A Dél Pest vármegyei Albertirsa város természeti környezete a Cserhát dél felé terjedő utolsó nyúlványa, a Monor-Irsai-dombság része. A Gödöllői-dombságtól elkülönített kistáj domborulata itt simul bele az Alföld síkjába, és képez közös szeletet a Duna–Tisza közi homokhátság északi peremével. Ennek a kicsinyke régiónak értékes gyöngyszeme a kevésbé ismert Dolina-völgy, melyet 1976-ban nyilvánították védetté.

15 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

A várostól északkeletre elhelyezkedő, egymással párhuzamos völgyek első tagja (régen Első- vagy Golyófogó-völgynek is hívták) sajátos flórával-faunával bír. Ezt a különleges élőhelyet, növény- és állatvilágot lenne hívatott bemutatni egy rövidke tanösvény. Az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoportja tette kirándulóbaráttá az 1200 méteres szakaszt. A helyiek és környékbeliek legfőbb kirándulóhelye, szép időben, hétvégente teljesen benépesítik a völgyet. A teljesítménytúrázók körében is több, mint 20 éve ismert, évente legalább két alkalommal rendeznek több távon Dolina-túrát. Az Albertirsai Barátok más tematikájú programokkal is igyekeznek megismertetni a vidéküket, így született a magasleseket összekötő Lesvadász túra.

6 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Kapcsolódó cikkek

Hazánk legtitokzatosabb védvonalának felfedezése

Tovább

Kikeleti kéktúra a Gödöllői-dombságban

Tovább

A Dolina-völgy tágabb környezete sem kevésbé látványos, Pilistől Ceglédbercelig rejt apróbb értékeket. A völgy egyik ismertetőtáblája négy különböző hosszúságú túratippel is szolgál, de kis tájékozódó képességgel, plusz navigációs eszköz segítségével az ajánlott útvonalakon kívül is barangolhatunk. A szántóföldek között egyedi élőhelyek és épített örökségek bújnak meg. Ha ezek után valaki kedvet kapott egy kis alföldi tekergéshez, lássuk a részletes programot.

1 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Az új négyesen, vagy a Cegléd felé haladó 405-ös főúton érkezve Albertirsánál kell letérni. Ne a város felé kanyarodjunk, hanem az M4 fölött átkelve egy magányos szélerőmű irányába menjünk. A Bicskei útról letérve mindkét irányban van látnivaló. Kelet felé az említett szélerőmű, északnyugat felé pedig egy geodéziai torony az iránymutató. Jobb kéz felé betérve a tanösvény bejáratánál találjuk magunkat.

11 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Az első fán még láthatunk egy sárga virág jelzést, de később a hagyományos turistajelzések elmaradnak. A göröngyös földút fölött összeérő növényzet májustól zöld alagutat alkot. Több helyen madáretetőket és odúkat rejtettek el, így a kirándulók akár a madárvilágot is megleshetik. Vörösbegy, erdei pinty, tövisszúró gébics éppúgy előfordulhat, mint a kuvik, vagy kisebb ragadozó madarak.

14 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Következő állomásunk egy tisztás, a tarka sáfrány élőhelye. A nősziromfélék családjába tartozó, törékeny, halvány színű, csíkozott, kb. 10 cm-es évelők kora tavasszal virágtengerré változtatják a rézsűt.

Az árnyékosabb, mélyebb lejtőn a sáfrány már elvirágzik, helyét a héricsek veszik át. A tanösvény középső szakaszán kellemes pihenőhelyet alakított ki az Albertirsai Baráti Kör. Esőbeállóhely, tűzrakó, és a gyerekek örömére még egy kezdetleges hinta is rendelkezésre áll. A Dolina-völgy távolabbi végénél az úgynevezett Golyófogó-völgyhöz érkezünk, mely elnevezés a 18. században Albertirsán állomásozó, éles lőgyakorlataikat itt végző lovas huszároktól ered.

9 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Aki nem ismeri a járást, annak mindenképpen elkél egy tájékozódást segítő eszköz, mert innen a következő látnivalóért még pár kilométert gyalogolnunk kell. Jórészt szántóföldek között, mellett vezet az utunk. Délkelet felé haladva, a dimbes-dombos homoktengert löszvölgyek és löszhátak szabdalják, a szántóföldek pedig sok helyen szarvascsapatoknak szolgálnak pihenőhelyül. A Golyófogó-völgy távolabbi oldalán a gyurgyalagoshoz érkezünk. Ez a terület 2008-ban vált védetté. 2009-ben, a közeli szeméttelep rekultivációjával párhuzamosan a lösz partfalról eltávolították a begyomosodott talajréteget, így növelve meg a költésre alkalmas partfalterületet. Az elmúlt évek során végzett gyurgyalag-monitorozás alapján legalább 250 pár költ itt, mely Európai viszonylatban is jelentős telepet jelent.

8 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

A kevésbé kedvelt seregélyeken kívül – akik előszeretettel foglalják el a gyurgyalagüregeket –,

Barangolásunkat végeláthatatlanra nyújthatjuk, de kanyarodjunk el a Bicskei út nyugati oldalára is, ahol az M4-gyel párhuzamosan, Pilis felé a Hegyeki Pincesor található, ami nem kevésbé érdekes helyszíne a dombságnak.

10 / 18

Fotó: dr. Kocsis Tünde

Beleznay János sógora, Grassalkovics Antal javaslatára telepített szőlőt Pilisen az 1740-es években. A nagy filoxérajárvány ezt az ültetvényt sem kímélte, melynek következtében az egykori hatalmas pincerendszer is megszűnt. A 19. század nagyobb volumenű szőlőtelepítésével párhuzamosan elindult a pincék, présházak építése is. A II. világháború előtt szinte minden gazdagabb családnak volt kisebb-nagyobb szőlőterülete. A hangulatos présházak sorával és az egy-egy helyen kóstolható helyi borokkal méltó módon lehet zárni az alföldi túrát.