Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

Havas helyett mesés Mátra

Szigeti Ferenc 2020.03.06.

A két évvel ezelőtti, gyönyörű mátrai téli túrákon felbuzdulva idén már a tél elején befoglaltunk az Ágasvári turistaházba, hátha szerencsénk lesz a hóval. Hát nem volt. Első nap még legalább a nap sütött, másnap már csak a hideg, szürke, szeles idő maradt.

Hó meg semmi, csak a Sípark hóágyúzott pályái küzdöttek a klímaváltozás rideg, de nem elég hideg valóságával. De nem azért imádjuk Ágasvár környékét, hogy itt ne találnánk fel magunkat pár gyerekkel ebben a már nem téli, még nem tavaszi időben.

Az indulásnál, Mátrakeresztesen már-már tavaszi napsugár köszönt minket. Otthon már vadásszuk egy ideje a hóvirágokat a szomszédos utcákon, itt, hazánk legmagasabb hegységében azonban egyéb nyoma a tavasznak még nem mutatkozik.

Sőt, gyorsan kiderül, hogy a tél egy Mátra méretű hegyen így a tavaszias február végi időben is jelen van. A hóolvadás nélkül is tekintélyes vízmennyiséget lehozó Csörgő-patak szélén ugyanis az előző éjszakai derült égbolt alatt szép jégformák keletkeztek. Ezeket jól meg is csodáljuk, de a télből ennyit látunk. Nem csüggedünk, a Csörgő-patak hihetetlen szurdoka most is mindent visz gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt. A gyökereikkel, mint valami túlvilági karmokkal a sziklákba kapaszkodó óriási fák olyanok, mint valami ősi szörnyek. Vagy az erdők urai, a fák őrzői, entek, akármi, de mindenképpen mesés, a fantáziát megmozgató látvány. Nagyon különleges hangulata van ennek az egyébként nem hosszú, de kellően izgalmas szurdoknak.

03

A látványos Csörgő-szurdok meghódítása

Fotó: Szigeti Ferenc

Mese alig, didergés nagyon van

Aztán a Csörgő-lyukhoz, hazánk leghosszabb – több mint 400 m hosszú – nem karsztos barlangjához kapaszkodunk. Egy kis érdekességgel ez is szolgál a gyerekeknek, az ide vezető ösvény pedig kifejezetten kalandos. Aztán már meg is érkezünk a szálláshelyünkhöz, ahol a házat vezető család ismerősként üdvözöl bennünket, s ez jól eső érzéssel tölt el, hiszen azt mutatja, a gyerekek igazi természetjáró élmények közepette nőnek fel. Némi falatozás, majd a hatalmas társalgóban elkezdődik a gyerekbuli. A téli Mátra kopár látványát igazán szomorúvá a háztól odafehérlő sípálya mesterséges foltja teszi. Itt már lázasan dolgozik a felnőtt agy, milyen mesével is dobhatnánk fel ezt a kirándulást, már csak azért is, hogy legyen mivel ösztönözni az aprónépet hamarosan az Ágasvár csúcsának meghódítására.

Ágasvár közvetlen környezete ugyanis páratlanul gazdag különleges földrajzi nevekben és képződményekben: Csörgő-patak, Csörgő-lyuk, török lábnyom, a sárkány lehelete, Szamár-kő, Newton-szikla, Mátrakeresztes túloldalán pedig a Lyukas-kő és a Zsivány-barlang. Az én szemem a Mátra-bérc gyönyörű gerincének egyik részén, a Sztreminán akad meg, pontosabban az elnevezésen, ami pont jó lesz egy óriás nevének. Hogy milyen mese kerekedett ebből, azt mindenkinek a fantáziájára bíznám és mindenkit ösztönöznék, hogy keltse valóra környezetének legendáit, vagy éppenséggel alkosson újat a gyerekfantázia segítségével.

04

Izgalmas terep a gyerekeknek is a Csörgő-patak völgye

Fotó: Szigeti Ferenc

Mi mindenesetre nemsokára nekiveselkedünk a csúcsra vezető, roppant meredek hegyoldalnak, miközben elkezdődik a mese Sztremináról, az óriásról és a kőbe zárt sárkányról. Aztán nemsokára abba is marad a mese sajnos, mert a csúcs közelében már erősen fúj a kifejezetten kellemetlen, hideg szél, ami valahogy, így hó nélkül hidegebb, mint a legfagyosabb fuvallat. Így a mese fonala is gyorsan véget ér. A csúcson sem töltünk sok időt, jobban fázunk így, mintha valóban tél lenne. Az esti program pedig egyrészt adja magát buli és társasjátékozás formájában, de marad idő a kiszebábu készítésre is, ha már tél vége van. Miközben elégetjük az egyszerű bábukat, a gyerekek megszabadulnak az őket nyomasztó félelmeiktől is. Tűzre veled gonosz boszorka!

Hófánk helyett kősánc

Másnap nem az ismert, télen és nyáron a gyerekekkel már egyaránt megjárt útvonalon, a látványos Mátra-bérc és azon keresztül Mátraszentistván felé vesszük az irányt, mert a sípályán sajnos nem működik a hófánkpálya, ami pedig elég nagy hívószó a gyerekeknek. De a nagy és remek gyermektársaság gyorsan feledteti velük a hófánkozás lehetőségét.

A háziak javaslatára a szomszédos Óvár, s az azt övező bronzkori földsáncok felé vesszük az irányt, és így térünk vissza Mátrakeresztesre. A szürke, zord időt feledtetik az olyan játékok, mint hogy csak maximum tíz lépést lehet a földön megtenni, amúgy csak kőre, sziklára szabad lépni.

07

Az Óvár bronzkori sánca markánsan kiemelkedik környezetéből

Engem a régi földvárak általában nem hoznak lázba, de az Óvárnál megtörténik velem az a csoda, ami a lelassulást kívánó családi túrák legszebb élménye szokott lenni: a felfedezés öröme, a rácsodálkozás. A szakirodalom szerint az Óváron hazánk egyik legnagyobb bronzkori sánca húzódik, nagyon is jól kivehetően. A turistaút pont keresztezi a markáns sáncot, aminek a tetejére fel is kapaszkodunk. A gyerekek először el vannak csüggedve, mert ők valami kővárra számítottak, de aztán képzeletünkben gyorsan megelevenedik az erdő.

08

Kapaszkodás az Óvárra a sáncon, háttérben az Ágasvár és a mátraszentistváni sípálya

Fotó: Szigeti Ferenc

A kifejezetten meredek hegyoldalban az Óvár csúcsáig felvezető sáncon nagyon is könnyű elképzelni, mekkora akadályt jelenthetett ez az ellenségnek egykoron, s a sánc mögül milyen könnyű is lehetett védeni a várat. A gyerekeket nagyon érdekli ez a téma. A sáncrendszer ráadásul két hegyi rétet kerít be, amire szépen rá is látni így télen, lombok nélkül. Úgyhogy nagyon adja magát a játék, hogy képzeljük csak el, egyszerű kunyhók halmazában ott áll a réten egy falu, a királynő nem hatalmas palotában lakik és nem kényes-fényes kelméket hord, mi pedig a sáncon állunk őrséget. Hatalmas felfedezés a környezetéből markánsan kiemelkedő sánc bejárása, ami ráadásul egy gerinctúra élményével ajándékoz meg.

10

Régi korok kihűlt hangulatait éljük át az Óvár földsáncain

Fotó: Szigeti Ferenc

Visszatérve a turistaútra sietősen galoppozunk a feldobott gyereksereggel, annál is inkább, mert délutánra már esőt is ígér a meteorológia. Meg is kapjuk, de szerencsére már közvetlenül a falu felett és szemerkélés formájában. Annál jobb a megérkezés öröme. Legnagyobb meglepetésünkre ilyen emlékezetes túrát tettünk ebben a semmilyen időben.

Gyerekkel az év kerékpárútján

Gyerekkel az év kerékpárútján

2020.06.02.

Mindössze hét kilométer, kezdetnek ott van Tatabánya jórészt ismeretlen, pedig kiváló bányamúzeuma, az út közepén Samu az attrakció, az út végén pedig a tatai Öreg-tó nyújt megfelelő látnivalót. A két város között pedig suhanás az év bringaútján, végig az Által-ér ökológiai folyosóján a Gerecse hegyei alatt.

→ Tovább
Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék

Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! – 2. rész: pásztoros és szobrászos játék

2020.04.30.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik mindenkinek, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunk mostani részében két, egymáshoz hasonló, mozgásos társasjátékot mutatunk be, amelyeket családi keretek között a kertben, nagyobb erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, megmozgatják a gyerekeket, és jó alternatívát jelentenek a szokásos és egyre gyakrabban megunt tevékenységek mellett.

→ Tovább
​Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! - 1. rész: gumis ugrálós játék

​Fedezzük fel gyermekkorunk mozgásos játékait! - 1. rész: gumis ugrálós játék

2020.04.22.

A természetben való mozgás öröme egyre jobban hiányzik, miközben a gyerekeket lekötni még egy kertben sem mindig egyszerű! Új cikksorozatunkban olyan – alapvetően - mozgásos játékokat mutatunk be, amelyet családi keretek között a kertben, erkélyen, de akár otthon is lehet játszani, egyszerűek és nagyszerűek, lekötik a gyerekeket és meg is mozgatják őket. Igyekszünk egyúttal a népi játékhagyományt is feleleveníteni! A sorozat elindításával egyben arra kérjük olvasóinkat, hogy osszák meg tudásukat a Facebook-on, hadd tanuljunk mi is új játékokat!

→ Tovább