokott módon kedvesemmel, állandó túratársammal koptattuk a bakancsainkat. A fiúk is a közelben feszegették erejüket, jóval extrémebb formában, így ők vittek minket Inotára, majd a túra végén összeszedtek bennünket. Már az indulásnál megadta a nap hangulatát az Inotai-vízfolyás egyedi vízesése és a „könnyező fal” a falu közepén. A falu szélső házáig kaptatón melegítettük be izmainkat. Itt megtartottuk szokásos szeánszunkat egy kis oportó snapsszal. Ezt a mutatványt „lefülelte” a ház gazdája, és rögtön megjelent egy flaska baglyasi feketeszárú cseresznyepárlattal, kóstoló gyanánt. Persze mi is visszahívtuk a miénkéből, így mikor elbúcsúztunk a kedves úriembertől egyből emelkedett hangulatban „emelkedtünk" tovább a Belátó-hegy oldalában pusztuló mandulafák között.

Már ez a szakasz is megmutatta, hogy ma igazán felejthetetlen panorámákban lesz részünk.

A látképet Várpalota és Inota, az erőmű, az alumíniumkohó és a szélerőmű határozta meg, de a bányatavak csillogó tükre és a Sárrét is feltűnt.

Amolyan gerinctúrán törtünk hol magasabbra, hol lejjebb ereszkedtünk. „Hadiutakat” (hiszen a környék még aktív része hazánk legnagyobb gyakorlóterének) kereszteztünk, tankcsapdákat hagytunk el.

Szuszogtató emelkedőn, majd gatyafékes sziklás törmeléken vad sziklák alatt, között ereszkedtünk le a Hideg-völgyi-patak „vájatába”. Most száraz lábbal kelhettünk át a patakmedren, de figyelmünket már a Baglyas hatalmas dolomittömbje kötötte le. Egy darabon a völgytalpban bandukoltunk, majd délkeletre váltott a jelzésünk, és megkezdődött a hadd el hadd. Izmos kis hegy ez a Baglyas, nem adja könnyen magát. Meredek, sziklás kaptatón emelkedtünk, hamar megéreztük tüdőnket, nemsokára a fejünk is gőzölt már, sűrűn meg is álltunk ám fotózni.

Elhagyva az erdőt, kinyílt a táj és felértünk a „szavannás” nyeregbe, de innét még volt egy kemény emelkedő a Baglyas csúcsán álló háromszögelési pontig, ahol a mozgalom pecsétje is „lakik”. Kinyitva a dobozt, abból egy smile mosolygott ránk kedvesen. Remek ötlet az elkészítőjétől. A hangulatjel mellett erős széllökések is fogadtak bennünket. Gyanítom itt a lecsapó bakonyi szelektől mindig érezhető valamekkora légmozgás. Ennek köszönhetően hamar visszakerültek a levetett ruhadarabok, első menyasszonyomnál még a sapka is előkerült, hisz legendásan érzékeny a szélre. Szokásos ceremóniák következtek – pecsét, frissítés, csúcscsoki.

Baglyas

Távolról egy mediterrán tűzhányóra emlékeztető fődolomit alapkőzetű Baglyas-hegy 363 m magasságával uralja a környező tájat. Jelentős botanikai és zoológiai értéket képvisel, ezért nemzeti érték. Ugyancsak ezt a kitüntető címet viseli a Hideg-völgy is, melyben kettő karsztvízkút is fakad. Mind a sziklákkal tarkított völgy, mind a hegytető kedvelt kirándulóhelyszín. A hegytetőn átjátszótorony, háromszögelési pont és egy kopjafa található. Ez utóbbit a honvédség állította a szovjet csapatok kivonulásának alkalmából 1991. június 30-án. A hegyen több honvédségi árok, légópince is található.

Csodáltuk a messzelátást, bármerre fordultunk, semmi nem zavarta a távollátást. Felsejlett a Vértes, Székesfehérvár, Sárrét, Várpalota, a Bakony távoli magas csúcsai, a Burok-völgy. Hidegfront után még a távoli, egyben a legközelebbi alpesi csúcsnak hóba burkolózó sapkája is feltűnhet szemünk előtt. Rövid tanakodás után belőttük a helyes utat, és a sziklagyepesen gerincvándorlásba kezdtünk. Árvalányhajas réteken, bokorerdőkön törtünk előre az első szurdokvölgyig, a Sár-horogig.

A meredek ereszkedés közben még nem is sejtettük, mi fog ránk várni a horgok földjén. Ahogy horogról horogra jutottunk egyre nagyobb lett a katarzis, egyre jobban magával ragadott a környék bennünket. Mint egy jól felépített színdarab, úgy lett egyre élménydúsabb a látvány. Hol szűkebb, hol szélesebb volt a horgok völgye, néhol úgy összeszűkült, hogy a kiszáradt patakmeder fért csak el benne. Közben a nyílt részeken újabb lenyűgöző panorámák kerültek szemeink elé. Az élményt még lehetett fokozni a horgok kitett részeire, kiugró szikláira való kitérésekkel.

Horgok

A Keleti-Bakony délkeleti nyúlványán, a Baglyastól keletre elterülő fennsíkon számos száraz völgy fut dél felé, itt horgoknak ismerik őket. Ezek a fennsík sziklagyepes takarójával szemben erdős-völgyek. Ezek a horgok a Bakony méltatlanul kevéssé ismert csodái közé tartoznak, nagyobb figyelmet érdemelnének.

A horgokba rövid, de meredek lejtőkön lehetett leereszkedni, és ugyanilyen erős kaptatókon kikapaszkodni a sziklagyepes fennsíkokra, melyek elválasztják a dolomitba, mészkőbe vájódott mély völgyeket. Közben a cserjéseket fenyőligetek váltották, amelyek tovább fokozták a mediterrán hatást.

Jöttek szép sorban a horgok, Túró-Száraz és a Szenes. Közben beleshettünk az alattunk elterülő Csórra, aztán újabb „hadiutakat” keresztezhettünk, éleslövészetre, robbantásra figyelmeztető, itt maradt táblákat tanulmányozhattunk. A horgok közül a leglátványosabb a Szenes oldalfalának kilométernyi hosszú impozáns, hófehéren rikító sziklasorozata. A legpazarabb kilátópontok pedig a Száraz kiugró szikláinál voltak.

A Szenes-horogból nagyon meredek emelkedőn kapaszkodtunk ki a fennsíkra, ahol még egy kis sziklagyepes szakasz várt ránk, aztán elhagytuk a csodák birodalmát. Hamarosan a hangzatos és sokatmondó nevű Leányvágó nevű részen rongyoltunk. Kicsit még kapaszkodtunk az Iszka-hegy oldalában, aztán hosszú ereszkedésbe kezdtünk a Valéria-erdő cseresében. Itt már az Iszkaszentgyörgy határában lévő hatalmas kőbánya zajai vezettek bennünket, ahol gőzerővel bontották a hegyet.

Iszkaszentgyörgy

Iszkaszentgyörgy területén bronzkori település nyomait tárták fel, feltételezések szerint a római időkben is lakott volt. Honfoglaláskor eleink ezen a környéken is felverték szállásaikat. Első írásos említése 1193-ra datálódik, ekkor a település mai területén 3 falu állt: Iszka, Szentgyörgy és Atya. A török időkben elnéptelenedik, de 1688 óta folyamatosan lakott település. 1735-ben már főúri palota áll itt, majd megépül a református és a katolikus templom is. A II. világháború idején a falu határában húzódott 3 hónapig a front, ezt az időszakot különösen megszenvedték az itt lakók. 1940-ben bauxitot találtak a faluban, ami jelentősen megváltoztatta az életét. A munkalehetőség és a viszonylagos jólét mellett, káros hatásai is voltak a bányászatnak. Eltűnt a falu kútjaiból a karsztvíz és a tavakból a termálvíz. Lakóinak száma ma is folyamatosan nő, sokan költöznek ide a közeli Székesfehérvárról.


Nagy bámészkodásunk közepette itt kapott el bennünket a már említett hózápor. A gyermeki örömködésnek köszönhetően rendesen benéztünk egy északi letérést, és már csak a faluban vettük észre, hogy nincsenek jelzések. Egy életünk, egy halálunk, de már vissza nem megyünk, adósai maradtunk Iszkaszentgyörgy két látványosságának, amihez következő túránk során mindenképpen visszatérünk. A falu utcáin az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében, jókora kerülővel sétáltunk el az Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély hatalmas sasos(sárkányos) déli bejáratához.

Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély

A falu akkori ura Amadé Antal építtette a kastély legrégebbi részét 1735-ben. 1800-ban a főúri lak Bajzáth József veszprémi püspök kezére kerül, aki 1820-ban jelentős építkezésbe kezd. 1870-ben házasság révén, hozományként a Pappenheim grófok birtokába kerül. 1904-09 között Pappenheim Siegfried jelentős átépítéseket finanszíroz felesége, Károlyi Erzsébet hozományából. A Pappenheim család egészen a II. világháború végéig birtokolta a kastélyt, ekkor a szovjet hadsereg kórháznak rendezte be. Később görög menekültek befogadására alakították ki, majd üdülő, aztán a Bauxitbánya Vállalat munkásszállója. A 60-as évektől a községi tanács működik benne, de itt kap helyet a rendőrség, a gyógyszertár, a posta, bolt, a mozi, kultúrház is. A neobarokk részben pedig általános iskola működik a mai napig. 1985-ben megkezdték a felújítását, 1995-ben miután az önkormányzat kiköltözik belőle, a barokk szárny a Kincstári Vagyonkezelő kezelésébe kerül. Említést érdemel még, hogy a főváros bombázásának idején, 1944-ben itt, a barokk szárnyban működött a finn nagykövetség.

A még pusztulófélben lévő impozáns kastély angolkertjében ismerkedtünk a nevezetességgel, körbejártuk az óriás, egykor szebb napokat látott főúri palotát. A park egyik padján pótoltuk energiaszükségleteinket, a párom jól kifotózta magát, én meg olvasgattam a táblákon kiírt tudnivalókat.

Leslattyogtunk a falu központjában található bélyegzőhelyig, hitelesítettük az itinerjeinket, megnéztük a minden Szentgyörgyön fellelhető Sárkányölő-szobrot, és közben meg is érkeztek a fiúk, összeszedtek bennünk, és meg sem álltunk hazáig. Otthon ma egy marhapörkölttel kényeztettük magunkat, amihez juhtúrós galuska volt a köret. A nap végén pedig a szokásos üveg pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat.

Egy felejthetetlen nap a Berettyó gátján

Egy felejthetetlen nap a Berettyó gátján

2021.10.19.

Megtoldottuk az alföldi kékezést még két nappal. Mindkét napon tökéletes túraidő kerekedett, így újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és még mélyebbre szippantott bennünket az Alföld, egyre jobban kezdem érteni Petőfi rajongását ezért a vidékért.

→ Tovább
Szögliget térségének geológiai érdekességei és Szádvár új látnivalói

Szögliget térségének geológiai érdekességei és Szádvár új látnivalói

2021.10.19.

2021-ben ismét volt Geotóp Napok az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) területén, amely országos programsorozatot idén már 14. alkalommal rendezték meg. Ezen belül kilencedjére taposták geoturisták az ANPI földtudományi értékekben gazdag („geodiverz”) vidékét, ezúttal Szögliget térségében, a Szádvár Tanösvény útvonalai mentén.

→ Tovább