Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

Szöveg és fotó:
2020. március 6.

Havas helyett mesés Mátra

A két évvel ezelőtti, gyönyörű mátrai téli túrákon felbuzdulva idén már a tél elején befoglaltunk az Ágasvári turistaházba, hátha szerencsénk lesz a hóval. Hát nem volt. Első nap még legalább a nap sütött, másnap már csak a hideg, szürke, szeles idő maradt.

Hó meg semmi, csak a Sípark hóágyúzott pályái küzdöttek a klímaváltozás rideg, de nem elég hideg valóságával. De nem azért imádjuk Ágasvár környékét, hogy itt ne találnánk fel magunkat pár gyerekkel ebben a már nem téli, még nem tavaszi időben.

Az indulásnál, Mátrakeresztesen már-már tavaszi napsugár köszönt minket. Otthon már vadásszuk egy ideje a hóvirágokat a szomszédos utcákon, itt, hazánk legmagasabb hegységében azonban egyéb nyoma a tavasznak még nem mutatkozik.

Sőt, gyorsan kiderül, hogy a tél egy Mátra méretű hegyen így a tavaszias február végi időben is jelen van. A hóolvadás nélkül is tekintélyes vízmennyiséget lehozó Csörgő-patak szélén ugyanis az előző éjszakai derült égbolt alatt szép jégformák keletkeztek. Ezeket jól meg is csodáljuk, de a télből ennyit látunk. Nem csüggedünk, a Csörgő-patak hihetetlen szurdoka most is mindent visz gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt. A gyökereikkel, mint valami túlvilági karmokkal a sziklákba kapaszkodó óriási fák olyanok, mint valami ősi szörnyek. Vagy az erdők urai, a fák őrzői, entek, akármi, de mindenképpen mesés, a fantáziát megmozgató látvány. Nagyon különleges hangulata van ennek az egyébként nem hosszú, de kellően izgalmas szurdoknak.

Mese alig, didergés nagyon van

Aztán a Csörgő-lyukhoz, hazánk leghosszabb – több mint 400 m hosszú – nem karsztos barlangjához kapaszkodunk. Egy kis érdekességgel ez is szolgál a gyerekeknek, az ide vezető ösvény pedig kifejezetten kalandos. Aztán már meg is érkezünk a szálláshelyünkhöz, ahol a házat vezető család ismerősként üdvözöl bennünket, s ez jól eső érzéssel tölt el, hiszen azt mutatja, a gyerekek igazi természetjáró élmények közepette nőnek fel. Némi falatozás, majd a hatalmas társalgóban elkezdődik a gyerekbuli. A téli Mátra kopár látványát igazán szomorúvá a háztól odafehérlő sípálya mesterséges foltja teszi. Itt már lázasan dolgozik a felnőtt agy, milyen mesével is dobhatnánk fel ezt a kirándulást, már csak azért is, hogy legyen mivel ösztönözni az aprónépet hamarosan az Ágasvár csúcsának meghódítására.

Ágasvár közvetlen környezete ugyanis páratlanul gazdag különleges földrajzi nevekben és képződményekben: Csörgő-patak, Csörgő-lyuk, török lábnyom, a sárkány lehelete, Szamár-kő, Newton-szikla, Mátrakeresztes túloldalán pedig a Lyukas-kő és a Zsivány-barlang. Az én szemem a Mátra-bérc gyönyörű gerincének egyik részén, a Sztreminán akad meg, pontosabban az elnevezésen, ami pont jó lesz egy óriás nevének. Hogy milyen mese kerekedett ebből, azt mindenkinek a fantáziájára bíznám és mindenkit ösztönöznék, hogy keltse valóra környezetének legendáit, vagy éppenséggel alkosson újat a gyerekfantázia segítségével.

Mi mindenesetre nemsokára nekiveselkedünk a csúcsra vezető, roppant meredek hegyoldalnak, miközben elkezdődik a mese Sztremináról, az óriásról és a kőbe zárt sárkányról. Aztán nemsokára abba is marad a mese sajnos, mert a csúcs közelében már erősen fúj a kifejezetten kellemetlen, hideg szél, ami valahogy, így hó nélkül hidegebb, mint a legfagyosabb fuvallat. Így a mese fonala is gyorsan véget ér. A csúcson sem töltünk sok időt, jobban fázunk így, mintha valóban tél lenne. Az esti program pedig egyrészt adja magát buli és társasjátékozás formájában, de marad idő a kiszebábu készítésre is, ha már tél vége van. Miközben elégetjük az egyszerű bábukat, a gyerekek megszabadulnak az őket nyomasztó félelmeiktől is. Tűzre veled gonosz boszorka!

Hófánk helyett kősánc

Másnap nem az ismert, télen és nyáron a gyerekekkel már egyaránt megjárt útvonalon, a látványos Mátra-bérc és azon keresztül Mátraszentistván felé vesszük az irányt, mert a sípályán sajnos nem működik a hófánkpálya, ami pedig elég nagy hívószó a gyerekeknek. De a nagy és remek gyermektársaság gyorsan feledteti velük a hófánkozás lehetőségét.

A háziak javaslatára a szomszédos Óvár, s az azt övező bronzkori földsáncok felé vesszük az irányt, és így térünk vissza Mátrakeresztesre. A szürke, zord időt feledtetik az olyan játékok, mint hogy csak maximum tíz lépést lehet a földön megtenni, amúgy csak kőre, sziklára szabad lépni.

Engem a régi földvárak általában nem hoznak lázba, de az Óvárnál megtörténik velem az a csoda, ami a lelassulást kívánó családi túrák legszebb élménye szokott lenni: a felfedezés öröme, a rácsodálkozás. A szakirodalom szerint az Óváron hazánk egyik legnagyobb bronzkori sánca húzódik, nagyon is jól kivehetően. A turistaút pont keresztezi a markáns sáncot, aminek a tetejére fel is kapaszkodunk. A gyerekek először el vannak csüggedve, mert ők valami kővárra számítottak, de aztán képzeletünkben gyorsan megelevenedik az erdő.

A kifejezetten meredek hegyoldalban az Óvár csúcsáig felvezető sáncon nagyon is könnyű elképzelni, mekkora akadályt jelenthetett ez az ellenségnek egykoron, s a sánc mögül milyen könnyű is lehetett védeni a várat. A gyerekeket nagyon érdekli ez a téma. A sáncrendszer ráadásul két hegyi rétet kerít be, amire szépen rá is látni így télen, lombok nélkül. Úgyhogy nagyon adja magát a játék, hogy képzeljük csak el, egyszerű kunyhók halmazában ott áll a réten egy falu, a királynő nem hatalmas palotában lakik és nem kényes-fényes kelméket hord, mi pedig a sáncon állunk őrséget. Hatalmas felfedezés a környezetéből markánsan kiemelkedő sánc bejárása, ami ráadásul egy gerinctúra élményével ajándékoz meg.

Visszatérve a turistaútra sietősen galoppozunk a feldobott gyereksereggel, annál is inkább, mert délutánra már esőt is ígér a meteorológia. Meg is kapjuk, de szerencsére már közvetlenül a falu felett és szemerkélés formájában. Annál jobb a megérkezés öröme. Legnagyobb meglepetésünkre ilyen emlékezetes túrát tettünk ebben a semmilyen időben.

Így szerettük meg végleg a családi vízitúrázást

Így szerettük meg végleg a családi vízitúrázást

2020.09.19.

Magyarország bővelkedik felfedezésre váró, csodálatos vadvizekben, a vízitúrázás pedig „igazi” természetjárás, abban az értelemben mindenképpen, hogy a vízről egy olyan oldalát láthatjuk a természetnek, amit máshonnan nem igazán. De hogyan kezdjünk el vízitúrázni a gyerekekkel?

→ Tovább
Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

2020.08.17.

Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.

→ Tovább
Budapest legnagyobb játszótere: a Mátyás-hegyi-barlang

Budapest legnagyobb játszótere: a Mátyás-hegyi-barlang

2020.08.11.

Van egy mondás, miszerint bűn, ha Budapesten nem járunk termálfürdőbe. A természetjárás szeretetére nevelő szülőként valahogy így vagyok ezzel a barlangok és a barlangászat megismerése kapcsán is, hiszen Budapest nemcsak a fürdők, de a barlangok fővárosa is. Mivel kisebb lányom is elérte a minimum korhatárt, így beneveztünk a főváros egyetlen overallos túrájára.

→ Tovább