Hírek

A kánikulától az éjjeli viharig - Kinizsi százas 2015

Idén 1045 indulóból közel hétszázan értek célba hazánk egyik legrégebbi és legnehezebb teljesítménytúráján. A Turista Magazin a Gerecse szívében kísérte el a mezőnyt, amely nagyon szép, de egyben olyan szakasz, ahol a legtöbben adják fel a túrát.

 

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2015. június 3.

Idén 1045 indulóból közel hétszázan értek célba hazánk egyik legrégebbi és legnehezebb teljesítménytúráján. A Turista Magazin a Gerecse szívében kísérte el a mezőnyt, amely nagyon szép, de egyben olyan szakasz, ahol a legtöbben adják fel a túrát.

 

A Kinizsi Természetbarát Egyesület 1981-ben rendezte meg az első Kinizsi Százast a budapesti Csillaghegy és Szárliget között, 100 kilométeres távval és 24 órás szintidővel. A 191 indulóból akkor 80 főnek sikerült teljesítenie a teljes szakaszt az adott időkereten belül. Az utóbbi évtizedben 1000 fölött stabilizálódott a résztvevők száma.

A túra útvonala az elmúlt 34 évben csak kisebb változásokon esett át: bár a cél helyszíne az utolsó 15 kilométerrel együtt többször is módosult Szárliget és Tata között, a túra nehézsége és szépsége változatlan. Idén szinte ideális, ragyogó, napos idő várta a résztvevőket.

 

Az útvonal Budapestet elhagyva elvezet a Pilis déli vonulatának néhány magas csúcsára: a Nagy-Kevélyre, a Hosszú-hegyre és néhány méter híján a Pilis csúcsára is, már az első 25 kilométeren alaposan próbára téve a túrázókat. Dorog városának érintése után a Gerecsében folytatódik az út. 

 

maj-30-31_029-2kk.jpg

 

Mogyorósbánya falu már kicsivel félút után következik: a rendezők az itteni frissítőhelyről este nyolc óra, azaz a rendelkezésre álló idő fele után érkezőket már nem engedik tovább a táv második részére. Innen 30 km-en keresztül az Országos Kéktúra ösvénye vezet, és eltávolodik a lakott területektől: a Péliföldszentkereszt feletti dombokról már "csak" erdők és mezők végtelen hullámait látni.

 

maj-30-31_055-h1_2_3_4_5_6_fused-2k.jpg

 

A péliföldszentkereszti Mária-kút az egyik utolsó vízvételi lehetőség a hosszú gerecsei emelkedő előtt. A szomszédos kolostor évszázadok óta ismert búcsújáró hely, a szalézi rend otthona. Az idilli völgyet elhagyva, lassanként csökken a hőség, így a túrázók is újult erővel vágnak neki a Donkos-, majd a Maróti-hegynek.

 

maj-30-31_100-hd-2-k2.jpg

 

Pusztamarót fölött, a 65. kilométeren végre újra feltűnik a Gerecse 633 méteres csúcsa. Az egyre sűrűbb mezőnyt a nappali fény utolsó sugarai kísérik Pusztamarót pihenőhelyére. Nincs könnyű dolga annak, akiben ezeken a kilométereken tudatosul, hogy nem képes folytatni a túrát, hiszen a legközelebbi lakott terület több mint négy kilométerre van. Szerencsére a mezőnyt záró "seprűk", azaz a rendező biztonsági emberei segítenek a lemaradóknak. Akik folytatják a túrát, Pusztamarótról már lámpafény mellett indulnak tovább...

 

maj-30-31_109-2-hd-2k(1).jpg

 

A gerecsei szakasz a Serédi-kastély előtt éri el a legmagasabb és talán minden településtől legtávolabbi pontját. Az 1935-ben épült patinás épület egykor dr. Serédi Jusztinián bíboros nyári lakja volt, majd  jelenlegi, gondos gazdájához, az Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium kezelésébe került. A kerítésre szerelt kéktúra bélyegzőt a százas mezőnyéből is sokan használták.
 

maj-30-31_112-2k.jpg

 

A Nagy-Gerecse csúcsát megkerülő útvonal mellett áll a Sandl-hárs, a Gerecse régi erdőinek egyik utolsó képviselője.


A túrázók folyamatosan érkeznek, ez a szakasz 70. kilométere. Aki 22:30-kor van itt, az a túrát 22-23 óra alatt szokta befejezni általában.

 

maj-30-31_150-2k.jpg

 

Vacsora a szervezőktől, bőséges választékkal a bányahegyi ellenőrzőponton, kicsivel éjfél után. A feltámadt szélben hirtelen kevés a nyári ruházat. Jó végre nagyot pihenni az utolsó 27 kilométer előtt, de aki túl sokat üldögél, nehezen kel útra...

 

maj-30-31_156-2k.jpg

 

Hosszú, sötét erdei szakasz után, Vértestolna fölött tágas mezőre ér az útvonal. Két óra után a túrázók kisebb-nagyobb csoportjai egyre ritkábban, már csak néhány percenkét követik egymást, így valószínűleg rövidesen a seprűk is merérkeznek. Sajnos az előre nem jelzett hidegfront nem csak borút és hideg szelet, de esőt is hozott, ami e sorok íróját utolsó fotó készítése helyett rövid úton a közeli Vértestolna buszmegállójába parancsolta.

A Kinizsi százas idén is alaposan próbára tette a túrázók fizikai és szellemi felkészültségét, életre szóló élménnyel ajándékozva meg a résztvevőket.


A Kinizsi Százas teljesítménytúra egyik alapítójáról, Kovalik Andrásról a Turista Magazin 2015. júniusi számában olvashattok sok érdekességet.

Cikkajánló