Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2018. május 31.

Gugyor, a bakonyi rejtekhely

A Bakony mélyén, Bakonybél közelében megbúvik egy 300 méteres szurdok, amiért érdemes több órát autózni, buszozni, vonatozni, bakancsot húzni és kilométereket gyalogolni, mert a látvány minden addigi természetélményedet felülírja. Ahová, ha besüt nap - de ha nem, akkor is - egy mesevilág tárul a szemed elé. A Kertes-kői-szurdokban jártunk.

 

Bakonybél szélétől a zöld sáv jelzésen, a Pityer-dombon és a Csúcs-hegyen át, az Öreg-Kerülő-hegyen túl, a Rómer Flóris Emlékutat követve közelítettük meg a Kertes-kői-szurdokot. A helyiek csak „Gugyor”-ként emlegetik, azt a közel 300 méter hosszú, 17-50 méter széles patakvölgyet, amelyet két oldalról 30-40 méter magas meredek sziklafalak szegélyeznek. A gugyor, mint megtudtam, nem egy vicces ragadványnév, hanem tájszó, és két hegy között lévő, teknőforma árkot vagy völgyet jelent.

 

 


Az állandó madárcsicsergés és a fejünk fölé boruló lombkoronák harsányzöld levélbaldachinja alap a szurdokban, de a tavaszi esőzések által megduzzadt Gerence-patak zubogása és a hatalmas mohás-páfrányos sziklák látványa csak rátesz még egy lapáttal. Az út pedig valóban kalandos a völgymeredélyben, főként magas vízállás esetén. Nyáron, a száraz mederben valószínűleg egyszerű az előrehaladás, ám ottjártunkkor a Gerence éppen szélesen hömpölygött, így az északi sziklafal aljában vezető ösvény igen keskenynek bizonyult.

 


 

Ügyesen kellett lavírozni az égbe szökő sziklák, a púpos kőtömbök, a talajból itt-ott kibukkanó fák gyökerei és a patak között. A Gerencén való átjutást a bedőlt fatörzsek és a vízből kikandikáló, mélyzöld mohaszőnyeggel borított embernagyságú sziklák akadályozták. A természet olyan buján és élettől lüktetően fonta át a völgykatlant, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha táncoló manókat pillantok meg az erdőalji derengésben, vagy éppen Tarzan suhan át az egyik oldalról a másikra egy fáról lecsüngő kúszónövénybe kapaszkodva. De lehet, Robin Hood is lecseréli a sherwoodi erdőt a Bakonyra, ha ismeri a Kertes-kői-szurdokot.

 


A Judit-forráshoz vezető leágazásnál megtorpantunk, mert a megáradt patak lehetetlenné tette a továbbhaladást, ezért megfordultunk és visszasétáltunk a Zöldön a Bányász-kútig. Innen jelöletlen úton, a Gerence-patakot követve, a nem kevésbé romantikus Szömörke-völgyön keresztül jutottunk el a Csöpögő-kútig, majd a Hegyes-kőig. A „Gugyor” után a Szömörke már szelídebb vidékre vezetett, árnyas, erdős részek váltakoztak magas füvű tisztásokkal, rétekkel.

 


Mivel Bakonybél és környéke nem igazán erős térerőben, így a mobilunkat el is felejthetjük errefelé. Marad a jó öreg térkép tájékozódásul, ami sokszor kihúz a bajból, ha az erdei ösvények összegubancolódnának.
 


A Gerence-patak pedig hol jobbról, hol balról kanyargott mellettünk, és többször is segített, hogy a jó irányba menjünk a jelöletlen útszakaszon Bakonybél felé. A Hegyes-kői táborhelynél becsatlakoztunk a sárga sáv jelzésbe, ami levitt bennünket a bakonybéli kálváriához, a Szent-kúthoz, vagy más néven Borostyán-kúthoz.



A hagyomány úgy tartja, hogy a Borostyán-kút Szent Günter és Szent Gellért remeteségének helyét őrzi. A Szent-kutat három forrás - Gellért, Mór, Günter - táplálja. Különleges atmoszférájú hely, ahol a tó melletti padokon jól esik kicsit szemlélődni, csak úgy csendben üldögélni, és hallgatni a fák közein járó levegő susogását.
 

 

A tó partján lévő kis kápolnát az 1820-as években emelték Nyuli Viktor bakonybéli plébános kezdeményezésére, majd a 1889-ben újjáépítették angol romantikus stílusban. A Borostyán-kút feletti kálváriát 14 stációval 1855-ben építették. Mind a kápolnát, mind a kálváriát 2013-ban újították fel.

 


A Bakonybélből induló és a Kertes-kői-szurdokot bejáró 10 kilométeres körtúra mindenkinek ajánlható, aki léleknyugtató sétára vágyik egy gyönyörű helyen. Amilyen rövid a túra, olyan maradandó - véleményünk szerint életre szóló - élményt nyújt. Nem érdemes kihagyni, egyszer az életben ott kell lenni.

 

 

Szöveg: Joó Annamária

Fotók: Joó Annamária, Somogyvári D. György

 

Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

2021.04.06.

Még a 10. kerületben majd tíz éve élő ismerősöm sem hallott Budapest második legnagyobb természetvédelmi területéről, ezért nem csoda, hogy én sem jártam még erre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit találok ott. Azt már hallottam, hogy a Felsőrákosi-rétek élővilága országos szinten is kiemelkedő jelentőségű, és az is a tudomásomra jutott, hogy szemétgondokkal küszködnek a tanösvény környékén, ennek ellenére kicsit elszomorított, amit láttam.

→ Tovább
Festői sziklaszirt Epöl határában

Festői sziklaszirt Epöl határában

2021.03.16.

A Keleti-Gerecse egy kevésbé ismert, ám messziről is hívogató bércéről megkapó látvány tárul elénk. Szemlélődő természetjáróknak ez nem csupán egy kőkupac, hangulata és értékei miatt inkább sziget, semmint hegy.

→ Tovább
Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

2021.03.10.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!

→ Tovább