Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Kincseket találtunk alig negyedórára Szilvásváradtól

Konfár Tibor 2020.05.16.

Upponyi-szoros, Damasa-szakadék, Három-kő-bérc, Kalica-tető, Lázbérci-tó – az Upponyi-hegység mélyén megbúvó gyönyörű bércek és sziklaszorosok nevének hallatán még a gyakorlottabb természetjárók közül is akad, aki felkapja a fejét, és elgondolkozva állapítja meg: itt bizony még nem jártam.

Pedig ezt a Bükk hegység árnyékában szerényen meghúzódó, ámde szépségeivel Erdélyt idéző kis szigethegységet a jól ismert szilvásváradi turistaparadicsomtól mindössze negyedórás autózással bárki könnyedén felkeresheti, és egy kellemes félnapos túrával akár gyerekekkel is felfedezheti páratlan szépségeit. Mi is így tettünk.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Szilvásváradi családi kirándulásnak indult a dolog, de a zsúfolt és zajos Szalajka-völgyet hamar elunták a gyerekek. Gyerünk valami ismeretlen, izgalmas helyre – hangzott a kérés. Nekem sem kellett kétszer mondani, Kéktúra-bejárásaimról ismertem valamelyest a környéket, és mi tagadás, negyedóra elteltével a legnagyobb örömmel parkoltam le az autót Dédestapolcsány északi szélén, a Bán-patak meseszép völgyének bejáratánál, a Lázbérci-tó keskeny aszfaltútjának sorompójánál.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Az Upponyi-hegység peremén meredeken lefutó hegyoldalakkal övezett, festői szépségű tó a Bán-patak felduzzasztásával jött létre 1968-ban. A hely 1975 óta a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területe. Biztosítja a környék vízellátását, emellett horgász- és turistaparadicsom. Jókedvűen indultunk el a víztározó partján, a gyerekek azonnal előre szaladtak fotózni, én pedig gondolatban már össze is raktam a túrát: az Upponyi-szoros után Kalica-tető, Három-kő, majd a Damasa-szakadék, délután pedig Bánhorvátiban megcsípjük az egyik buszt vissza Dédestapolcsányba.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Alig 20 kilométerre voltunk Szilvásváradtól, de a különbség elképesztő! Végtelenül nyugodt természeti környezet, vízcsobogás, lombsusogás, bográcsozó családok, békésen szunyókáló horgászok mindenfelé a parton. Az egykori kis országúton, ahol régen autók robogtak Uppony felé, most magányosan vízbe nyúló, ott hagyott horgászbotok heverésztek szundikáló gazdáikra és persze kapásra várva.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Ugyanis egykor bizony országút volt ez a keskeny kis aszfaltcsík, amely Dédes és Uppony falucskákat kötötte össze, azonban a víztározó feltöltésekor, 1967 és 1969 között egy része víz alá került, a forgalom megszűnt, a túloldalon Uppony zsákfalu lett. Pár évvel később picit feljebb a hegyoldalban új utat építettek, amelyet azonban már sorompóval zárnak el a közforgalomtól. Ennek köszönhetően kerékpárosok, gyalogos túrázók, sőt akár babakocsival és nagymamával együtt közlekedő családok paradicsoma is lehetne ez a párkilométernyi gyönyörű tóparti sétány.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

A Lázbérci-tó egyik érdekessége az a pont, ahol az egykori országút keskeny aszfaltcsíkja eltűnik a víztükör alatt. A víz alá bukó út látványa megmozgatja az erre fogékony emberek fantáziáját, és mi tagadás, a gyerekeket is megfogta, percekig nézelődtünk, fotózgattunk ezen a helyen.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Uppony felé továbbhaladva a fokozatosan szűkülő völgy szépsége a magyarországi viszonylatban szinte egyedülálló, az erdélyi Tordai-hasadékhoz hasonlítható Upponyi-szorosban teljesedik ki.

A Csernely-patak áttörése a meredeken égbe szökő festői bércek övezte szűk völgyben olyan hamisítatlan magashegységi hangulatot áraszt, hogy egy pillanatra azt hihetjük, a Kárpátok koszorújának valamely szegletében járunk.

Odafent a Kalica-tetőn hatalmas fakereszt áll őrt immár több mint 200 éve a páratlan szépségű vidék felett. A függőlegesen leszakadó, kristályos mészkőből felépülő sziklafalak barlangjaiból, kőfülkéiből jégkorszaki emlékek kerültek elő. Jelenleg ritka, védett madarak fészkelnek ezekben, úgy, mint a kerecsensólyom, a vándorsólyom, a fekete gólya, sőt a legnagyobb bagolyfélénk, az uhu is tiszteletét teszi olykor a szoros szirtjein.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

A hegyek ölelésében megbúvó Uppony falucskából az Országos Kéktúra régi-új jelzésén indultunk tovább a Kalica-tető felé, amelyet végül a kék csúcs jelzésen értünk el. A közel 400 méteres magasságban 1802-ben állított fakereszt önmagában is impozáns látványt nyújt. A háttérben a Vízköz-tető, a Lázbérci-tó, a Bükk és a Mátra vonulatai teszik páratlanná a kilátást, amelyből a napfény és a felhők játéka olykor valószínűtlen kompozíciókat alkotott.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Elképesztő látvány volt a táj a gyorsan vonuló felhőkkel. Percekig csak ültünk és néztük - azért nem órákig, mert a Három-kő-bérc és a Damasa-szakadék még várt ránk. A Három-kő-bércet az Országos Kéktúra az 1950-es években eredetileg érintette, a pár éve történt módosítással ezt az állapotot állították vissza. Szerintem nagyon jó döntés volt.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

A Kalica-tetőről enyhe hullámvasutazással, majd egy meredek, de rövid kapaszkodóval fél óra alatt már a 425 méter magas andezitszirten voltunk, amelynek szikláira leülve folytatódott a Kalicán már megtapasztalt csoda. A tiszta időben az Upponyi-hegység és a Bükk csúcsait egyesével meg lehetett számolni, a távolban a Kékes, a Galya, sőt még a légvonalban jó 70 kilométerre lévő Ágasvár is szépen kivehető volt, nem beszélve a nyári időszakban szokatlanul élesen kirajzolódó Gömör-Szepesi-érchegység távolban kéklő vonulatairól.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Legalább fél órát töltöttünk el nézelődéssel a bérceken, majd továbbindultunk a Damasa-szakadék felé. A kék jelzésről a Három-kő-bérc Vadásztársaság szépen felújított vadászházánál tértünk le a helyiek által Damasa-szakadásnak nevezett sziklahasadék felé tartó kék kereszt jelzésre. Enyhén ereszkedő, kellemes sétaúton gyorsan közelítettünk, a gyerekek hülyéskedtek, fától fáig rohangáltak, jól érezték magukat. Aztán egyszerre csak vége szakadt a nagy rohangálásnak, ugyanis az egyik fánál hirtelen megpillantottuk magát a szakadékot. Közel 4-5 emeletnyi mélység tátongott előttünk, minden előzmény és jelzés nélkül, közvetlenül a turistaút mellett. Ez bizony nem a Pilis, nem a Rám-szakadék, ahol minden el van kerítve és több soron jelezve.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Az ösvény egy szakaszon a szakadék peremén halad – iszonyúan kell figyelni –, majd egy éles hajtűkanyarral tér le a jó 200 évvel ezelőtti földrengések során kialakult Damasa-szakadás fenekére, melynek névadója a helyi legendák szerint egy Damasa Katica nevezetű leányzó volt, kinek itt szakadt meg a szíve, és a monda szerint ez hozta létre a sziklahasadékot is. Érdekes hely ez, annyi bizonyos, állítólag a szűk és mély sziklaüregekben akár még nyáron is előfordulhat hó. Ezt mi nem tudtuk meg, mert nem mertünk lemenni a fő csapásról leágazó szűk és mély járatokba, ugyanis szemmel láthatóan nem tudtunk volna visszamászni.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

Némi nézelődés után a sejtelmes, árnyékos hasadékból inkább továbbindultunk túránk végcélja, Bánhorváti felé. Az egyre szélesedő, harsogóan zöld völgy talpán futó, jól járható széles szekérúton gyorsan közeledtünk a falu felé, amire szükség is volt, ugyanis az utolsó 4 kilométerre alig háromnegyed óránk maradt. Olykor még bele is kocogtunk, lihegésemen csak úgy szakadtak a gyerekek a nevetéstől, de a buszt szerencsére bőven elértük. Még maradt is egy kis időnk Bánhorváti Árpád-kori eredetű, gótikus stílusú, fagalériás toronnyal rendelkező, szép műemlék-templomának fotózására is, majd az érkező busszal 15 perc alatt visszaértünk Dédestapolcsányba az ott várakozó autónkhoz.

Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor
Fotó: Konfár Tibor

A cikk először 2018 júniusában jelent meg.

Vigyázzunk egymásra a természetben is!

• Ne feledjük, hogy a fővárosban és Pest megyében bejegyzett lakosok továbbra is csak alapos indokkal hagyhatják el a lakhelyüket, tehát a március 28-án életbe lépett korlátozás enyhítése csak a vidéken élőkre vonatkozik

• Ez a gyakorlatban azt jelenti, egy budapesti és Pest megyei lakos nem utazhat vidékre, hogy ott folytasson szabadidős sétát, kiváltképpen nem aludhat ott

• Ha kimozdulunk a szabadba, kerüljük el a népszerűbb helyeket, ahol tömegre kell számítani

• Ne tömegközlekedéssel, hanem lehetőség szerint autóval utazzunk

• Egyedül vagy kizárólag azokkal menjünk együtt, akikkel egy háztartásban élünk

• A természetben is tartsuk a 2 méteres távolságot

• 65 éves kor felett a lehető legkevesebbszer mozduljunk ki otthonról

• Lehetőség szerint egynapos túrákban gondolkodjunk


Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

2020.05.25.

A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.

→ Tovább
Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2020.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább