Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2021. február 1.

Körtúra a Bükk nyugati kapujában

Felsőtárkány közelében – bármerre is induljunk – jobbnál jobb túraútvonalakat találunk. Én ezúttal egy félnapos körtúrát tettem, amely nemcsak a látnivalók miatt volt változatos, de az időjárási körülmények is azzá tették, hisz hóból, sárból, borúból és derűből egyaránt kijutott.

Az Eger közelében fekvő Felsőtárkány „tó, látogatóközpont, kisvasút” alkotta idegenforgalmi háromszöge a falu északi csücskében található. A hatalmas fenyők ölelésében fekvő állóvíz szokatlanul néptelen és csendes volt ezen a reggelen, csak a halak mozgatták kicsit a vizét, próbáltak minél jobb búvóhelyet találni egy part menti égerfa vízbe nyúló, ágas-bogas gyökerei között.

Ezt a területet „kastélykertnek” is hívják, a tó felett, a hegy aljában állt ugyanis a 18. században Barkóczy Ferenc püspök barokk-rokokó nyaralókastélya, aki csak Gyönyör-völgynek hívta ezt a területet. Utódja, Eszterházy Károly, egészen más nézeteket vallott a jó életről, nem kedvelte az ilyesfajta hívságokat, ezért 1763-ban lebontatta a kastélyt, és ma már semmi nem látható belőle.

Szép kilátás a reggeli mellé

A tó felett ma a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nyugati Kapu Látogató- és Oktatközpontja áll, mellette indul a BNPI „háromkörös” tanösvénye. A három körtúra külön-külön és egymással összefűzve is teljesíthető.

Az első útvonal a Kő-közi tanösvény, amelynek legnagyobb látványossága maga a névadó szurdok, amelyet én a túra legvégére tartogattam. A tanösvény rövid, mindössze 800 m hosszú, cserébe azonban igen látványos. Ebből – egy kis kaptató után – rögtön ízelítőt is kap az ember, amikor a tó fölé magasodó Kőbánya-oromról körülnéz. A kilátás gyönyörű, alattunk a víztükör, körülötte a falu nyúlik el hosszan, távolban pedig a hóval borított dombok és hegyek.


Innen megint nem kell túl sokat gyalogolni a következő látnivalóig, pontosabban annak a helyéig. A szakemberek is csak néhány éve fedezték fel, hogy hajdan itt, a Kő-köz szurdokának peremén állhatott a Kő-köz vára. A komplexum központi épülete a feltételezések szerint egy legkésőbb a 12. század közepén épített, kőalapokon nyugvó, gerendavázas, előkelő építmény lehetett, amely az egri püspökséghez tartozott, de több kisebb épület nyomaira is rátaláltak a régészek.

Elképzelhető, hogy a püspöki központ vámszedő hely is volt, mert erre vitt több fontos, a Bükkön átvezető középkori út, például a Török út vagy a Püspök út. A püspöki központ nem maradt fenn sokáig, a nyomok alapján úgy tűnik, hogy 1241-ben, a tatárok a kő-közi épületeket felégethették, emléküket még írásos források sem őrzik.

A szurdok peremén

Az út itt már a Kő-köz peremén halad, amely valóban olyan, mint egy kapu, amelyen belépünk a Bükk rengetegébe, nem hiába nevezik Felsőtárkányt találóan a Bükk nyugati kapujának. Én a szurdokot a túra végére tartogattam, most továbbhaladtam a sárga jelzésen és a vele együtt tartó, fehér alapon kék átlóval jelölt Barát-réti tanösvény nyomvonalán.

A hóval borított ösvény fehér szalagként kígyózott, a fák alatt a barna avar látszott, de a Barát-réten már minden hófehér volt. A Barát-rét nevét az egykor a közelben állt kolostorról kapta, ahol karthauzi szerzetesek éltek. A törökdúlás idején a falu teljesen elpusztult, vele együtt a segedelem-völgyi kolostor is. Az épületből ma már csak kis falmaradványok látszanak, helyét egy fakereszt jelzi a főút mellett.

Az ország negyedik karthauzi kolostora 1332-ben épült, a szerzetesek az egri püspök hívására érkeztek, hogy a püspökség számára mise- és liturgikus könyveket másoljanak. A szerzetesek egyébként ezt a helyet a megnyugvás völgyének is nevezték, és ez a név szerintem most is nagyon helytálló, még akkor is, ha a völgy alján, a rét mellett halad el a Bükkön átvezető, Egert és Miskolcot összekötő főút, amelyen ottjártam idején egyébként alig volt forgalom.

Vissza a sínek mentén

Itt, a négy út találkozásában kicsit elbizonytalanodtam, mint Dorothy az Ózban, és azon gondolkoztam, merre is menjek tovább, de végül maradtam az eredeti tervnél, és a Bujdosó-kő sziklái felé indultam.


Ahogy felfelé haladtam a hegy oldalában, egyre jobban sütött a nap, vakító kék volt az ég, az ágakról folyamatosan hullott az olvadó hó, majd a fák között feltűntek a Bujdosó-kő hatalmas mészkősziklái. Az út két oldalán tornyosuló sziklák elképesztően látványosak és egyúttal sejtelmesek is voltak a hóval borított fák között.


Innen újabb kaptató következett, de a jutalom sem maradt el, egyre több lett a hó körülöttem, hosszú évek után végre igazi téli élményben volt részem. A tanösvény a Lök-bérc tetején vezető zöld jelzésen tér vissza Felsőtárkányba, én azonban a piros kereszten mentem tovább, és megkezdtem az ereszkedést az Egeres-völgy felé.

Az ösvény egy mély patakvölgy peremén haladt, itt a havat egy időre felváltotta a sár és egy időszakos vízfolyás, amely velem együtt szintén az ösvényen szaladt lefelé. Az út aztán beletorkollott a kék jelzésbe, ahonnan már a kisvasút sínjei mellett vezetett tovább.


Hamarosan elértem a Varróház megállóhelyet és az előtte található kis vadaskertet, ahol muflonok, őzek és szarvasok eszegettek békésen. Régen itt ágazott ketté a kisvasút pályája a ma is működő Stimecz-ház felé vezető vonalra, illetve az elsőként megépült, a Hideg-kúti-völgyben futó ágra, amelyet 2007 őszén szedtek fel. Innen egy aszfaltúton értem vissza Felsőtárkányba, ahol azonban még hátravolt egy programpont a tervezett túrából: a Kő-köz.

Mohák, fodorkák, jégcsapok

A szurdok felé tartva a tanösvény elhalad a Szikla-forrás mellett, amelynek vizét felduzzasztva a 18. században jött létre a tó. A Kő-köz vagy más néven Barát-szurdok a tudomány mai állása szerint barlangfelszakadással keletkezett.

Az ösvény a szurdokon áthaladó közúttal párhuzamosan vezet, mellettünk egyre magasabb sziklafalak emelkednek. A 18. század közepétől bányászták itt a tárkányi „márványt”, amely valójában „csak” márványszerű, kristályos mészkő. Az itt készült, faragott díszköveket használták például felsőtárkányi püspöki nyaraló építésekor, de ma álló épületekben is megtalálhatók, például a falu templomában és az egri érseki palotában is.

A szurdokba már nem nagyon sütött be a nap, és itt érezhetően hidegebb volt, mint például a tónál. Ez nemcsak szubjektív érzet, egyéb jelei is voltak. A sziklafalakat szépséges mohaszőnyeg borította, benne itt-ott fodorkák nőttek, és az egész telis-tele volt csillogó jégcsapokkal. A mohák persze jól bírják a szélsőséges viszonyokat, ha a jégcsapok elolvadnak, újra ott folytatják, ahol a fagy előtt abbahagyták, fotoszintetizálnak tovább.

A körtúra nem volt hosszú, kicsit több mint 8 kilométer, de tele van változatos és érdekes látnivalókkal. Akinek több ideje van, az számos helyen bővítheti ezt a távot, például egy 10 kilométeres körrel a Felsőtárkány felett magasodó, tekintélyt parancsoló Várhegy felé, ahol a „háromkörös” tanösvény harmadik köre halad, és innen akár már Egerbe is át lehet sétálni. Én is itt folytatom majd a környék felfedezését.

A bakonyi Gyilkos-tó - feltöltődés receptre

A bakonyi Gyilkos-tó - feltöltődés receptre

2021.09.17.

Van a Magas-Bakony rengetegében egy különleges hely, amely egyszerre vad, romantikus és sejtelmes. Ahol a mozdulatlanságba dermedt facsonkok úgy meredeznek ki a víztükörből, mintha évszázadok óta arra várnának, hogy megpillantsd és felfedezd őket. A Gyilkos-tónál megváltozik a világ.

→ Tovább
Mi is újra gyerekek lettünk a Gyadai Tanösvényen

Mi is újra gyerekek lettünk a Gyadai Tanösvényen

2021.09.16.

A Naszály északi lábánál kialakított körtúra főleg akkor tökéletes választás, ha gyerekkel vágsz neki, de egy kellemes ősz eleji séta helyszíneként sem utolsó. Szakadék felett átívelő függőhídon lépdeltünk és hosszú pallósoron vesztünk bele a sűrű erdőbe.

→ Tovább