Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. július 16.

A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

A legnagyobbrészt síkvidékű Lengyelország déli peremén található a Tátra egy kis szelete. Nem véletlen, hogy az ország legmagasabb csúcsai népszerű turistaparadicsommá váltak. A zakopanei Kuznice városrész felől felvonóval is megközelíthető, lenyűgöző panorámájú hegyvonulat méltó módon képviseli a Lengyel-Tátrát.

Zakopane, Lengyelország legmagasabban fekvő városa az őt körbeölelő Tátrának köszönheti népszerűségét. Már a 19. században gyógyultak itt tüdőbetegek, akiket a helyi gurál lakosok vittek magukkal a hegyi legelőikre. Később a síturizmus megjelenése, majd 1936-ban a lanovka megépítése adott újabb lendületet a város fejlődésének. Sokan nem tudják, hogy a felvonó megépítése előtt Kuznice nagy kohászati központ volt, üveggyárát a magyar Homolacz család birtokolta.

A Kuznicéből induló kötélpálya népszerűsége azóta is töretlen, bárki számára elérhetővé teszi a magashegyi élményt.

Télen a síelők, nyáron pedig a turisták biztosítják a felvonó kihasználtságát. Az általa elérhető Kasprowy Wierch, vagy más néven Gáspár-csúcs kihagyhatatlan eleme a nyári Zakopánénak. A város felett magasodó másik hegyóriás, a Giewont, Zakopane „alvó lovagja”. Jellegzetes alakzatú gerincvonulata a Konrád-púp északi mészkőelágazása. Mindkét hegycsúcs, némi túrakondival – magassága ellenére is – könnyűszerrel elérhető. Ennek köszönhető, hogy a hegymászásra éhes, főleg lengyel turisták nagy része itt keresi a kikapcsolódást, zsúfolásig tömve a Tátra eme népszerű szegletét.

A saját repertoárunkból sem hiányozhatott e két felejthetetlen csúcs, ezért ez alkalommal egy látványos gerinctúrával kötöttük össze őket. Az idelátogatóknak jól jöhet néhány praktikus tanács, amivel gördülékenyebbé tehetik az itt töltött időt. Az időjárás gyakran kiszámíthatatlan, ezért a felhőtlen napok hátulütője a sokszor már-már zavaró tömeg. Mivel Kuznicébe nem lehet autóval behajtani, legalább a parkolóhely-vadászat nem árnyékolja be az érkezést.

Ha biztosra akarunk menni, akkor a felvonójegy megvásárlást ne bízzuk a véletlenre, kihagyhatjuk a pénztár kígyózó sorát, ha a neten, elővételben vesszük meg a jegyünket konkrét indulási időpontra. Ez esetben érkezzünk pontosan, és akkor perceken belül a kabinos felvonóban találjuk magunkat. Az 1352 méteren fekvő középső állomáson, Mylenickie Turnie-n át kell szállni, de így is különösebb erőfeszítés nélkül küzdhetjük le a 936 méteres szintkülönbséget. A keményebbek gyalogosan is felsétálhatnak, de az a három óra egy másik túra része.

A lanovka felső állomásánál a szokásos erős szél, de szerencsére napsütés fogadott minket. Többedszerre is ugyanolyan erővel hat az érkezőre a Tátra csodálatos világa. A főgerincen délkelet felé a Svinica hívogat, nyugatra pedig az előttünk álló túra mutatkozik. A felvonótól pár lépcsőnyire, a meteorológiai megfigyelőállomás mellett a Gáspár-csúcs hamar elérhető. A csúcscsokit itt még ugyan nem érdemeljük meg, de megelőlegezve a jutalmat, rövid reggelit követően indultunk neki.

A turistajelzésnek nagy szerepe nincs, mert a gerincen eltévedni nem lehet, az Alvó lovagot követve haladunk előre. Az útvonalleírások átlagos tempóval, nagyobb pihenők nélkül három órásra saccolják a Giewontig tartó kb. hat kilométeres utat, amit a távolsága alapján hajlamosak vagyunk alábecsülni. A Gáspár-csúcsról leereszkedve bal oldalon a Csendes-völgy mély szakadéka emeli ki a hegyek igazi nagyságát. Az első csúcs déli oldalán vezető ösvény a kényelmes járhatóság érzetét vetíti előre, amíg el nem érjük a Goryczkowa Swinska hágót.

Az előttünk magasodó háromszög, a Goryczkowa Czuba (1913 m) azonnal rácáfol az előző érzésünkre, mert utunk emelkedni kezd. A Suchy Czub Kondrackie sziklaparadicsoma igazán látványos eleme a kopár gerincútnak.

1907-ben itt kapták lencsevégre az úgynevezett Brocken-kísértetet, amiről azóta már ismert, hogy egy érdekes légköroptikai jelenség. (A fotós a saját árnyékát látja meg az alatta lévő felhőben.) A Kopa Kondratova alatti széles nyereg kiváló pihenőhely egyedi kilátással.

Széles, lapos, kitaposott nyomvonal vezet a csúcsra, melyen a meredekségén kívül a szél erejével kell megküzdenünk. A Nyugati-Tátra főgerincének csúcsa továbbra is a lengyel-szlovák határ dísze, csakúgy, mint az eddigi útvonalunk. A három völgy fölé emelkedő orom a Kondracka hágón keresztül csatlakozik a Giewonthoz, így helyzetéből adódóan innen a legszebb a rálátás az alvó lovagra.

Zakopane kihagyhatatlan látványossága nem éppen a magasságával emelkedik ki tátrai társai közül. Jellegzetes formája, elhelyezkedése és legendái miatt vált a város kedvenc kirándulóhelyévé. Előnyei a hátrányává váltak, mert a Tátra egyik leglátogatottabb csúcsa nyári főszezonban a rajta fürtökben lógó turisták miatt szinte élvezhetetlenné válik. Az 1900-as évekbe divatba jött keresztállításnak köszönheti a Giewont is a csúcsdíszét, mely először fából készült, majd váltották a jelenleg is látható 15 méteres szerkezetté. Sajnos az óriási fém építmény, illetve az oda vezető láncok viharos időben vonzzák a villámokat, így nem véletlen, hogy időről időre történtek balesetek a hegyen.

Ottjártunkkor gyönyörű napos idő volt, így a villámoktól nem tartva indultunk neki a forgalmas hegynek. Már a nyeregben sejthető volt, hogy mi vár ránk, mert a Kuznicéből érkező turistaút ontotta az újonnan érkezőket. A Wyznia Kondracka przelecz részben füves, részben törpefenyős síkja alkalmas egy újabb pihenőre az utolsó nekirugaszkodás előtt. Érdekessége, hogy él itt egy alacsony termetű, élénk sárga virágú, ritka növényfaj, a Sibbaldia, melyet a hegyvidéki emberek a két háború között teaként értékesítettek.

A kirándulás szervezésnél megfontolandó szempont, hogy fordítva tegyük meg az utat, melynek legfontosabb oka a Giewont zsúfoltsága. Ha nem akarunk a csúcsra kígyózó sor egyik tagja lenni, akkor kora reggel indulva elkerülhető a legnagyobb tömeg. Mi nem így tettünk, ezért megtapasztalhattuk a közkedveltség árnyoldalát, amit erőgyűjtésre használtunk ki. Lépésben haladtunk felfelé a láncos szakaszig, amit a különböző erőnlétű, ügyességű turisták eltérő időn belül tettek meg.

Kissé fásultan másztunk fel a csúcsra, ahol a keresztnél sem javult a helyzet. A csúcson várakozók a kötelező szelfik mellett megcsodálhatják az alattunk fekvő Zakopane szépségét, majd sorra kerülve a lefelé vezető útnál, ismét láncok segítségével ereszkedhetnek alá. A sorban állás óráiban kissé megpihenve a kék jelzésen ereszkedtünk vissza Kuznicébe. Fáradt combizmokkal, de a Tátra látványával feltöltődve hagytuk magunk mögött a túraparadicsomot, az ismételt visszatérést fontolgatva.

A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

2021.07.28.

Gyermekkorom legszebb nyarai kötődnek ehhez a palóc főváros köré fonódó káprázatosan szép bazaltvulkán-koszorúhoz, a Medves-vidékhez. Örömmel látom, mostanában egyre többen indulnak el, hogy felfedezzék tájait, várait, kicsiny palóc falvait. Éppen ezért gondoltam egyet, és csokorba gyűjtöttem, mit is érdemes felfedezni, ha az ember először jár ezen a csodálatos tájon.

→ Tovább
Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

2021.07.16.

Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista. Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.

→ Tovább