A Börzsöny legizgalmasabb vára – Drégely

Több mint 700 éve vár, ebből közel 500 éve rom. Mindenki hallott már róla, de jóval kevesebben jártak a falainál. Ostrománál a magyar történelem egyik legdrámaibb küzdelme zajlott, várkapitánya – Szondi György – pedig a török háborúk egyik legvitézebb harcosa, aki hősiességével örökre beírta magát a történelemkönyvekbe.

A Börzsöny északi részén, a Nógrád megyei Drégelypalánk községtől délre, a magyar–szlovák határ közelében, egy magányos sziklacsúcson emelkedik Drégely vára. Az erdőségekkel körülvett, 444 m-es magaslaton található várrom és pompás látképe nem adja könnyen magát. Gépkocsival közvetlenül nem megközelíthető. Több túraútvonal is vezet a várhoz, de közös bennünk, hogy minimum egy 45 perces, néhol szuszogtató emelkedőkkel nehezített menettel lehet feljutni rajtuk a romokhoz.

Aki ide eljut, az nem csalódik. A gyönyörű panoráma és csend minden fáradságért kárpótol.

Szép, derűs időben nyugat felé a Börzsöny északi vonulatait, keletre a Cserhát lankáit, alant pedig az Ipoly mente falvait láthatjuk.

A felső vár az egykori kaputoronyból

1 / 4

Fotó: Gulyás Attila

Drégely várának históriáját számos író, költő, köztük Tinódi Lantos Sebestyén, Kölcsey Ferenc és Arany János is megénekelte. Így sokaknak ismerős lehet a történelem- és magyarórákról a 146 várvédő hősies küzdelme és önfeláldozása Ali budai pasa 12 000 fős oszmán seregével szemben. Azt azonban már kevesen tudják, hogy az első írásos említés szerint az Északi-Börzsöny e vulkanikus kúpján már 1285-ben vár állott, amelynek építését az oklevél a Hontpázmány nembeli Hont fiainak, Dersnek és Demeternek tulajdonítja.

Kapcsolódó cikkek

Drégely várának az ősz is jól áll - látványos drónvideó

Tovább

Szondi-emlékek nyomában

Tovább

1311-től 1321-ig Csák Máté birtokolta, majd halála után tulajdonjoga a királyra szállt. 1438-ban Pálóci György esztergomi érsekhez került örök birtokként, hogy aztán Várday Pál érsek az 1540-es években a közrendű családból származó Szondi Györgyöt tegye meg a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává.

Korábban az érsekség által vadászkastélyként használt drégelyi vár hadászati jelentősége a török időkben nőtt meg.

Kilátás Diósjenő felé

2 / 4

Fotó: Gulyás Attila

Amikor 1544-ben Visegrád, Vác és Esztergom mellett már Nógrád vára is török kézre került, Drégely lett az egyetlen erődítmény, amely a gazdag felvidéki bányavárosokat megvédhette a török támadásoktól. Szondi György vára azonban vékony falaival, magas tornyaival, törékeny „vadászkastély” jellegével, akkori állapotában alkalmatlan volt e szerepre. Maga Szondi is tudta ezt, ezért kérelmezte a vár megerősítését és megfelelő felszerelését. Az uralkodói szándék I. Ferdinánd részéről ugyan megvolt, az országgyűlés 1546-ban el is rendelte Drégely megerősítését, de a munkálatok végül elmaradtak.

Így 1552. július 6-án Hádim („a herélt”) Ali budai pasa és 10–12 ezer fős serege egy meglehetősen elhanyagolt, rosszul felszerelt várat talált, mindössze 146 katonával. A hatalmas török túlerő már eleve eldöntötte a küzdelem végkimenetelét. Innen nem lehetett csatát nyerni. Jól látta ezt Szondi kapitány is.

Az ostrom három napig tartott. A védők hősiesen tartották magukat, többször is visszaverték a támadásokat, de végül az oszmán tüzérség ágyúi módszeresen szétlőtték a vár falait.

Helyreállított falak között

3 / 4

Fotó: Gulyás Attila

Ali a végső roham előtt felszólította Szondit a megadásra, de ő visszautasította a pasa ajánlatát. Válaszul az ellenség táborába küldte két hadapródját és velük együtt két előkelő török foglyot azzal az üzenettel, hogy a két fogoly életéért cserébe a pasa nevelje fel az apródokat, illetve Szondit temettesse el tisztességesen a csata után.

Ezt követően július 9-én a vár védői kitörtek, élükön Szondival, s mindannyian hősi halált haltak a közelharcban. Az ütközet után Ali állta a szavát, és tiszteletteljes temetést rendezett ellenfele számára, aki bátorságával az oszmánok megbecsülését is kiérdemelte.

A törökök elhagyták a romhalmazzá lőtt Drégely várát, s helyette 1575-ben az Ipolyhoz közel, a völgyben fekvő községben 2000 lovas befogadására alkalmas palánkvárat építettek. A sziklaormon megmaradt romot 1593-ban a tizenöt éves háború alatt felgyújtották, majd 1605-ben Bocskai foglalta el, 1644-ben Rákóczi Györgyé lett, 1649-ben pedig rövid időre ismét török kézre került, végül 1663-ban az oszmán had végleg elhagyta. Innentől kezdve főként az enyészet uralkodott Drégely romjain, köveit a helyiek nagyrészt elhordták, és az 1980-as évek végére úgy tűnt, hogy lassan csak hűlt helye marad a várnak.

1990-ben hivatalosan nemzeti örökségnek nyilvánították. 1991-ben létrejött a Drégelyvár Alapítvány, amelynek segítségével megkezdődött a vár feltárása, a falmaradványok állagmegóvó helyreállítása, és ennek köszönhetően mára több száz köbméternyi falat húztak fel a régi romokra. 2012-től történelmi emlékhely, ahol minden év júliusában Szondi-várjátékokkal emlékeznek a végvári vitézekre.