És a legnagyobb csodái a környéknek a Baglyas és a Csór fölötti száraz szurdokvölgyek, melyek a fényesen virító sziklák közé szorultak. Ezeket a völgyeket a környéken egyszerűen horgokként ismerik. Nem feledkezhetünk meg az ámulatba ejtő panorámákról sem, melyek pár méterenként kerülnek szemeink elé. Kis túlzással bizton mondhatom a csodák földjére tévedtünk, el is neveztük egymás közt kis „mediterráneumnak”, hisz annyira emlékeztet az Adrián és a Földközi-tenger partjainál elénk táruló látványra.

Kapcsolódó cikkek

Királyi helyek és hófehér sziklák a Keleti-Bakonyban

Tovább

Szélmalomharc a Palotai-Bakonyban

Tovább

Már több százszor elautóztunk a 8-ason a Keleti-Bakony lábai mellett, mindig nézegettük a kopár hegyeket, tervezgettük az itteni túrákat, de valahogy sohasem jött össze. Pár felkapott részét ilyen-olyan túrákon, kirándulásokon, az Országos Kéktúra teljesítése során megismertük, de a sava-borsa a tájegységnek csak most tárul elénk, ahogy egyre előrébb jutunk a Közép-dunántúli Piros (KDP) vándorlásunk során.

2 / 32

Fotó: Soós Margit

A Palotai-Bakony már többször meglepett bennünket, de ezen a túrán mindent felülmúlt egyszerűségével, vadságával.

A fennsíkok füves rétjein szerfeletti örömet éreztünk, de a szűk, zord, helyenként sötét horgokban bizony ez a hangulat átváltott szorongásba, rosszkedvbe. Mindent összevetve azonban egy felejthetetlen, kalandos túranapon vagyunk túl, ha tehetjük más évszakban is vissza fogunk térni. Magával ragadott a környék.

1 / 32

Fotó: Soós Margit

Tipikus tavasz eleji időt fogtunk ki. Reggel csípős hidegben, de vakító napsütésben indultunk. Aztán a bolondos áprilist idéző körülmények voltak egész nap. Egyszer pólóra kellet vetkőzni, máskor még a sapka is elkelt. Volt szélcsend, élénk szél, csepergés, a végén non plusz ultraként még egy hózápor is elkapott bennünket. Viszont így lett kerek és felejthetetlen a nap.

Ugyanis a kopár részeken egyszerűen nincs hova festeni a jelzéseket, de a jelzésfestők a lehetőségekhez képest a legjobbat hozták ki a helyzetből. Kellő körültekintéssel, logikával simán segédeszköz nélkül is lejárható a szakasz, nekünk egyszer sem kellett a technikához fordulni, de a rizikós részeken tökéletes a lefedettség, így az okostelefonok és a GPS-ek is tudnak segíteni, ha kell.

Visszatértünk a rendes kerékvágásba, ma a jól megszokott módon kedvesemmel, állandó túratársammal koptattuk a bakancsainkat. A fiúk is a közelben feszegették erejüket, jóval extrémebb formában, így ők vittek minket Inotára, majd a túra végén összeszedtek bennünket. Már az indulásnál megadta a nap hangulatát az Inotai-vízfolyás egyedi vízesése és a „könnyező fal” a falu közepén. A falu szélső házáig kaptatón melegítettük be izmainkat. Itt megtartottuk szokásos szeánszunkat egy kis oportó snapsszal. Ezt a mutatványt „lefülelte” a ház gazdája, és rögtön megjelent egy flaska baglyasi feketeszárú cseresznyepárlattal, kóstoló gyanánt. Persze mi is visszahívtuk a miénkéből, így mikor elbúcsúztunk a kedves úriembertől egyből emelkedett hangulatban „emelkedtünk" tovább a Belátó-hegy oldalában pusztuló mandulafák között.

Már ez a szakasz is megmutatta, hogy ma igazán felejthetetlen panorámákban lesz részünk.

Amolyan gerinctúrán törtünk hol magasabbra, hol lejjebb ereszkedtünk. „Hadiutakat” (hiszen a környék még aktív része hazánk legnagyobb gyakorlóterének) kereszteztünk, tankcsapdákat hagytunk el.

14 / 32

Fotó: Soós Margit

Szuszogtató emelkedőn, majd gatyafékes sziklás törmeléken vad sziklák alatt, között ereszkedtünk le a Hideg-völgyi-patak „vájatába”. Most száraz lábbal kelhettünk át a patakmedren, de figyelmünket már a Baglyas hatalmas dolomittömbje kötötte le. Egy darabon a völgytalpban bandukoltunk, majd délkeletre váltott a jelzésünk, és megkezdődött a hadd el hadd. Izmos kis hegy ez a Baglyas, nem adja könnyen magát. Meredek, sziklás kaptatón emelkedtünk, hamar megéreztük tüdőnket, nemsokára a fejünk is gőzölt már, sűrűn meg is álltunk ám fotózni.

4 / 32

Fotó: Soós Margit

Elhagyva az erdőt, kinyílt a táj és felértünk a „szavannás” nyeregbe, de innét még volt egy kemény emelkedő a Baglyas csúcsán álló háromszögelési pontig, ahol a mozgalom pecsétje is „lakik”. Kinyitva a dobozt, abból egy smile mosolygott ránk kedvesen. Remek ötlet az elkészítőjétől. A hangulatjel mellett erős széllökések is fogadtak bennünket. Gyanítom itt a lecsapó bakonyi szelektől mindig érezhető valamekkora légmozgás. Ennek köszönhetően hamar visszakerültek a levetett ruhadarabok, első menyasszonyomnál még a sapka is előkerült, hisz legendásan érzékeny a szélre. Szokásos ceremóniák következtek – pecsét, frissítés, csúcscsoki.

Csodáltuk a messzelátást, bármerre fordultunk, semmi nem zavarta a távollátást. Felsejlett a Vértes, Székesfehérvár, Sárrét, Várpalota, a Bakony távoli magas csúcsai, a Burok-völgy. Hidegfront után még a távoli, egyben a legközelebbi alpesi csúcsnak hóba burkolózó sapkája is feltűnhet szemünk előtt. Rövid tanakodás után belőttük a helyes utat, és a sziklagyepesen gerincvándorlásba kezdtünk. Árvalányhajas réteken, bokorerdőkön törtünk előre az első szurdokvölgyig, a Sár-horogig.

7 / 32

Fotó: Soós Margit

A meredek ereszkedés közben még nem is sejtettük, mi fog ránk várni a horgok földjén. Ahogy horogról horogra jutottunk egyre nagyobb lett a katarzis, egyre jobban magával ragadott a környék bennünket. Mint egy jól felépített színdarab, úgy lett egyre élménydúsabb a látvány. Hol szűkebb, hol szélesebb volt a horgok völgye, néhol úgy összeszűkült, hogy a kiszáradt patakmeder fért csak el benne. Közben a nyílt részeken újabb lenyűgöző panorámák kerültek szemeink elé. Az élményt még lehetett fokozni a horgok kitett részeire, kiugró szikláira való kitérésekkel.

10 / 32

Fotó: Soós Margit

A horgokba rövid, de meredek lejtőkön lehetett leereszkedni, és ugyanilyen erős kaptatókon kikapaszkodni a sziklagyepes fennsíkokra, melyek elválasztják a dolomitba, mészkőbe vájódott mély völgyeket. Közben a cserjéseket fenyőligetek váltották, amelyek tovább fokozták a mediterrán hatást.

Jöttek szép sorban a horgok, Túró-Száraz és a Szenes. Közben beleshettünk az alattunk elterülő Csórra, aztán újabb „hadiutakat” keresztezhettünk, éleslövészetre, robbantásra figyelmeztető, itt maradt táblákat tanulmányozhattunk. A horgok közül a leglátványosabb a Szenes oldalfalának kilométernyi hosszú impozáns, hófehéren rikító sziklasorozata. A legpazarabb kilátópontok pedig a Száraz kiugró szikláinál voltak.

12 / 32

Fotó: Soós Margit

A Szenes-horogból nagyon meredek emelkedőn kapaszkodtunk ki a fennsíkra, ahol még egy kis sziklagyepes szakasz várt ránk, aztán elhagytuk a csodák birodalmát. Hamarosan a hangzatos és sokatmondó nevű Leányvágó nevű részen rongyoltunk. Kicsit még kapaszkodtunk az Iszka-hegy oldalában, aztán hosszú ereszkedésbe kezdtünk a Valéria-erdő cseresében. Itt már az Iszkaszentgyörgy határában lévő hatalmas kőbánya zajai vezettek bennünket, ahol gőzerővel bontották a hegyet.

27 / 32

Fotó: Soós Margit

Nagy bámészkodásunk közepette itt kapott el bennünket a már említett hózápor. A gyermeki örömködésnek köszönhetően rendesen benéztünk egy északi letérést, és már csak a faluban vettük észre, hogy nincsenek jelzések. Egy életünk, egy halálunk, de már vissza nem megyünk, adósai maradtunk Iszkaszentgyörgy két látványosságának, amihez következő túránk során mindenképpen visszatérünk. A falu utcáin az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében, jókora kerülővel sétáltunk el az Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély hatalmas sasos(sárkányos) déli bejáratához.

A még pusztulófélben lévő impozáns kastély angolkertjében ismerkedtünk a nevezetességgel, körbejártuk az óriás, egykor szebb napokat látott főúri palotát. A park egyik padján pótoltuk energiaszükségleteinket, a párom jól kifotózta magát, én meg olvasgattam a táblákon kiírt tudnivalókat.

29 / 32

Fotó: Soós Margit

Leslattyogtunk a falu központjában található bélyegzőhelyig, hitelesítettük az itinerjeinket, megnéztük a minden Szentgyörgyön fellelhető Sárkányölő-szobrot, és közben meg is érkeztek a fiúk, összeszedtek bennünk, és meg sem álltunk hazáig. Otthon ma egy marhapörkölttel kényeztettük magunkat, amihez juhtúrós galuska volt a köret. A nap végén pedig a szokásos üveg pezsgővel jutalmaztuk meg magunkat.