Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

2022. május 6.

Gyerekekkel a hazai vasalt utakon

Avagy így hódítottuk meg az Ostromlók Útját a gyerekekkel 3 év alatt.

2019 őszén sosem felejthető mosolyok közepette ültünk életünk első vasalt útja, a cseszneki Futrinka Ucca tetején 7 és 5 éves lányaimmal. Szemben a vár a lemenő Nap fényében tündökölt - talán sosem volt még szebb. Aztán a szemközti, roppant látványos sziklafalon egyszer csak megjelent két mászó és egyből tudtam, hogy azért lehet még ezt az élményt fokozni. Az ominózus via ferrata útvonal hazánk első vasalt útja, s bár kezdőknek javasolt, a fal rajza alapján egyből tudtam, hogy erre nekünk még várnunk és edzenünk kell (bár idősebb lányom természetesen azonnal menni akart). Aztán az álom idén tavasszal vált valóra.

De hosszú út vezetett odáig, hogy kellő tapasztalattal nekiállhattunk ennek a csodálatos élménynek, továbbá, hogy az ne váljon kínkeserves, görcsös kapaszkodássá. Ahogy a korábbi cikkből is kiderül, nagyon is tudatosan készültünk életünk első mászására, a Futrinka Ucca meghódítására.

Akkorra már a társaság apróságai szépen lekoptatták túrabakancsaikat (túracipellőiket), és megjártak pár szurdokot. Volt a gyerekeknek lépésbiztonsága, láttuk már, hogyan másznak egy mesterségesen biztosított terepen, például a Rám-szakadékban, vagy a szomszédos Ördög-árokban, sőt, közülük több mászóteremben is próbára tehette már magát.

Azon a nyáron pedig meghódítottuk a Szlovák Paradicsom létráit is. Ezen a ponton éreztük magunkat felkészültnek a megmérettetésre. Ettől függetlenül társul szegődött mellénk „majré” is a Futrinka Uccában, hiszen kitett helyen mászni a szabadban egészen más élmény. Volt némi küzdelem, de a varázs megmaradt, „majré” pedig eltakarodott. Így terült szét mindenkin a fent említett jóleső mosoly a sziklafal tetején.

A Futrinka Uccából a Makk Marci útra kanyarodtunk

A C-s szakaszokat is tartalmazó, de zömében B-s Futrinka Ucca után a következő évben kipróbáltuk a kifejezetten gyerekek számára épített, hasonló nehézségű, de teljesen más adottságú Makk Marci utat Tatabánya felett. Itt egyrészt újfent bebizonyosodott az, hogy ha nincs a felnőtteknek tapasztalata, akkor nagyon ajánlott vezetővel nekiindulni a falnak a gyerekeink és a magunk biztonsága érdekében. Amikor a drótot görcsösen szorongató, először mászó gyermeket kell nyugtatni, miközben annak szülei a kisebbekkel vannak, vagy éppen előre kell mászniuk a turbó üzemmódban lévő többi gyerek mellé – nos, ebben a helyzetben nem árt némi tapasztalat. Ami nálunk szerencsére megvolt. Így történt, hogy végül mindenki megnyugodott és jutott idő megcsodálni a „kőből kibújó virágokat” is. De a Makk Marci valóban más, jelentős része harántmászás, ezért kevésbé félelmetes, mint mondjuk a megjárt cseszneki út. Kevésbé kitett, ezáltal a kezdőknek talán pszichésen könnyebb és jobban élvezhető, bár a vietnámi híd utáni felmászás kíván némi lelkierőt azért.

Gyerekekkel az ország leghosszabb vasalt útján

Nem csak a fokozatosság, de a megfelelő időzítés is fontos szerintem a családi via ferratázás során. Mondjuk, mi nem nyomjuk ezt a dolgot ezerrel, egy évben elég egy-két ilyen kaland, cserébe igyekszünk rá felkészülni, beszélgetni arról, hogy mi miért jó, vagy miért nem, a félelmeinkről, de akár a kapcsolódó természetvédelmi kérdésekről is (jó-e az, hogy védett helyekre beteszi a lábát az ember és adott esetben letapossa a szikla nagyon érzékeny növényvilágát).

A következő állomás a Bucsek Henrik Emlékút volt, amely azért fantasztikus, mert a sziklamászás egyik esszenciáját adja: egy hegygerincen kapaszkodunk ki a fák és a Cuha völgye fölé. Hazai viszonylatban igazi klasszis ez az útvonal, mind a technikát (C besorolású), mind a vonalvezetését tekintve, ami arra is megtanítja a mászókat, hogy minden kezdet nehéz. Mint ahogy sok más útvonalon, itt is az elején kell megküzdeni egy nehezebb résszel. Ráadásul az útvonal végén a lemászás is meglepetéssel szolgál, nem is kicsivel.

Örömmászás az Ostromlók Útján

Eltelt egy újabb év, idén tavasszal pedig újra a Bakonyban töltöttünk egy hétvégét. Csesznektől távolabb kirándultunk, de a lányok közös kérésére hazafelé útba ejtettük végre hazánk első vasalt útját, az Ostromlók Útját.

De bizony a Kőmosó-szurdok alján, a beszállásnál kissé elbizonytalanodtunk. A három napos kirándulás végére a gyerekek fáradtak voltak, s mikor végignéztük, hogy a 150 méter hosszú út legnehezebb szakaszán, a kezdésnél kötélbiztosítással „visznek” fel egy mászót, feltettük a kérdést, hogy menni fog-e ez nekünk most. De aztán győzött a lelkesedés, meg az, hogy kissé fentebb sütötte a nap a falat, mi pedig eléggé fáztunk a völgy alján.

A kezdeti szakaszon, az ún. Selejtezőben végül segítettem a lányokat úgy, hogy a kérdéses pontra beálltam, s a lábam között tudtak elmászni. Miután megnyugodtak a kedélyek, az adrenalin életre hívta az örömfaktort, a napsütés pedig a mosolyokat. Ez egészen a rövid harántolásig tartott, ahol ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet eléggé felkészülni. Gyerekeknél ugyanis gyakran ott hibádzik a dolog a falon, hogy egyszerűen nem éri fel a drótkötelet, ezért nem tud csatolni és továbbhaladni. Ezért szokták jelezni a minimálisan szükséges magasságot... Persze itt most egy csatolásról beszélünk, amit gyorsan orvosoltunk, de azért nagyobb csapattal tud ez kínosabb lenni.

A vietnámi hídon ismét hangos „je” kiáltások közepette haladtunk át, majd egy látványos, de nem nehéz felszökést követően jött az a bizonyos sziklafal, amelyet 2019 őszén áhítozva nézegettünk a túloldalról.

Az Ostromlók Útjának legmarkánsabb része ez a hosszú harántolás az ún. Sima Táblákon. A honlap szerint „a kitárulkozó mélység és a megmászhatatlannak tűnő szakasz komoly problémát tud okozni a kezdőknek, pedig „csak” 30-40 méternyi technikás mászásról van szó, a végén egy rövid, meredek felszökéssel.

Hát így. Ezek szerint mi már technikás versenyzőknek számítunk, mert a lányok ösztönösen megálltak és élvezték a magasságot, a látványt, a technikát, no és a közelgő napnyugta fényeit, amely megkoronázta egyébként elég borongós bakonyi kirándulásunkat.

Ezt követően egy rövid felmászás és máris fent voltunk a látványos hegygerincen, ahol már csak ki kellett gyalogolni a vár alatti sziklamászó helyig. Azt hiszem, családilag megértünk egy újabb kihívásra!

A legjobb erdei móka: land art

A legjobb erdei móka: land art

2023.11.20.

Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?

→ Tovább
Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva

2023.08.22.

Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.

→ Tovább
Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot

Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot

2023.07.22.

Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.

→ Tovább