Túraajánlat

A Mátra esszenciája, ami megéri a kaptatózást

A túrázók számára a Mátra égbe szökő bércei az égtájak minden irányából combos szintemelkedést tartogatnak, ezt azonban némiképp mérsékelhetjük a hegység tetejére vezető közutaknak, illetve egy jól megválasztott túraútvonalnak köszönhetően. Ez alkalommal mátrai túratippünk a hegység északnyugati részére kalauzol el, ahol a sziklás hegycsúcsok panorámáján túl elfeledett várakat és egy festői völgyszorost is megismerünk.

Szöveg és fotó:
2021. augusztus 23.

A túrázók számára a Mátra égbe szökő bércei az égtájak minden irányából combos szintemelkedést tartogatnak, ezt azonban némiképp mérsékelhetjük a hegység tetejére vezető közutaknak, illetve egy jól megválasztott túraútvonalnak köszönhetően. Ez alkalommal mátrai túratippünk a hegység északnyugati részére kalauzol el, ahol a sziklás hegycsúcsok panorámáján túl elfeledett várakat és egy festői völgyszorost is megismerünk.

Hazánk más hegységeiben aligha találunk ilyen sziklameredélyeket, vadregényes bükkösöket, keskeny gerincéleken vezető ösvényeket, mint a Mátra bűvöletes környezetében. Szépségét azonban nem adja könnyen, az élményért bírnunk kell a meredek hegyoldalak kihívásait. Egy jól megválasztott útvonallal azonban kevesebb fáradsággal is belekóstolhatunk e páratlan hegység hangulatába, de persze meredek hegyoldalakkal azért így is számolnunk kell.

Hazánk legmagasabban fekvő települése (750-835 m) Mátraszentimre, aminek része Mátraszentlászló is, melynek kiváló adottságú környezete kirándulót és síelőt egyaránt vonz. Egy innen indított nem túl nehéz körtúra során módunk lesz még inkább kiszélesíteni mátrai ismereteinket, ami nem csupán egy változatos természetjáró kalandot ígér, de érdekes felfedezéseket is tartogat. Első élményünk mindjárt Mátraszentlászló északi határában vár ránk, ahova a településtől mindössze néhány lépést kell megtennünk a sárga jelzésű ösvényen. Itt, a Vörös-kő 781 méteres magaslatán egy masszív szerkezetű csigalépcsős kilátóról csodálhatjuk a bámulatos panorámát.

A hegység belseje felé rálátunk a Nyugati-Mátra hegytetőin ülő településekre, a délkeleti irányba kanyarodó Mátra-bérc magaslatára és Galyatető tornyaira. Északi irányba feltűnik a Karancs jellegzetes tömbje és a Medves platója, keletebbre pedig a Bükk-fennsík magasodik. Látjuk innen a Heves–Borsodi-dombság 500-asait, tiszta időben pedig számos szlovákiai hegység, köztük az Alacsony- és a Magas-Tátra ormai is jól kivehetők.

Első kilométereinket a toronyból szemlélt pompás Mátra-bérc hullámzó gerincélén vezető Országos Kéktúra jelzéseit követve fogjuk lejárni, miközben azonnal megtapasztaljuk a hegység sajátos terepi tulajdonságait. Meredek hegyoldalakkal, fantasztikus sziklatömbökkel szegélyezett utunk kezdetben kevés szintemelkedést tartogat, panorámát viszont több alkalommal is elénk tár. Az egyik ilyen természetes kilátóhely a Sztremina (szláv jelentése „meredek”) hátán fogad minket, ahonnan elsősorban északi és keleti irányban szemlélhetjük a tájat.

A Newton-sziklának nevezett sziklapárkányt követően magunk mögött hagyjuk a tölgyesekkel, kisebb tisztásokkal tarkított erdőrezervátumot és a kék háromszög jelzésein egy meredekebb és zordabb környezetbe érkezünk. Célunk, felhágni a 789 méter magas Ágasvár keskeny hegykúpjára, de útközben még érintjük a Szamár-kő érdekes sziklaalakzatát. A vulkáni tevékenység során létrejött képződmény az eróziónak köszönheti jellegzetes formáját. Buzogányra emlékeztető alakja a tömb alsó, puhább kőzetrétegek kikopásával jött létre, amely folyamat napjainkban is tart. Előbb vagy utóbb a Szamár-kő megadja magát az idő múlásának, és hatalmas robajjal lebucskázik majd az alatta húzódó völgy aljába.

Izzasztó kaptatót követően érünk fel a fenyőkkel tarkított Ágasvár tetejére, ahol hajdanán a bronzkorban és a középkorban is vár állott, és ahonnan pompás kilátás tárul elénk a Zagyva völgyére és a szomszédos Nyikomra.

Ágasvár
A vár története valamikor az őskorban kezdődött. Három védelmi vonala ma is megkülönböztethető, melyekből az alsó kettő az őskori sáncvár, a felső pedig a középkori vár védelmi rendszeréhez tartozott. A középkori vár első említése 1264-ből származik, amikor IV. Béla király katonái elfoglalták és lerombolták. Egy évvel később nagy költségeket felemésztve V. István újjáépíttette az erősséget, amelyet nem sokkal később a Tar család birtokolt. Miután a Tar család a közeli névadó mezővárosban erődített udvarházat épített, a lakott területtől távoli Ágasvár jelentősége csökkent, majd megszűnt. A várat 1472-ben már csupán várhelyként említik, amikor a hűtlenségbe esett Tari György birtokait elkobozták. A vár többé nem épült fel, de falainak romjai még a 19. század közepén is magasan álltak. Jelenleg csak csekély nyomai láthatók a 13-14. századi várnak.

Meredek, sziklás lépcsőzésben ereszkedünk le a hajdani tűzhányó sziklakúpjáról a szintén Ágasvárról elkeresztelt turistaházhoz. Hazánk egyik legszebb fekvésű turistaoázisa eredetileg vadászház volt, de 1929 óta már a bakancsosokat szolgálja. Négy- és kétágyas szobáival, valamit büféjével ma is kedvelt pihenőhely, ami az Országos Kéktúra egyik igazolópontja is egyben. Az elvileg egész évben üzemelő turistaház büfészolgáltatásairól érdemes jó előre tájékozódni, ugyanis megeshet, hogy kapuit egy túra során zárva találjuk, így frissítőt itt ilyenkor aligha vételezhetünk.

Az Ágasvár Turistaházat már a zöld jelzésű ösvényen hagyjuk el, és enyhe ereszkedésben egy másik titokzatos vár felé vesszük az irányt. A térképen „középkori sánc”-ként jelölt Óvár alá már a zöld kör jelzésein érkezünk meg, ahonnan igen meredek gerincélen vezető ösvényen hágunk fel a 754 méter magas csúcsra. A látványos emelkedés során nem csupán egy elfeledett vár nyomaira bukkanhatunk, hanem keskeny ösvényünk egy természetes panorámahelyre is elvezet. Innen újfent a Zagyva völgyére és az egyedi kilátójáról híres Nyikomra látunk rá, de a távolban a Cserhát vonulatai, illetve a Börzsöny és a Naszály is jól láthatók.

Óvár

Az Ágasvártól légvonalban csupán két kilométerre fekvő hatalmas, mindösszesen 40,2 hektár kiterjedésű Óvár sáncai és helyenként falmaradványai ma is tökéletesen látszanak. Teljes kerülete 2,5 kilométer. A három részből álló vár feltehetően egy őskori településre épülhetett, aminek előkerült cserépmaradványait a régészek a Kyjatice kultúrába sorolták. A felső vár foglalta magába a középkorban épült erősséget, amit feltehetőleg a tatárjárás után építhettek, és elsődleges feladata a mátrai hadiút ellenőrzése lehetett. Az eredetileg királyi tulajdonban lévő várnak 1265-től a Rátót nemzetségből származó tulajdonosai voltak, de pusztulásának módjáról és idejéről semmit sem tudunk. Feltehetőleg valamikor a középkorban válhatott az enyészetté.
forrás: varak.hu


Miután megcsodáltuk hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű és meredek sáncfalaival körbezárt várhelyét visszaereszkedünk a zöld kör jelzésre. A meglehetősen meredek, de roppant látványos kitérőnket követően kényelmesebb terepezés vár ránk, amely út során leereszkedünk a vadregényes Csörgő-patak völgyébe. Rajtunk áll, hogy az óvári kitérőt követően a zöld jelzésen Mátrakeresztes irányába, vagy már a korábban részben bejárt szakaszon folytatjuk az utat. Ha az utóbbit választjuk, érinthetjük a Mátra egyetlen fokozottan védett barlangját, a Csörgő-lyukat. Ez hazánk leghosszabb (428 m) nem karsztosodó kőzetben kialakult természetes járata. Amennyiben egyből délnek tartunk, Mátrakeresztes határában érjük el a varázslatos hangulatú Csörgő-patak völgyét.

A Csörgő-patak csodálatos völgyében
A Felső-Mátra legjelentősebb vízfolyása a Csörgő-patak, mely Mátraszentistván alatt fakad. Ha a róla elnevezett barlangot is érintjük, akkor a hegyoldalban kényelmesen oldalazó zöld négyzet ösvényen jutunk el a magával ragadó hangulatot árasztó völgyszorosba.

Nevét az áradás során egymásnak ütődő kövek csörgő hangjáról kapta.

A Csörgő-patak több mint 130 hektáros területének 2000 óta fokozottan védett részén erdőrezervátumot jelöltek ki azzal a céllal, hogy az erdő természetes fejlődési folyamatait tanulmányozzák. A háborítatlan szurdokban olyan ritka és zavarérzékeny fajok is felbukkannak, mint a vadmacska és a hiúz. Meglehetősen változatos élőhelyen járunk, ahol egymáshoz közel patak menti égeres, bükkös és tölgyes alkot erdőt.

A Csörgő-patak jellemzően a legnagyobb szárasság idején sem apad el, ezért érthető, hogy a környéken élők az állandóan folyó vizet egykoron munkára fogták. A völgy alján ugyanis csekély romok és emléktábla is jelöli a hajdani Csörgőmalmot. Hogy miért volt szükség az erdő mélyén egy malomra, arról sok találgatás szól. A liszt és a huták üveggyártásához szükséges finom kavics őrlése viszont csak legenda. Sokkal valószínűbb, hogy itt régen egy fűrészmalom állt.

A víz által folyamatosan alakított patakmedren több alkalommal is átkelünk, mielőtt végleg emelkedésbe kezdenénk Mátraszentistván felé. Csodálatos bükkerdőben érünk fel a településre, ami tökéletes fekvésével, ugyanakkor elhagyatott és romos épületeivel vegyes képet fest a helyi lehetőségekről. Átszelve a falut az aszfaltúton tovább emelkedünk a közeli kiindulópontunkhoz, amit 16 km-es körtúrát követően érünk el. Ez idő alatt 550 méter szintemelkedést és legalább ennyi lejtést tettünk meg, helyenként igen kapaszkodós módon, de ez szinte elkerülhetetlen velejárója egy mátrai felfedezőútnak.

Cikkajánló