Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. február 26.

A Dél-Balaton vidékén mindig van mit felfedezni

Folytatjuk a Balaton déli partjától pár kilométerre lévő, kevésbé ismert tájak megismerését. Téli túránkat Kerekiben kezdjük, és Külső-Somogy hófedte dombjain bukdácsolunk, álmos falvakba leereszkedve, „megmásszuk” Somogy 3. legmagasabb pontját, ahonnét a Kőröshegyi völgyhidat felülről csodáljuk meg, majd egy „lesiklás” után Kőröshegyre érünk, ahonnét busszal térünk vissza Balatonföldvárra. 

Szeretjük a telet, még jobban szeretjük a havat, így télen sem szeretünk a szobában punnyadni. Ha lehetőségünk adódik ebben az évszakban is szívesen koptatjuk bakancsaink talpát. Ha pedig Holle Anyó megrázza a dunyháját az már csak hab a tortán. Különleges hangulata van ezeknek a túráknak, a hólepte fehér táj és az erdő csendje, valamint az ilyenkor kristálytiszta levegő igazi kedélyjavító felüdülés a napi taposómalom után.

 

 

A hétvégén esett egy kis hó, és a hőmérséklet is kedvezően alakult, egész nap -2-3 °C körül maradt, ami kiváló körülményeket biztosított egy téli túrára.

 

Családi taxit igénybe véve érkeztünk a Kőröshegy-Pusztaszemesi-völgyben fekvő Kerekibe, mely az egykori Tihany-Balatonszántódról induló kereskedelmi és hadiút mellett fekszik, területéről őskori leletek is kerültek elő. Leghíresebb nevezetessége a Fehérkő-vár, de ha a faluban járunk érdemes megállni a Horthy Miklós Emlékparkban, ahol az egykori kormányzó fából készült életnagyságú szobra és a Trianon-emlékhely található. Ugyancsak érdemes megállni egy néma főhajtás erejéig a Hősi Emlékparknál, ahol a világégésekben elesett helyi hősök emlékművei mellett található még egy emlékmű, mely a legendás Puma vadászezred egyik hős pilótájának állít emléket, aki a falu határában zuhant le, miután végzetes lövést kapott.

 

 

 

A jó meleg autóból a Dózsa György utca sarkán szálltunk ki, ahol a romjelzések indulnak, és csaptunk bele a lecsóba. Bemelegítés gyanánt túratársam egyre ütemesebb tempót diktált a folyamatosan emelkedő utcán. A sebességünk egyre gyorsabb lett, így pillanatok alatt elértük a Fejérkő várának első kapitányáról elnevezett Czikó-pihenőt.

 

 

Az igényesen kialakított pihenőnél, egy pillanatra megálljt vezényeltem, és egy másfajta bemelegítést javasoltam, vegyük fel a „folyékony télikabátunk”, két kupica kisüsti szilvórium gallér mögé tolásával. Amint átjárta testünk-lelkünk a finom nedű, belekezdtünk túránk érdemi részébe, és a szikrázó napsütésben a Várhegy aljához vezető jéggel borított ösvényre tértünk, ahol szinte egyszerre kezdtük dúdolni a hazai Rock and Roll apostolának a slágerét: „Napfény a jégen...”

 

Pillanatok alatt elértük a 283 méter magas Várhegyre vezető ösvény kezdetét. Régebben egy igen meredek útvonal vezetett a hegy tetejére, de ezt a fokozott erózió végett lezárták, és egy kényelmesebben járható turistautat építettek ki, amely 670 méter hosszan 83 méter szintemelkedést küzd le, oda kell figyelni, mert tüdőnk könnyen a zsebünkbe kerülhet.

 

 

A nyomokból ítélve a romokhoz az előző napokban többen felmehettek. Ennek és a korábbi olvadásnak köszönhetően, most kellően lefagyott állapotba került az út, így nem volt leányálom a haladás. A meredekebb részeken többször ki kellett lépni a nyomokból, és inkább az erdőben, a bokrok közt kapaszkodtunk tovább.

Elérve a várat, annak romjaira most csak egy pillantást vetettünk, majd a gerincen hullámvasutazásba kezdtünk. Ezen a részen már nem volt kijárt ösvény, csak vadnyomokat követtünk. Én mentem elől, hogy utat törjek, de mivel túl nagyokat lépek, a kedvesem nem tudott a nyomaimba lépni, ezért mindketten élvezhettük a „szűzhavazás” kellemes, bizsergető érzését.

 

 

Amilyen élvezetes érintetlen hóban gyalogolni, ugyanolyan nehéz is, Normál túrához képest majd dupla energiát emészt fel. Útkereszteződéshez érve elköszöntünk eddigi jelzéseinktől, és a zöld sáv jelzésre tértünk, amelyen mai vándorlásunk további szakaszát tesszük meg.

 

Erdő és szántók közt törtük a havat, miközben a nyílt rész felé élveztük a hófödte külső-somogyi dombok látványát. Elérve egy villanypásztorral védett kerítést, időlegesen elhagytuk a jelzéseket, és egy kiakasztható kapun keresztül a nyílt réten ereszkedtünk a völgybe. Közben élveztük a Kőröshegyi völgyhíd és a párába vesző Balaton látképét. Kérődző, karámba zárt tehenek közt értük el a Kőröshegy-Pusztaszemesi-völgy talpát, ahol átkeltünk a keskeny Kőröshegyi-séd fölött és máris Pusztaszemes hosszú főutcáján, a Kossuth utcán trappoltunk.

 

 

 

Túráink során megfigyeltem, hogy a települések leghosszabb utcái majd minden esetben „a turini remete”nevét viselik. Az álmos falu nevét valószínűleg a gyepüvédő őrszemekről kapta. Földrajzi érdekessége, hogy völgyi-vízválasztó, mivel területén két patak is ered, északnak a Kőröshegyi-séd folydogál, míg délnek a Jaba-patak tör utat magának.

 

 

Hosszas aszfaltkoptatás után elértük a szinte kihalt falu központját, a római katolikus templomnál és a hősi emlékműnél. Itt egy néma főhajtás erejéig megálltunk, majd hamarosan elértük az elhagyott jelzéseket, melyek mentén pár perc múlva már végtelen szántók között törtük a nyílt terepnek köszönhetően a néhol sípcsontig érő szűz havat.

 

 

 

A Jaba-patak medrénél választhatunk, hogy a patak partján élvezetesebb, de jelzetlen úton haladunk, vagy az óriás szántók közti nyílt részen követjük a jelzéseket. Mi úgy döntöttünk, hogy az utóbbit választjuk, mert itt volt egy terepjárónyom. De ez nem igazán jött be, mert a nyomok hamarosan megszűntek, és a szél is feltámadt, így könnyen leforgathattuk volna az egykori Delta című műsor nyitó képsorait. Nemsokára erőteljes kapaszkodásba kezdtünk egy dombhátra, melynek gerincén várt ránk a csoda. A nyílt terepen gyönyörű kilátás tárult elénk: körben Külső-Somogy fehér vonulatai hullámzottak, a dombok közé zárt völgyben pedig Bálványos hófödte háztetői, füstölgő kéményei színesítették a látómezőt.

 

 

Bálványosra egy lefagyott utcán ereszkedtünk le, egy löszmélyútban, földbe vájt pincék közt.

 

 

A csodálatos természeti környezetben fekvő Bálványos honfoglalás körüli település, a legenda szerint a környék adott menedéket Koppány megmaradt seregének. A szabadságharc után bécsi labanc család tulajdonába került, akik felvirágzást hoztak a településre, amit a kommunista „vidékfejlesztési” koncepció lerombolt, lakóinak száma harmadára esett.

 

 

Egy néma főhajtás a falu hősi emlékművénél, és megkezdtük az újabb kapaszkodást. A Felső-hegyen egy ide csöppent jurtánál irányt váltottunk, és hamarosan elértük a 312 méter magas Gyugy-hátat, amely a megye 3. legmagasabb pontja. Onnan ma felülről csodálhattuk meg a völgyhidat és mögötte a Balaton párába vesző tükrét. Tiszta időben a lélegzetünk is eláll a látványtól, hisz egészen a Bakonyig ellátni.

 

 

Kezdett hűvösödni, így gyorsan továbbálltunk, átkeltünk az M7 autópálya fölött, majd az Ágasvári pihenőnél úgy döntöttünk, hogy leereszkedünk Kőröshegyre, ahova egy meredek jeges mélyútban valósággal lesiklottunk.

 

 

A Balatontól pár kilométerre lévő őskori település felvirágzása a Széchenyi családnak köszönhető. Legismertebb nevezetessége a román kori alapokon nyugvó római katolikus temploma.

 

 

A központból a sűrűn járó buszok egyikével tértünk vissza Balatonföldvárra, ahonnét a déli vasút vasparipájával hajtattunk haza a 20 km-es túrát követően, mely során sikerült majd 400 méter szintet is megmásznunk.

 

 

Fontos megemlíteni, ha túrát szerveztek a környékre, az intenzív vadásztatás végett a SEFAG Zrt. honlapján tájékozódjatok az esetleges erdőlátogatási korlátozásról!

 

Előző felfedező túránkat a Dél-Balaton vidékén itt olvashatod.

 

Szöveg: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább