Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2020. február 18.

Szarvaskőtől Bélapátfalváig

Nem hosszú, így gyerekkel is simán bevállalható, az egykori vártól kápolnán és beomlott tetejű, romos gyermeküdülőn át az apátságig tartó, érdekes szakasz.

9.35-re értem vonattal Szarvaskőre. Az állomásépület oldalában, a sárga fal előtti kerítésen is van bélyegző, de a falu központjában, a kocsma-élelmiszerbolt kombinátban is van egy. Azzal szemben, a zebra túloldalán egy kis vendéglő is működik, nagy beszédű konyhás nénivel.

Bélyegzés után a kék jelzés átvisz az Eger-patakon, majd balra tér. Itt egyenesben maradva egy kis ökoturisztikai központban lehet a környékről tájékozódni.

A vasúti síneken átérve, az utolsó házat is elhagyva megkezdődött a meredek kaptató felfelé. Vannak lépcsők, gyökerek, szerpentin, úgyhogy nem olyan vészes. Felérve a kék L jelzésre ki kell térni, ezen egy pár lépésnyi tisztás után jutottam fel először a kereszthez, utána a zászlóhoz. Fent keresd meg az egykori ciszterna mély kútját, onnan lehet a legjobban fotózni Szarvaskőt!

Várra tehát ne számíts, itt sziklák és egy-két kis falmaradvány látható, ennyi. Innen a Kékre visszatérve először egy domboldalon kell felkapaszkodni – a sziklás részről szép kilátás nyílik a falu környékére.

Ezután az ösvény beért a fák közé. A kék négyzet elérésekor már szélesebb, később erdészeti járművekkel is járható földút vezetett tovább. A Rocska-völgyből egyszer csak jobbra letért a jelzés (jól ki van táblázva), és egy újabb földúton hamarosan el is értem a Gillitka-kápolnához.

Itt tartottam egy kis szünetet, mert eleredt az eső. Térerő híján nem tudtam, hogy meddig fog esni, így kb. egy óra után elhagytam az esőbeálló faházikót, és tovább indultam. A kék kör és a zöld kör jelzések a Gilitka-forráshoz visznek ki a térkép szerint – a valóságban én csak kék kör jelzést láttam felfestve azon a pár lépésnyi kitérőn, ami a forráshoz vitt.

A vizespalack megtöltése után a földúton, nagy emelkedők nélkül, így jó tempóban haladtam tovább. Az Almás-hegy felé kellett csak jobban figyelni, itt egy elágazásban át kell térni a lefelé tartó útra. A piros jelzés becsatlakozásánál információs táblát, padot is találtam – ez a „Papsűrű”. Ezután balomon egy kis patakkal folytatódott az utam.

Ahol a piros a kékkel együtt leért két kis házikóhoz, a piros és a kék bélyegző jelzéseken ki kell térni – 3-4 perc séta a következő ház, és az oda felvezető lépcsősor közepén, egy fán van a bélyegző. Ez a második ház a (működő) Telekessy-üdülő.

Ezután visszatértem az először meglátott házakhoz. A kék jelzés ezek előtt visz el, de vigyázz, mert száz méterrel feljebb egész élesen visszakanyarodik, úgy megy tovább! A két ág fogja közre a Kolacsovszky-forrást. Ez sajnos teljesen elhanyagolt, a kis kőépület már veszélyes állapotú. Pár lépéssel efelett egy hatalmas, romos épület bukkant fel – ez valamikor a SZOT Gyermeküdülője, ifjúsági szálláshely volt.

Ezután az Alsó-erdőn keresztül leértem egy régi, félig már a természet által visszafoglalt aszfaltútra. Ez a bánya régi kőszállító útja volt. Innen a jelzés pár lépés után letér balra, és egy embermagasságú csalános, gazos ösvényen ereszkedik le egy pici tisztásig. (Érdemesebb lenne a Kéket az aszfaltúton tartani: ha azon maradsz, majd a kék koronás jelzésű másik aszfaltúton jössz le, akkor is hamar meglátod a templom feletti parkolót, sár és csalán nélkül.) Ezzel meg is érkeztem Bélapátfalvára, az apátsági templomhoz. Az újra eleredő eső miatt volt időm bent fotózni. A ciszterciek rendkívül puritán életmódját tükrözi a toronytól mentes, díszítmények nélküli kora középkori épület, amelybe csak később, a barokk korban került be néhány barokk elem. Fantasztikus a rengeteg faragott kő hangulata.

A templom bejárata előtt pár lépést lesétálva a Mária-forrás vizére is ráleltem. Innen pedig kővel kirakott, szépen kiépített út vitt le a faluba – csak ne zuhogott volna úgy az eső!

A forrás vize mentén lefelé indulva a sétány lent aszfaltútba vált át a temetőnél. Ha itt felmész a lépcsőn az autóparkolóba, a fák között és felett szépen látszik majd az egykori kőbánya hatalmas sziklafala. Utána térj vissza a temető túloldalán, majd az Apátság utcán ereszkedő kék jelzésre. A „belvároson” (posta, Coop, kocsmák) túl, a vasútállomáson megtaláltam a kéktúrabélyegzőt is.

A szállásom kicsit kijjebb, a Gyári-tó partján álló Villa Tópartban volt. Az odafelé vezető út, amely egyben a kék jelzés útvonala is, többször kínál remek kilátást a Bél-kő sziklafala felé, még a tó partjáról is remek a rálátás. 1963 és 2002 között közel hatmillió köbméter mészkövet bányásztak ki a hegyből. Az északi lejtő korábbi fejtését is hozzáadva már hétmillió köbméter felett járunk. A bányát 2002-ben zárták be. A Bél-kő kilátópontjáról jól belátható a bányaterület.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább