A címben szereplő állítást ma már nehéz elképzelni, hisz sem a Gellért-hegyen, sem a Sas-hegyen, sem a többi, Budapest területén belül található magaslaton nincsenek szőlők. De ha képzeletben visszautazunk az időben pár száz évet, gyönyörű szőlőültetvényeket találunk.
A Budai-hegyekben már a római korból is vannak szőlőművelésre utaló leletek, régi források alapján pedig tudjuk, hogy Óbuda környékén és a Sas-hegyen már a 13. században is voltak szőlők. A 15. századra Buda közvetlen közeléből a szőlőművelés teljesen kiszorította az erdőket.
A török hódoltság visszavetette a szőlőtermesztést, amelynek újraindításában a német ajkú lakosság mellett a 17. század végén a Duna-parti Rácvárosban és a Tabán területén letelepedett szerbek játszottak nagy szerepet. Ők honosították meg a kadarkát, amely Buda leghíresebb fajtája lett. Korábban inkább a fehérborok voltak jellemzők a budai hegyekben, ettől kezdve azonban a borvidék uralkodó bora a vörös lett.
A kadarkából és a csókaszőlőből készült a híres budai óvörös, amely külföldön is népszerű lett.
A Buda-Sashegyi borvidék legjobb minőségű borait a Gellért-hegy, a Nap-hegy, a Rókus-hegy, a Mátyás-hegy, a József-hegy napos lejtői adták, és persze a Sas-hegy, amelyről az egész borvidék is a nevét kapta.
Szőlészeti tárgyak a Jókai-kert szőlőültetvényében
A Szentendrétől Óbudán át a Tétényi-fennsíkig tartó Buda-Sashegyi borvidék történetének a 19. század végi filoxérajárvánnyal vége szakadt, de ha figyelmesen sétálgatunk a budai lankákon, ma is ráakadhatunk még a szőlőművelés nyomaira.
Erre vállalkoztunk mi is a Turista Magazin legfrissebb számában. A Budai Arborétumtól a Tabánon és a Városmajoron át Jókai Mór egykori svábhegyi kertjéig tettünk egy városi sétát. A szőlő- és bortermesztés emlékei mellett természetesen más érdekességek is utunkba akadtak. Részletekért keressétek az újságárusoknál az október-novemberi számunkat.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
