Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb részére
Kiváló panorámájú dolomitsziklagyepek, erdei ligetek, virágos tisztásokkal tarkított hegyoldalak váltogatják egymást a Budai-hegység északnyugati csücskében. A „Fehér út” sárgáján jártunk, ahol a főváros közelsége ellenére aránylag kevesen mozognak az erdei ösvényeken, és így minden adott egy nyugis, lazulós és pazar mód látványos kiránduláshoz.
A Budai-hegység nyugati csücske valamiért nem olyan népszerű, és nem is annyira ismert túracélpont. A legtöbben a Nagykovácsi feletti Nagy-szénást vagy Solymár környékét ismerik és preferálják, a Paprikás-patak völgyével és a Rózsika-forrással. A hegység többi részén, például a Nagy-szénástól Perbál felé vezető turistautakon már csak szállingóznak a túrázók.
A Nagy-szénás észak felé bámulatos panorámát kínál a Pilisre, a távolban felismerhető a Pilis-tető monstruma
Ami nem baj, sőt, igazából mindig jobban értékeltem a nyugisabb helyeket, csak kicsit furcsa volt megtapasztalni, hogy a Nagy-szénást elhagyva szinte varázsütésre elmaradtak a kirándulók, és a sárga turistaúton egészen Perbálig két futóval és három túrázóval találkoztunk. Pedig látványban a fentieket bőven felülmúló helyeket is lehet találni a Kutya-hegyet, a Szerdahelyi-vágást és a Zajnát-tetőt összekötő gerincútvonalon.
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. A túrát azért indítottuk Nagykovácsiból, mert gyorsan, egyszerűen megközelíthető Budapestről, akár tömegközlekedéssel is. Csupán Hűvösvölgyig kell elvillamosozni, onnan a 63-as busszal közel 20 perc alatt Nagykovácsiban lehetünk. A településen több buszmegálló is van, de célszerű a „községházánál” leszállni, mivel a közelből indulnak a turistautak a Nagy-szénásra.
A piros jelzésen kezdtünk, majd ahogy elhagytuk Nagykovácsi házait a tanösvény és a kék mentén, lankásabb és combosabb emelkedők, illetve jó pár osztálykirándulós iskolás csoport leküzdése után jutottunk fel a Nagy-szénás 550 méter magas tetejére. Ezen a szakaszon már a „forgalomból” lehetett érezni, hogy az agglomeráció egyik népszerű turistaútján kaptatunk.
Ahogy közeledünk a kéken a Nagy-szénás tetejéhez, egyre meredekebb az emelkedő és dúsabb a vegetáció
Mielőtt a cserjés, erdős, árnyas kék jelzésen felkapaszkodnánk a kopár domborulatokra, érdemes egy pillantást vetni az egykori Nagy-szénási turistaház emlékfalára.
Érdekessége, hogy a turistaházat társadalmi munkában építette fel a Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztálya 1926-ban.
A menedékház az 1970-es évek végére gazdátlanná vált, és omladozni kezdett, ezért a budapesti pártbizottság jobbnak látta ledózeroltatni. 1982-ben az épületnek és építtetőinek emlékére háromalakos falkompozíciót állítottak, amit Bajnok Béla szobrászművész készített. Utóbb még két emléktábla is került a helyre.
Ez a fal emlékeztet az egykori Nagy-szénási turistaházra
Ahogy felértünk a Nagy-szénás szélesen hullámzó „púpjaira”, a tágas térnek köszönhetően a hely kellemesen elnyelte a turistatömeget. A csúcsot jelölő keresztnél már csak egy kisebb csoport piknikezett a fűre heveredve. A néhol kopár tető 360 fokos panorámája parádés, körben mindenfelé akadálytalanul messzire ellátni. A kúpok körüli, színes virágoktól tarkálló rétek pedig ilyenkor nyáron, amikor a természet „berobban”, tényleg elragadóak.
A Nagy-szénás hullámzó vonulata
Nehéz volt elszakadni a full panorámás kilátóhelytől, de ekkor még nem sejtettük, hogy lesz olyan, ami ezt is felülmúlja. A csúcsot délnyugati irányba hagytuk el a kéken, a jelzéseket errefelé fák híján, a földön heverő sziklákon találjuk. Az kék sávot jelző ösvény pár lépés utána befordul az erdőbe, és innentől kezdődik az igazán látványos szakasza a túrának.
A táj megváltozik, hosszúkás, virágos tisztások váltják egymást hangulatos, erdős részekkel.
Hamarosan ráfordulunk a kék kereszt jelzésre, amely a Kutya-hegy teteje felé visz. A tetőt a turistaút elkerüli, így kilátásban nincs részünk, viszont a hegyről ereszkedve ismét pompás illatos-vadvirágos-árvalányhajas réteket szelünk át.
Egy-egy ilyen virágba borult tisztáson átvágva legyintheti meg az embert az érzés, hogy a virágok szépsége nem is annyira vidám, inkább szomorú szépség, mert a virágok törékenyek, halálra vannak ítélve, alig pár hét, és ledobják színes díszruhájuk, elhervadnak, elhullajtják virágszirmaikat. Nem látjuk szépségüket csak egy év múlva. Élni vágyásuk mégis lenyűgöző, hiszen minden évben egy-két hétre elragadó színfoltokat produkálnak, megtörve ezzel a természeti táj zöldellő közönségességét.
Úton a kéken a Kutya-hegy felé
A Kutya-hegyről levezető lankás szakasz egy erdő- és vadvédelmi kerítésnél ér véget, ahol egy „forgóajtón” keresztül tudunk átjutni. Innen a sárga sáv „Fehér útján” járunk, amely nevét a környéken folyton-folyvást kibukkanó dolomit fehér színéről kapta, és ezt az utat állítólag már a rómaiak is ismerték, használták. Rögtön az út elején találkozunk a három környező település (Nagykovácsi, Budajenő és Perbál) közigazgatási határát jelölő határkővel, egy fenyő oltalmazó ölelésében.
A murvás ösvényt szép árvalányhajas rétek szegélyezik
Ahogy haladunk egyre beljebb az erdőben, a Szerdahelyi-vágás után sorra következnek a ligetes tisztások, a virágzó dolomitmezők, a sziklagyepes kúpok, jobbnál jobb kilátásokkal.
Az egyikről különlegesen megkapó panoráma nyílik: szó szerint lábunk előtt hever egy csupa zöld lombsubába bújt völgy, a távolban a Gerecse és a Vértes vonulatai kéklenek.
Az egyik látványos panorámapont a „Fehér út” mentén, megéri a kis letérőt
Miután jól kinézelődtük magunkat, egy mélyúton leereszkedtünk a Zajnát-tető oldalában. A sűrű aljnövényzetű, bozótos erdőben közel 1 kilométert gyalogolunk, mire a Perbált környező szántóföldekre, legelőkre jutunk, miközben két falétrás átkelőt és egy minipatakhidat is keresztezünk. Innen mintegy 2,5 kilométeren keresztül túránk kevésbé látványos része jön, a földek mellett vezető földút hamarosan beletorkollik a Perbál főutcáját képező forgalmas autóútba. A templom után már feltűnik a település központjában a buszmegálló, ahonnan a helyközi járat alig egy óra alatt a Széll Kálmán térre visz bennünket.
Létrával árjárhatóvá tett kerítés a sárga jelzésen, Perbál közelében
A közel 12,5 kilométeres túra remek ötletnek bizonyult, mivel a Budai-hegység északnyugati szeglete az első pillantástól nem okozott csalódást. Ahogy rátértünk a „Fehér útra”, nem győztük kapkodni a fejünket, egymás után jöttek az erdei ligetek, tisztások, illatos-virágos sztyepprétek, sziklagyepes kúpok, magával ragadó kilátások. Van itt minden, ami egy klassz, kellemes instant, félnapos kiránduláshoz kell. A túra gyerekkel is ajánlott.
A cikk először 2022 júniusában jelent meg.
Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben
2024.03.21.Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!
→ Tovább
Csendbe zárt menedékélmény a bükki vadonban
2024.03.05.Egy rövid túra és egy erdei lakban töltött éjszaka története a Bükk eldugott szegletében.
→ Tovább
A „kocsmatemplomtól” az Erdő Házáig – túra Sopron környékén
2024.01.18.Decemberben Sopronban jártunk, és a városban tett sétáink mellett belefért a két napba egy rövid túra is, amelynek mindkét végpontján érdekes látnivalók vártak bennünket.
→ Tovább
