Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

2021. április 12.

A Gerecse ismeretlen arca a Bicske-Tarján kerékpárútról

A gyerekek annak örültek, hogy végre együtt lehettek, én meg annak, hogy mindez a kiváló Bicske-Tarján kerékpárúton történt meg, így ismételten rácsodálkozhattam a Gerecsének erre a turistautak által alig érintett szegletére.

Az ismert és az ismeretlen Gerecse

Szeretem a Tatai-árok és a Duna völgye között elhelyezkedő Gerecse jellegzetes, szétszabdalt röghegységét. Olyan vadregényes, és ráadásul sokféle módon vadregényes ez a táj. A karsztos képződmények ugyan méreteikben elmaradnak más hegységeink látványosságaitól, de a környezetükből látványosan kiemelkedő sasbércek öreg erdői, sziklás hegyormai, látványos barlangszádái kiváló túraterepet és felejthetetlen élményeket jelentenek felnőttnek, gyereknek egyaránt. Szeretem a hegység peremén fekvő Tatabánya ipari múltját is, Tata táj- és kultúrtörténeti látnivalói az Által-ér ökológiai folyosója mentén pedig egyenesen világszámnak számítanak.

Aztán szeretem a Gerecsében annak ismeretlenségét is. Nem kell messzire utazni a fővárostól, hogy igazán ismeretlen tájakra leljünk. A turistatérképet böngészve egyből feltűnhet az is, hogy a Tatabánya környéki magasabb, erdősültebb résztől keletre található, terjedelmes területen szinte egyáltalán nem találunk turistautakat. Ez az inkább dombságra emlékeztető belső rész egyik kedvenc kerékpáros terepem. Alacsony forgalmú közutakon olyan csodás helyeket fedezhetünk fel, mint Gyarmatpuszta, Bikolpuszta, vagy Epöl és Bajna környéke.

Ennek a dombsági jellegű, legelőkkel, száraz gyepekkel, erdőfoltokkal, mezőgazdasági táblákkal vegyes tájnak eddig ismeretlen szegletét fűzi fel a 2017-ben átadott Etyek-Tarján kerékpárút Bicske és Tarján közötti szakasza.

A térkép szerint az új kerékpárút jelentős része a Tarjánból Bicske felé vezető régi országúton halad, egy ilyen történelmi út pedig mindig izgalmas...

Nehéz kezdet, de szerencsére a tavasz csodái mindent felülírtak

Ez a kerékpárút számunkra azért is volt ideális választás, mert ha csak tehetjük, a közösségi közlekedést választjuk. Jelen esetben pedig Bicske alsó vasútállomástól könnyen el lehet érni a város határában vezető, Etyek irányából érkező kerékpárutat. Azt meg csak reméltük, hogy nem lesznek sokan az úton, hiszen a kerékpárút varázsából jelenleg kifejezetten sokat vesz el az, hogy a Tarján központjában üzemelő kiváló sváb étterem, az Öreg Favágó Kocsmája csak elvitelre árul ételt. Az ideális szervezéshez természetesen hozzájárult a társaság is, ami jelen esetben a járványügyi helyzet miatt összesen egy családot jelentett, akikkel azonban az elzártság miatt kifejezetten nagy öröm volt újra találkozni.

Azért az első komolyabb tavaszi túra gyerekekkel sokszor okoz meglepetést, még akkor is, mint például jelen esetben, ha rákészülünk a túrára, s nem ez volt az év első bringázása. Így volt ez most is. A vasútállomástól közúton tudtuk megközelíteni a kerékpárutat, s vagy a találkozás izgalma tette, vagy az egyébként nem vészes közúton való tekerés, vagy valami más, de egy padkázás hatalmas eséshez vezetett. Nem jó kezdet és mindenképpen rossz helyzet volt az út szélén vigasztalni a síró gyermeket, miközben mellettünk autók húznak el, a többi gyerek meg látványosan megilletődött. A csapat kicsit szét is esett a nagy ijedtségben, de szerencsére utána már hamar elértük a kerékpárutat. Aztán a Bicske melletti pincéknél megláttuk az első idei fecskéket és az első gólyát is, ami határozottan emelte a hangulatot. Az autópálya alatt átbújva, Csabdi felé kerekezve pedig elérkezett az idő a reggel sütött sütemény gondos elfogyasztására is. A teli tank nagyon is jól jött, ugyanis Csabdinál megjött az első emelkedő, a Szent László-patak mentén haladó kerékpárúton pedig kezdte éreztetni magát a pont szembe fújó szél, amely egyre beljebb hatolva a Gerecse magaslatai közé, sajnos egyre csak erősebbé vált.

Nagy a találkozás öröme, de a szembe fújó szél is

Ha a hangulatos Csabdiban még érezni egy leheletnyit Budapest közelségét, az Vasztély felé kerekezve gyorsan eltűnik. Mondjuk először meg kell küzdeni az első emelkedőkkel, amelyekből innentől kezdve azért van pár, még ha azok nem is vészesek. A nagyobb gyerekek bírták a strapát, a szembeszéllel kombinált emelkedőt, mert az újralátás és az együtt kerekezés öröme mindent vitt. A legkisebb gyerkőc miatt viszont az egyik szülőnek vissza kellett térnie az autóhoz: elindult a B terv.

Az út mélypontja a Csabdi feletti magaslaton ért bennünket. A kicsi jött volna a nagyok után, de fáradt volt, az ülésbe felszállni cserébe nem akart, az út mellett megvárni az autót meg még kevésbé. A nagyon viszont mentek volna, mint a szélvész… Szerencsére hamarosan egy egész állatsereglet tűnt fel az út mindkét oldalán, a legelő szarvasmarhák és lovak látványa sokat javított a helyzeten.

A Gerecse ismeretlen dombjai között

Magunkat profi motivációs trénernek érezve jutottunk el végül a Vasztély előtti elágazáshoz, ahol jól jelzett módon balra, a volt Bicskei útra tér a kerékpárút, s amelyet a földút lebetonozásával tettek valódi bringás élménnyé. Itt a kupaktanács úgy döntött, hogy a legkisebbel az autó Tarjánba megy, a nagyok pedig a már-már viharossá fokozódó szél ellenére szívesen elküzdik magukat a faluig. Bár innen indul az egész túra leglátványosabb szakasza, a szél miatt valóban kissé küzdelmes lett a túra második fele: volt, hogy egy-egy gyermeket az erős széllökés konkrétan megállított a dombtetőn.

Az elágazástól a Szent László-patak menti üde rétek, erdőfoltok, cserjések között halad az út kezdetben, s feltűnnek az első – elhagyatott, vagy éppen megújuló – tanyák és kopár mészkőrögök is. A közeli kerékpáros pihenőnél régi útszéli kereszt található, melyet Sterk Ferencz emeltetett 1884-ben. Na, az ilyen, mezők között megbújó régi emlékeket szeretem annyira! Itt tárult elénk először a Gerecsének ez a kevésbé ismert szeglete, ahol évtizedekkel ezelőtt tanyarendszerben művelték a tájat. Az elhagyatottság érzetét mindenképpen enyhítik a völgy mindkét oldalán látható lekerítések, jobb kéz felől újnak tűnő szőlőtelepítés, a túloldalon az állattartás nyomai is szembetűnőek, olyan, mintha megújulna a táj.

Előre tekintve pedig a völgy túloldalán feltűnik a Déli-Gerecse legjelentősebb magaslata, a 447 méteres, páratlan panorámájáról ismert Somlyó, távolabb pedig a Gerecse legfőbb sasbércei, mindenekelőtt az antennájáról könnyen felismerhető Nagy-Gerecse 633 méteres zárt tömbje.

A pihenőtől nyeregbe pattanva tovább folytattuk kellemes, nagy emelkedőktől mentes utunkat a Tarjánhoz tartozó halastóig, ahol a tó mellett színes horgászházak sokaságát találjuk. Itt érdemes megjegyezni azt, amire egyébként a zárt kerékpárút elején tábla figyelmeztet: célforgalommal bizony találkozhatunk ezen a szakaszon is.

Innentől kezdve a Gerecse sasbércektől övezett központi részén halad az út, a dombtetőn haladva utunkat pacsirtaszó kísérte, szemünket pedig le sem tudtuk venni a dombok mögött kékben párálló Nagy-Gerecséről, amelyet egy kaptató tetején található kerékpáros pihenőnél megállva is megcsodálhattunk. Itt már nagy a fáradtság, elsősorban a szembeszél miatt, de motivációs tréner csapatunk újabb és újabb praktikákat vetett be. A gyerekeknek különösen az tetszett, hogy a vasútállomástól Tarjánig megtett 20 km mennyivel lehet több szembeszél miatt. Na meg a Tarjánban rájuk váró pizza…

Tarjánba érve elgurultunk a látványos pincesor mellett, s a szokatlanul csendes Öreg Favágó Kocsmájánál jóízű parkolói falatozással fejeztük be a túrát. Persze örök tanulság, hogy a gyerekek egymás társaságában mennyire nem tudnak elfáradni. Az egyik szülővel Bicskére visszaautózó gyerekek óriási kergetőzést csaptak, amíg a többi felnőtt visszatekert. Igaz, a hátszélben ez meglepően gyorsan ment!

A varázslatos cserszömörce nyomában

A varázslatos cserszömörce nyomában

2021.10.11.

A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.

→ Tovább
A legjobb erdei móka: land art

A legjobb erdei móka: land art

2021.10.06.

Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?

→ Tovább
Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot

Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot

2021.09.03.

Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.

→ Tovább