Meglátogattuk az andocsi Szűzanyát
Hazánk egyik legismertebb Mária-kegyhelye a külső-somogyi dombok ölelésében megbúvó Andocson található. Évente több búcsút, zarándoklatot tartanak a Szűzanya tiszteletére. Az andocsi Szűzanya legfőbb ismertetőjegye a több száz díszesebbnél díszesebb ruhája, melyekbe jeles napokon naponta, egyébként miden pénteken átöltöztetik a szakavatott kezek.
Andocsot Árpád-kori településként tartják számon, a tatárjárás idején a Győr nemzetség érdekszférájába tartozott. A 14. század 30-as éveiben feljegyzések tanúsítják, hogy a faluban már plébánia is működött. A század végén a király (Zsigmond) a lövöldi karthauziaknak adományozza, majd tőlük kerül a veszprémi püspökség tulajdonába.
Ekkoriban több Andocs nevű helységet is említenek a környéken, melyek közül a török időkben Egyházas- és Kápolnás (Kis) Andocs elpusztulnak, egyedül Nemes Andocs maradt fent, de lakói ennek is jelentősen megfogyatkoztak.
Az oszmán elnyomás alatt a környék lakóinak hitéletét a papi teendőket ellátó laikusok, ún. licenciátusok tartották fent a gótikus eredetű, akkora már romos állapotba került Mindenszentek-templomban.
1640-től Jakusich György akkori veszprémi püspök jezsuita szerzeteseket küldött misszióba Andocsra. Az első missziós atya, P. Horváth János az érkezésről és az első évekről 1643-ban így számolt be tartományfőnökének a Bécsbe írt levelében:
„Andocson ugyan van plébánia, de régóta üres, dezolált állapotban, ahol a Mindenszentek temploma is ugyanígy elárvult, ahol a csodatevő Szűzanya szobra viszont épségben most is megvan... E misszió a veszprémi püspökség területén van, a Balatontól innen, a török megszállás alatt."
Ezzel az idézettel el is érkeztünk Andocs fő ismérvéhez, a kutatások szerint több mint 800 esztendős, mívesen faragott 160 cm magas, festett, gót Mária-szoborhoz, melyhez több csodatétel is kötődik a hosszú évek alatt.
A szobor eredetéről semmiféle igazolt dokumentum nem maradt fenn, csupán több szájon forgó legendából tudunk Andocsra kerüléséről.
Ezek közül kettőt idézek fel, de jobban beleásva a történetbe számtalan hihetetlenebbnél hihetetlenebb legenda kerül elő. Egyesek szerint a szobrot maga Szent József faragta ki, és Szent István király által került előbb Kalocsára, majd később Andocsra.
A legelterjedtebb legenda azt tarja, hogy amikor a török hadak feldúlták Kalocsát, és az akkori kápolnát sem hagyták érintetlenül, szentségtelen kéz akarta érinteni a Szűz Mária-szobrot. Ezen Isten úgy megharagudott, hogy hatalmas égzengés közepette két hatalmas angyalt küldött Kalocsára, akik az egész kápolnát az égbe emelték, és elröpítették a Szűzanya szobrával egyetembe. Hatalmas hozsannákat énekelve hozták át a Dunán túlra, és Somogy egyik legszebb részén, a dombok ölelésében fekvő Andocson helyezték le. A legenda szerint a falu akkori silbakja látta az éjjeli csodát, hallotta az angyalok zengő énekét, sőt az ezt követő napon Mária megjelent az andocsi fehérnépek előtt, akik épp a szennyest mosták a patakban, és jámborságra intve őket így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok!"
Persze, hogy a következő napokban a környék összes tudatlan és „tudós” fője megvizsgálta a templomot, és nem találták annak alapzatát, úgy döntöttek: Isteni csoda történt! Az „alapnélküliségnek” azonban egy roppant egyszerű magyarázata van, hisz az eredeti gótikus templomot minden valószínűség szerint a tholdi pálosok építették az 1500-as évek elején, és alapozását szokatlanul mélyen, mintegy 7 méterrel a talajszint alatt végezték el. Aztán nemsokára az első csoda is megtörtént, amikor egy vak pásztorfiú a Szűzanyára emelte a tekintetét, rögtön látni kezdett.
A kis kitérőt követően folytassuk a tényekkel, az andocsi misszió vezetését 1665-ben vette át Horváth Miklós atya, aki megteremtette a kegyhely zarándokéletét, hisz a Szentszéknél a kegykápolnának igen gazdag búcsút járt ki, és pár év alatt Nyugat-Magyarország legjelentősebb búcsújáró-zarándok szentélyévé fejlesztette. Kezdetekor pünkösdkor tartottak zarándoklattal egybekötött búcsút, de az évek teltével egyre népszerűbb lett a kegyhely, ami jelentős fejlődést hozott el a falu számára.
Egész iparág települt a faluba az egyre szaporodó búcsúk „kiszolgálására”, jól megéltek a különböző mesterséget űző iparosok, de a kereskedők, fogadósok is megtalálták számításaikat.
Egyre csak szaporodtak a neves események, volt búcsú és zarándoklat pünkösdön kívül minden Máriához köthető napon, de tartottak búcsút pl. áldozócsütörtökön is. A főbúcsú azonban mindig augusztusra, a Nagyboldogasszony napjára esett és esik napjainkba is.
A csúcs az 1920-as évek végére jött el, akkor több mint 20 búcsút tartottak Andocson. Ezek számát aztán racionalizálták, de napjainkban is 10-nél több búcsú van évente.
Az andocsi zarándoklatnak nagy hagyománya alakult ki a kalocsai hívők között, és még napjainkban is kiemelt tisztelet övezi őket. Ennek magyarázata, hogy mégiscsak onnét származik a szent szobor, és évente több zarándoklatot szerveztek Andocsra Kalocsáról. A nem kis távolságot fárasztó, többnapos gyaloglás közben hatalmas, nehéz egyházi és országzászlókat cipeltek, és fennhangon zengték az egyházi és Mária-énekeket. A szegény nép körében nagy tiszteletnek örvendtek ezek a menetek, pl. ha egy egyszerű ember, földműves, egy ilyen menettel találkozott, kezeit imára kulcsolva térdre rogyott, és úgyis maradt, míg a zarándokok el nem vonultak. Az urbanizáció és a fejlődés eljöttével ezek a gyalogos zarándoklatok megritkultak, most már inkább busszal, autóval érkeznek a hívők a búcsúkra.
A Szűzanya kegyszobrának 1747-ben Széchenyi Katalin grófnő adományozott egy díszes palástot, a példát azóta sokan követték. Jelenleg több mint 250 szebbnél szebb ruházatba tudják beöltöztetni a Szűzanyát. A felajánlott ruhák mind fogadalmi tárgyak, ajándékok, közülük nagyon sok népművészeti remekmű, napjainkban már csak ilyeneket fogadnak el!
A Szűzanyát minden pénteken öltöztetik át erre hívatott asszonyok (2 főöltöztető asszony van), más nem nyúlhat a szoborhoz. Azonban jeles ünnepek alkalmával akár naponta is ruházatot vált a Szűzanya. A ruhák stílusát mindig az aktuális liturgia szabja meg. A kolostor épületébe becsöngetve a szerzetesek mindig kinyitják a Mária-ruhák múzeumát, ahol megcsodálhatóak ezek az alkotások, sőt a turisták számára egyedi lenyomatú pecsétet is tudnak adni.
A jezsuitáknál tartottunk, akiket rendtartományuk 1686-ban, Pécs oszmán uralom alóli felszabadulását követően visszarendelt a baranyai városba. Az akkorra már ismert andocsi búcsújáróhely és kegykápolna 30 évig gazda nélkül maradt. A környék lelkipásztori munkáját Tokay Benedek igali plébános igyekezett ellátni több-kevesebb sikerrel. 1716-ban aztán gróf Volkra Ottó János veszprémi püspök megelégelte a pusztulást, és ferences barátokat rendelt Andocsra. Egy akkor kelt levelében a püspök így indokolta a döntését: „Láttam a pusztulás utálatosságát állni a szent helyen."
Először az új rend szerzetesei 4 fővel jelentek meg Andocson, kik a környező települések lelkipásztori ellátását is vállalták. 1720-ig a korábbi szegényes missziósházban laktak, majd 1721-re megépítik az új 12 szobás rendházat, mely azonban 1723-ban porrá ég.
Időközben azonban a kis kápolna is szűkösnek bizonyul, így 1739. május 25-én, Szent Ferenc testének átvitele ünnepén Pöstyén Mihály püspöki helynök tette le az új templom alapkövét rengeteg egyházi és világi méltóság, valamit hatalmas néptömeg előtt. Az építkezés több mint 6 esztendeig tartott, és az egyházi adományokon kívül a környékbeli főurak akkoriban szokatlanul nagy adománnyal támogatták a gótikus alapokat meghagyó barokk stílusban újjáépített templom építését. Az egyház hálájának jeléül a mecénások közül többek is a templom kriptájában kaptak örök nyugvóhelyet.
Az új templomot 1747-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szentelte fel, melynek titulusa és védőszentje a mennybe felvett Istenanya. A templom és kolostor elkészültével Andocs a megnövekedett búcsújárás követelményeinek is megfelelt, és hamarosan hazánk egyik legjelentősebb zarándokhelyévé vált. A jeles napokon ezrével keresték fel zarándokok, érdeklődők az andocsi Szűzanyát.
2006-ban aztán teljes körű felújítás kezdődött, először a tornyot, majd a tetőszerkezetet és nyílászárókat renoválták, újították meg. Végezetül a rendház újult meg, emeleti részén egy modern zarándokszállást is kialakítottak. 2019-re a templom és kolostor külseje is megszépült, a környékét díszburkolattal látták el, és felszenteltek egy lourdes-i oltárt is a parkban.
A trianoni békediktátummal a Ferences rendtartomány nagyszombati klerikus és malackai novíciusháza a semmiből létrehozott Csehszlovákiához került, így sürgősen új helyet kellett keresni ennek az intézménynek, a választás Andocsra esett, ahol egészen 1948-ig működött az intézmény. Az új rend azonban üldözte a vallást, különös tekintettel a szerzetesrendeket, így 1950-re elüldözték a ferenceseket kolostorukból.
Időközben az egyházmegyéket átszabó rendelet alapján Andocs a kaposvári püspökséghez került. 2021 óta büszkén viseli a basilica minor rangot, mely mindennap reggel 7 órától sötétedésig látogatható szabadon.
Mi az andocsi Szűzanya meglátogatásával három legyet ütöttünk egy csapásra, hiszen a vizitáción kívül egy rövid, lelki felfrissülést is eredményező minizarándoklattal a Dél-dunántúli Piros útvonalán érkeztünk a csodatévő Szűzhöz. Miután akadt egy szabad délutánunk kb. fél háromkor érkeztünk a Kapolyi elágazás nevű buszmegállóhoz a Kis-Koppány völgyébe. Pár békebeli bemelegítő mozdulat után átkeltünk a kis erecskére hasonlító patakon, majd a roppant elhanyagolt és sokkal szebb napokat látott, jobb sorsra érdemes Siófok–Kaposvár vasútvonalon. Innét rögtön belevágtunk a nap első és legjelentősebb kaptatójába, melyen bő 2 km-en keresztül gyalogoltunk aszfalton az Alsóhegy árnyas erdejében. Jól kiizzadva hagytuk el a Zicsre tartó országutat, és kanyarodtunk rá a Madarasi-erdő szélén vezető árnyéktalan szintútra.
Itt kell ejteni pár szót arról, hogy hogy mennek a turistadolgok Somogyban. A kedves barátom még júniusban járt ezen a szakaszon, és egy kötetlen baráti találkozón szót ejtett róla, hogy ezen a szakaszon jelzések elkoptak, a piros szín lepergett a fehér alapról, nehéz őket követni. Valahogy ez a beszélgetés a megyei potentátok fülébe jutott, és sürgősséggel kiköszörülték a csorbát. Ittjártunkig alig 2 hónap telt el, és tökéletesen rendbe rakva az útvonal jelzései, sőt a jelzést viselő fák környéke is kigazolva! Az útvonal – egy rövid rész kivételével az elkerített diós mellett – tökéletesen járható, a gazosabb részek pedig kaszálva.
Viszont a diós melletti említett rész az egy Ho-Si-Minh-ösvény, dzsungelharc. Ma is meghallgattatott szokásos imánk: „Mindennapi dzsindzsánkat add meg nekünk ma!”. Nekünk nincs ezzel bajunk, élvezzük is az ilyen kihívásokat, hisz ezek tesznek felejthetetlenné egy-egy gyaloglatot. A küzdésről elég annyit elárulni, mikor átküzdöttük magunkat a szakaszon, leszedtünk, csipkedtünk vagy 500 apró, bogáncsra emlékeztető ragadós valamit. Lehetett volna az erdőben kerülni, de hát a Piros itt halad!
Elérve átkeltünk a szántódi országúton, képesfát csodáltunk, mely a Fehérvárról gyalog tartó zarándokok utolsó pihenőhelyére emlékeztet, majd ereszkedésbe kezdtünk a Hajdú-völgy irányába.
Előbb egy név nélküli mellékágon, majd az Andocsi-patakon keltünk át, melynek vízét 1963-ban felduzzasztották, és így jött létre a Tojári-tó. A hangulatos horgásztavat azonban nemcsak a patak táplálja, saját forrása is van. Mi a nyugati oldalon haladtunk koros tölgyesben, vadregényes környezetben, mivel a horgászparadicsomot az ellenkező oldalon alakították ki.
Rövid emelkedővel kapaszkodtunk ki a völgyből, és máris a búcsújáróhely egyik főutcájának aszfaltját koptattuk. Mivel egyfajta minizarándoklatként tekintettünk erre a túrára, így a faluban rákezdtünk pár egyházi Mária-énekre és a Boldogasszony Anyánkat is fennhangon elénekeltük. A helybeliek egyáltalán nem néztek ránk megrökönyödve, sőt díjazták! Pár idősebb néni még be is csatlakozott mind az énekbe, mind a gyaloglatba. A kegyhelyre feltöltődve, megtisztulva érkeztünk meg alkalmi kíséretünkkel. Rég volt ilyen érzelemdús túrabefejezésünk!
Forrás: Szabó Imre, egykori andocsi plébános): Andocs búcsújáróhely története, 2001
Dél-Dunántúli Piros / Andocs / andocsi Szűzanya / Nagyboldogasszony-bazilika / búcsújáró hely / Somogy vármegye
Túra a Vlegyászára, Vigyázóra és a Kalota-havasra - egyszerre
2023.09.07.Román neve Vlegyásza, magyarul Vigyázó, de régebben Kalota-havasként emlegették. És valóban találó mindegyik magyar neve, mert a csodás Kalotaszeget vigyázza hatalmas tömbjével.
→ Tovább
Határközeli osztrák kétezresek
2023.09.06.Az Alpok keleti oldalán is magasodik egy pár, a határtól gyorsan elérhető kétezres hegycsúcs. Kipipálva a
legismertebbeket, újabb célpontok után kutattunk. A Rax legmagasabb csúcsa és a Hohe Veitsch
felejthetetlen élmény volt.
Barangolás Mezőföld szívében
2023.08.17.Ha valaki azt mondja fél évvel ezelőtt, hogy augusztus második szombatján teljesítménytűrázunk, hát finoman szólva is furcsa pillantásokat vetek rá. Aztán ha azt is hozzáteszi, hogy Mezőföld közepén fogjuk rugdalni a port és homokot ingerszegény környezetben és több mint 30 fokban, minimum körberöhögöm, de lehet, hogy az illető szellemi képességeit is kétségbe vonom.
→ Tovább
Az Eger és Miskolc között kanyargó, közel 90 km hosszú piros út garantáltan.
A Retyezát hegység árnyékában, attól csak egy kőhajításnyira fekszik a vadregényes Godján.
A Balaton-felvidék amolyan őszre termett túraterep.
