Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. június 7.

Napóleon kalapjánál

A Szentendre feletti, dunai panorámával rendelkező, alig 366 méter magas Kő-hegy és a környéke nemcsak a főváros közelsége és könnyű megközelíthetősége miatt, hanem lenyűgöző természeti szépségéből és sokszínűségéből adódóan is a természetjárók közkedvelt célpontja.

A Visegrádi-hegység legdélibb hegye és északnyugati szomszédja, a Cseresznye-hegy, már a rómaiak idején is lakott régió volt. Kedvező klímaviszonyai szőlő- és gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmassá tették. Az 1880-as filoxérajárvány azonban nem kímélte, ezért a fürtöket rétek, szántók és legelők váltották fel a lankás hegyoldalon. Napjainkban a kirándulóké a főszerep, a Lajos-forrás és a Dömör-kapu számtalan túra kiindulási pontja lehet.

 


A nem túl magas Kő-hegy meghódítása nagyobb erőfeszítés nélkül is lehetséges, ezért nehéz terephez nem szokott erdőjárók, akár kisgyermekes családok is könnyűszerrel nekivághatnak az útnak. Ráadásul a hegy tetején üzemelő turistaház vendéglátóipari egysége frissítővel is szolgál a megfáradt vándoroknak.

 

 


Szentendre felől a már jócskán javításra szoruló, aszfaltozott, keskeny úton akár a Lajos-forrásig is eljuthatunk kocsival. Az Anna-völgyön áthaladva a zöld sáv hamar befordul az erdőbe, így nem kell tovább zötykölődni a rossz minőségű úton, gyalogszerrel mehetünk tovább. Az erdészházat elhagyva széles, kavicsos úton haladunk egyre beljebb. Bal kéz felől az újabb erdészlakot enyhe emelkedő követi.


A sár kissé megnehezítette a felkapaszkodást az amúgy könnyen járható úton. A Cseresznyés-árok (vagy Sás-völgy) utáni Y elágazásban odafelé a zöld jelzést választottuk. A nagyrészt tölgyerdőben vezető ösvényt az utóbbi napok esőzéseinek köszönhetően jól elárasztotta a víz, így nemhogy a bakancs, de néhol a gumicsizma is elkellett volna. A vízmosások között ügyeskedve felértünk a hegytetőre. Tervezett túránk nagy része megegyezik a Kő-hegyi tanösvény vonalával, itt találtuk az első ismertető táblát.

 

 


A neve ellenére magasabb Kis-Kő-hegy és a Kő-hegy nyergében járva megismerkedhettünk az itt honos növényekkel. 200-300 méter után, a sárga sáv kereszteződésénél, a természetvédelmi tábla mellett bukkantunk elő a fák közül. Innen már jól hallani a Czibulka János menedékház elöl ideszűrődő hangokat. Az 1933 óta működő, felújított turistaház most is felfrissülést ígért. Az épület előtti árnyas padokon sokan pihentek, kortyolgatták a jéghideg bodzaszörpöt, ami megtalálható az étlapon, csakúgy, mint a kolbászos leves. A fák miatt az alattunk elterülő Szentendrét csak madártávlatból láttuk. Miután elfogyasztottunk egy gyümölcsös italt, tettünk egy kis kitérőt a zöldön. A Kő-hegy déli oldalának több mint 100 méteres sziklaletörése és annak különböző alakzatai lenyűgöző látványt nyújtottak. A távolban Pomáz háztetői felett emelkedett a Megyeri híd jellegzetes szerkezeti eleme, amelyről sejteni lehetett a Duna távoli jelenlétét.

 


A sziklafal kilátóteraszán Petőfi Sándornak állítottak emléket. A forradalom költője barátaival pihent itt meg Esztergom felé tartva. A korlát alatt közvetlenül Napóleon kalapja hívja fel magára a figyelmet. A vulkanikus sziklaképződmények egyik látványossága a Gomba-szikla, amely a császár kalapjára emlékezteti a szemlélőt. Érdemes elidőzni, hallgatni a madarak énekét, csodálni a tájat.

 


A kitérő után a tanösvényen folytattuk tovább az utunkat. A turistaház melletti időszakos krátertavat kihagytuk, azt mondják róla, hogy nyáron kiapad, csak egy mocsár látszik belőle. A fás, cserjés terület virágos rétekkel váltakozik.

 


A második tanösvényi ismertetőről megtudhatjuk, hogy a Cseresznye-hegy vékony talaján bokorerdőnek nevezik a körülöttünk lévő társulást. Ezt a táblát csak összefirkálták a vandálok, de a Vasas-szakadéknál lévő, megrongált darabon már csak kézzel írt felirat jelzi az irányt. A vulkanikus eredetű Visegrádi-hegység földkérgi mozgásainak köszönhetően keletkezett szurdok geológiai érdekesség. A 250 méter hosszú, kelet-nyugat irányú hasadék a tengerszint felett kb. 310 méteren helyezkedik el. A magas sziklafalak keskeny folyosót alkotnak. A szurdok végén lévő barlangba be is tekinthetünk. A hasadék szájánál kissé hűvösebb levegő árad az arcunkba, és a sötétség sem hívogató, de azért - ha már itt vagyunk - természetesen végigjárjuk.

 


A tervezett körünk utolsó szakaszán a sárga, majd a zöld barlang jel vezet minket. A menedékház jelenléte és a fák között megbúvó harangvirágos-lepkés rétek változatossága inkább magashegységi kirándulóhelyre emlékeztet. A Kő-hegyi tanösvény visszaforduló szakaszát elhagyva, az Y elágazásban, a kiindulási pont felé vesszük az irányt. Az erdő búcsúzóul még egy-két ízletes vargányával is szolgált, amit nem volt szívünk otthagyni. Mivel az erdei gombáknak csak a látványát szeretjük, a begyűjtött példányokat itthon sikeresen friss pogácsára cseréltük, amivel a megajándékozott örömmel kínált minket.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Tompa Mihály nyomában Gömörben

Tompa Mihály nyomában Gömörben

2021.11.17.

Őszi kéktúránk első napján Gömörországban jártunk, melynek a trianoni diktátum óta csak csekély része tartozik hazánkhoz. Ezen a tájon, egész pontosan Keleméren és Gömörszőlősön teljesített két esztendeig lelkipásztori szolgálatot a méltánytalanul elfeledett költőgéniusz, Tompa Mihály. Ezen a túrán az ő emléke előtt adóztunk.

→ Tovább
Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton

Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton

2021.11.17.

Régóta tervezgettük, hogy felkeressük a Bakony egyik gyöngyszemét, a Cuha patak szurdokvölgyét. Számítottunk rá, hogy a hatalmas sziklafalak közt kanyargó patakmeder látnivalói lenyűgözőek lesznek, arra viszont álmunkban sem gondoltunk, hogy legszebb élményeinket a gyermekkorunk vasútjait felidéző, retró hangulatú vonatozásnak köszönhetjük majd.

→ Tovább