Túraajánlat

Séta Budapest tetején

A XII. kerület a főváros legzöldebb kerülete, amelynek egyik leghangulatosabb része Svábhegy és a vele szomszédos Széchenyihegy. Pazar villákban nincs hiány errefelé, de egy séta során a környék mozgalmas múltjának emlékeit is felfedezhetjük.

Szöveg:
2020. december 28.

A XII. kerület a főváros legzöldebb kerülete, amelynek egyik leghangulatosabb része Svábhegy és a vele szomszédos Széchenyihegy. Pazar villákban nincs hiány errefelé, de egy séta során a környék mozgalmas múltjának emlékeit is felfedezhetjük.

Egy svábhegyi városi sétára stílszerűen fogaskerekűvel kell érkezni. Kicsit lassú, kicsit zajos, cserébe viszont nagyon hangulatos. Olyan érzése van az embernek, hogy ezek a piros járművek már legalább száz éve járnának fel és alá a hegyen, rajtuk utazva pedig mintha nemcsak térben haladnánk, de időben is, egyre távolabb kerülve a jelentől.

Szőlőhegyből népszerű kirándulóhely

A fogaskerekűről a Városkút megállónál szállunk le, amelynek közelében ma is megvannak még a névadó kútházak. Az itt fakadó forrás a 15. századtól a budai vár vízellátásának fontos pillére volt. Innen gravitációs úton, pár kilométer hosszú csőhálózaton vitték az ivóvizet a 200 méterrel alacsonyabban fekvő várba.

A török kiűzése után a vártól távolabb eső, hegyvidéki területek még néptelenek voltak, és ahol nem erdő nőtt, ott mezőgazdasági művelést folytattak. Zugligeten, Pasaréten szántók nyújtóztak, a Városmajorban a 18. század második feléig legelő, de a hegyvidék nagy részét szőlőültetvények foglalták el, amelyek között főleg a Sváb-hegy és a Sas-hegy dűlői számítottak igazán értékesnek.

A 19. századtól kezdve egyre többen fedezték fel Buda hegyeit és a természet jótékony hatásait, ami nem is meglepő, hiszen a mind népesebbé váló Pesten egyre több közegészségügyi probléma merült fel.

Ahogy a kirándulók száma nőtt, úgy épültek a fogadók is a hegyekben, majd az 1800-as évek közepén az első betelepülők is megérkeztek, akik számára az egyre zsúfoltabbá és egészségtelenebbé váló Pesttel szemben csábító lehetőséget jelentett Buda hegyvidéke.

Jókai, a polihisztor

A svábhegyi telket vásárló pesti polgárok között volt Jókai Mór, akinek egykori birtoka a Költő utcában található Jókai-kert. A parkban ma a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület székháza található, de maga a park szabadon látogatható. Jókaiék villája már sajnos nincs meg, csak a hajdani présház, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása látható. A tárlat kicsi, de nagyon érdekes, fókuszában a kertész író áll.

Jókai 28 éves volt, amikor 1853-ban az Egy magyar nábob című regényének honoráriumából megvásárolta a svábhegyi birtokot, amely akkoriban még felhagyott kőbánya volt – ebből varázsolt gyönyörű kertet.


Jókai ugyanis nem csupán úgy tessék-lássék módon kertészkedett, komoly szaktekintéllyé vált ezen a területen is, és még cikkeket és szakkönyveket is írt a témáról. A Sváb-hegyet egyébként csak Szibériának hívta, ahol „a hideg szelek még a csukott ablakon át is elfújták a gyertyákat”. Hogy a hideg szeleket megfogja, első dolga volt, hogy erdőt telepített a telek legmagasabb részeire. Volt szőlője, tartottak állatokat, konyhakertjük növényei közül felesége, a népszerű színésznő, Laborfalvi Róza a paradicsomaira volt a legbüszkébb.

Fogaskerekűvel a hegyre

A környék tele van gyönyörű, régi villákkal, ezekből ízelítőt kaphatunk, ha a Jókai-kertből egy kis kerülővel a Hollós úton közelítjük meg a fogaskerekű svábhegyi megállóját. A csodaszép svájci stílusú, tornyos villák mellett az egyik kertben a védett természeti értékként nyilvántartott idős török mogyorókat is megcsodálhatjuk.

Annak, hogy a Sváb-hegy viszonylag sokáig nem vonzotta a betelepülőket, az egyik legfőbb oka a megfelelő közlekedés hiánya volt. Sokáig csak lóháton, omnibusszal és persze gyalogosan lehetett feljutni ide.

Két svájci üzletember ebben a hiányban látta meg a lehetőséget, amikor kitalálták, hogy vasutat építenek a hegyre. A fogaskerekű vonala mentén sok telket is felvásároltak, remélve, hogy ezek eladásából a beruházás egy része megtérül majd.

1874. június 24-én délután a fogaskerekű első útja természetesen nagy esemény volt, mindenki ott akart lenni, Jókai is, aki állítólag majdnem lekéste a történelmi utat, és kalapját lengetve futott a szerelvény után, miközben azt kiabálta: „Egy tapodtat se nélkülem, míg föl nem szállok arra a teaforraló masinátokra.”

A „hegycsúcsra épült óriási palota”

A fogasnak eredetileg a svábhegyi megálló volt a végállomása, a pálya vonalát 1890-ben hosszabbították meg a Széchenyi-hegyig. A svábhegyi állomással átellenben egy szebb napokat is látott, gyönyörű épület áll. A hajdani Svábhegyi Nagyszállót 1896-ban adták át, és fénykorában olyan neves vendégek jártak itt, mint Erzsébet királyné, majd később IV. Károly trónörökös. A luxusszálló 1949-től gyermekkórház volt, de 2006-os bezárása óta az épület üresen áll.

Innen az Eötvös úton a Normafa felé indulunk, ahol egy másik nagy múltú, hasonló sorsra jutott gyógyintézet, az egykori Svábhegyi Szanatórium romosan is szép épületét láthatjuk. A téli időszakban a lombjukat vesztett fák ágai között látszik az a kisebb épület is, amelynek falai között 1883-tól Dr. Vaskovits János vízgyógyintézete működött.

Itt a hagyományos kezelések mellett kiegészítésként olyan, ma már furának ható gyógymódokat is alkalmaztak, mint a jeges fejfürdő, a több méter magasból lezúdított hideg vizes zuhany, de ha indokolt volt, az ideges betegekre a vizes lepedőt is ráhúzták.


A szanatórium magasabb, nyugat-európai hotelekét idéző épületrészét 1927-ben építették fel. Egy ideig itt kezelték Karinthy Frigyest is. „A szanatórium előkelő és csendes, kora tavasz van, alig vagyunk húszan a hegycsúcsra épült óriási palotában. Még nem tudják, hol vagyok, két egész nap telik el tökéletes magányban. Nehéz délelőttök, a hallba se megyek le, a reggeli rosszullétek nem rövid rohamok többé, ebédig tart az önkívülethez hasonló tompaság. Felöltözetlenül, borzongva kuporgok hátradűlve a karszékben, s nézem az erkélyablakon át Pest-Buda csodáját, mint egy valószínűtlen ködképet” – írja az itt töltött napokról az Utazás a koponyám körül című művében.

A szanatóriumot később üdülőszállóvá alakították, és egy kültéri uszodát is építettek, amelynek tervezője az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd volt.

Utoljára tüdőszanatórium működött itt, az épület két évtizede azonban már üresen áll, de úgy tudni, a főváros egyik legértékesebb telkén lakópark épül majd.

Az Eötvös útról az első keresztutcán balra térünk le. Az előkelő villák között mindenképpen meg kell említeni a Művész út 6. szám alatt álló Karády-villát, ahol Karády Katalin lakott egy ideg, majd a 90-es években miniszterelnöki rezidencia volt. Keresztezve a fogas sínjeit a Karthauzi utcába jutunk, épp ahhoz a sarki telekhez, amelyen a Karthauzi lak áll.

A magánkézben lévő ház az író és politikus Eötvös Józsefnek, a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének egykori birtokához tartozott, aki a kert végébe épített kis házikóba gyakran vonult el írni, elmélkedni.

Eötvös 1846-ban az első betelepülők között volt, birtoka egészen a szanatóriumig húzódott, ott állt a család villája is, amelyet sógorával, Trefort Ágostonnal közösen építtetett. Az a villa a II. világháború idején pusztult el, a Karthauzi lak azonban szépen felújítva ma is áll.

Üdülőközpont a hegyen

Innen a Svájci út lépcsőin nemcsak a Széchenyi-hegy fennsíkjára, de egy másik korszakba is jutunk, a 20. század első felébe, amikor a Sváb-hegy felkapott idegenforgalmi célpont lett, és szállodák sora épült a környéken. Ha a Rege utcára kiérve jobbra indulunk, a fogaskerekű széchenyihegyi végállomása után meg is látjuk az egyiket. A monumentális, tornyos épület a hajdani Golf Szálló, amely később Vörös Csillag Szálló, majd Panoráma Szálló lett – most leginkább nagy csend övezi.

A Golf Szálló elnevezés nem véletlen, a 20-as évektől kezdve ugyanis a Széchenyi-hegy lapos fennsíkján üzemelt Európa egyik legszebb fekvésűnek tartott golfpályája.


Aztán jött a szocializmus és az úttörővasút, amelynek nyomvonala épp a pályán vezetett keresztül, és hát ez a korszak már nem kedvezett az úri sportként számon tartott golfnak. A városrészben 1937 és 1941 között tizenegy szálloda épült, szinte mind a korra jellemző Bauhaus stílusban. Ha a parkot megkerülve teszünk egy kört a gyermekvasút és a Széchenyi-hegyi tévétorony felé, az Agancs és a Rege utcán is láthatunk még néhány egykori szállót, amelyek ma már társasházak.

Az Agancs utcáról a Rege utcára érünk ki, amelyen jobbra megyünk tovább. Miután az utca egy éles balkanyart vesz, egy nevezetes emlékművel találjuk szemben magunkat.

A Széchenyi-emlékmű 1895-ben Ybl Miklós tervei alapján készült, és eredetileg a mai Hősök tere közepén állt, később azonban az Ezredévi emlékmű építése során útban volt, így itt kapott új helyet.

Az építmény nemcsak emlékmű, kilátó is, ahonnan a fenyők között épp a Parlamentre látni.

Innen egy lépcsősoron ereszkedünk le a Melinda utcára, ahol jobbra tartva pár lépés után a legszebb állapotban megmaradt Bauhaus-szállóhoz jutunk. Az Éden nevet viselő társasüdülő (Melinda utca 16.) elképesztő kilátással kényeztette a vendégeit, ma pedig a társasház lakóival teszi ugyanezt. A házhoz készült az ország egyik első üvegfalú panorámaliftje. Ha innen visszaindulunk, a fák között épp rálátunk a Karthauzi utcán álló többi szállóra, amelyek ebből a szemszögből sokkal impozánsabbnak tűnnek, mint az utcafrontól. Felettük magasodik a Svábhegyi Szanatórium, és a fák között a volt Svábhegyi Nagyszálló terasza is látszik. Egy letűnt kor megfakult emlékei.

Az Evetke, majd a Karthauzi utcán egymás mellett álló, a 30–40-es években épült garniszállók – Kis Majestic (Melinda út 1.), Lomnic (Evetke út 2.), Mirabell (Karthauzi utca 6.), Majestic (Karthauzi utca 4/A) – virágkora a II. világháborúval ért véget. 1944-ben a Gestapo ezekben az épületekben alakította ki budapesti főhadiszállását. Szomorú események szemtanúi voltak e falak.

Később a szállókat társasházakká alakították, és megindult a toldás-foldás, az erkélyek beépítése, redőnyök, légkondik felszerelése, így a szállók eredeti hangulata a legtöbb épületnél már csak részletekben fedezhető fel, ahogy arról Térey János is ír Svábhegy múltjának tragikus időszakáról szóló verses novellájában. „A szakadékot kecses hidak szelik át: / Ezek hajdani szállodaporták. / Alpesi hó hullt valaha a város elegáns, / Tiszta vonalú szállóira. […] A hotelek és panziók / – Lecserélve az aranykort bádogidőre – / Kislakásokra szakadtak, / Főző- és hálófülékre, sunyi alkóvokra.

A Karthauzi utcából pár lépéssel visszajutunk a fogaskerekű svábhegyi megállójához. De ne siessünk még haza! Az erdő innen tényleg csak egy lépés, így adja magát, hogy a városi séta után túrázzunk egy jót a környéken, akár a Normafánál, akár máshol. Csak tudjunk választani a megannyi útvonal közül.

További látnivalók a környéken

Svábhegyi Csillagvizsgáló

Nemrég nyitotta meg a kapuit az ország legnagyobb bemutató csillagvizsgálója. A parkban álló régi kupolák és távcsövek mellett a csillagászat legújabb eredményeiről is hallhatunk itt, és természetesen Konkoly-Thege Miklós életútját is megismerhetjük, akinek a magán-csillagvizsgálója a svábhegyi komplexum őse volt.


Úti Madonna-kápolna

Kicsit több mint egy kilométerre a Széchenyi-hegyi tévétoronytól, a hegy oldalában áll ez a bájos, erdei kápolna, amelyet mindenképpen érdemes felkeresni. Innen egy kellemes túrával a Farkas-völgy túloldalán álló Ördög-oromhoz is eljuthatunk.


Óra-villa

A cikkben bejárt útvonal nem érintette a hegy minden érdekes múltú épületét. Ezek közé tartozik például az Óra villa (Diana utca 23/B), ahonnan 1849-ben Görgey Artúr Buda ostromát irányította. Nem messze innen, szintén a Diana utcában áll a romos, de így is impozáns, klasszicista stílusú Karczag-villa, amelyet Hild József tervezett.

A cikk a Turista Magazin 2020. februári számában jelent meg. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.


Cikkajánló