Túraajánlat

Rejtett kincsek a Mátra nyugati szegletében

Vadregényes sziklák, megkapó vízesés, egy páratlan turistamenedék és csodálatos panorámák várnak ezen a nem túl megerőltető körtúrán, ami hazánk legmagasabb hegységének nyugati oldalában kalauzol el.

Szöveg és fotó:
2021. június 9.

Vadregényes sziklák, megkapó vízesés, egy páratlan turistamenedék és csodálatos panorámák várnak ezen a nem túl megerőltető körtúrán, ami hazánk legmagasabb hegységének nyugati oldalában kalauzol el.

A Mátra meredélyes hegyei és eldugott völgyei rengeteg értéket rejtenek, de a hegység nyugati gerincének végén egy igazi kuriózumot is találunk. Ennek megcsodálásához némi izzasztó szintemelkedést kell letudnunk, de már az odavezető út során is nagyszerű helyszíneket érintünk, melyek önmagukban is a szabadba csábítanak. A kiindulópontunk Mátrakeresztes, ahol kényelmesen leparkolhatunk, továbbá a túra végén akár le is ülhetünk a hangulatos Fakanalas csárdában.

Alig teszünk meg pár lépést a völgyben megbúvó otthonos kis településről, rögtön a mátrai vadonban találjuk magunkat. Bár a hegységet átszelő közeli országút zaja még beszűrődik az erdő sűrűjébe, de kisvártatva teljes mértékben elmerülhetünk az ilyenkor, nyár elején harsányzöldbe foglalt sziklás táj magával ragadó egyvelegébe. Nem sokat várat magára az első látnivalónk: a piros kereszten vezető utunkról meredek és csúszós, de csupán párméteres letéréssel a Mátra egyik legszebb geológiai értéke tárul elénk.

Egyedi sziklalépcsők és vízesések
Az ösvény alatt húzódó sötét és zárt völgyalj különlegessége a térképen is feltüntetett Alsó-vízesés. Semmiképpen se hagyjuk ki ezt a kicsit nehezen megközelíthető földtani értéket, ami voltaképpen egy csekély vízhozamú vízbukós sziklapárkány. A megközelítőleg két méteres magasságból aláhulló patakvíz nem egy Niagara-vízesés, de szépségét és egyediségét nem is a méretei adják. Nagyszerűségét pont az adja, hogy a partfalak közé van szorítva, és télvíz idején még egyedibb látványt nyújt a fehér jégfüggönnyé dermedt jégcsapsorával.

A völgy mélyén megbúvó Alsó-vízesést – főként csapadékos időszakban – fokozott figyelmet igénylő csúszós ereszkedéssel közelíthetjük meg!

A látványos sziklapárkányt a víz koptató munkája, illetve a kőzetrétegek különböző ellenállóképessége hozta létre. Az egykori lávaár megszilárdult maradványa alkotja a keményebb felső réteget, míg az alatta húzódó kőzet könnyebben megadja magát az eróziónak. Szemben állva a vízeséssel a jobb oldalunkon húzódó, méretes andezitsziklafalban találjuk a híres mátrai betyár egykori rejtekhelyét. Ki tudja valójában, hogy anno Vidróczki Márton valóban meghúzta-e magát ebben a kis sziklaüregben, ámbár elképzelhető, hiszen ma is alkalmas egy-két főnek bivakolásra, még ha egy kicsit szűkösen is.

Ha a Vízeséstől meredeken felhágtunk a Vidróczki-barlanghoz, érdemes a piros barlangjelzéseken folytatnunk az utat, aminek keskeny ösvényén visszatérünk a piros háromszögre. A kereszteződésben érdemes kis kitérőt tenni a piros háromszög egyedi sziklaformációhoz vezető szurdok csapáson, ami szintén csodálatos színfoltja a Mátrának.

A Felső-vízesés sziklakapujánál
Túránk főútvonaláról alig pár méteres letéréssel érjük el a Felső-vízesést, ami az Alsóhoz hasonlóan egy sziklafalak közé szorult patak kis lépcsőjét tárja elénk. Az egyébként is csak csordogáló patakocska a nyári kánikulában gyakran csak csepegve hull alá a borostyánnal befutott kőpárkányról, de télen itt is bámulatos jégcsapfüzért figyelhetünk meg. Ezen a helyen azonban van más érdekesség is, ugyanis a patak által kettévágott sziklatömb egy nem mindennapi formát mutat. A Lyukas-kőnek vagy Sziklakapunak is nevezett kőívet valamikor szintén a hegyről lefolyó víz ostromló munkája hozta létre.

Visszatérünk a piros keresztre, majd kaptatós emelkedéssel felmegyünk a 602 méter magas Mocsár-bükk tetejére. Innen elsősorban észak felé élvezhetünk némi kilátást, de az idevezető út során egy kibukkanó tisztáson kitárul előttünk Mátrakeresztes hegyekkel körülvett környezete is, s benne a szemközti Csóka-kő pazar sziklafala. Kilátásban viszont még bőven lesz részünk, de előtte még a piros sávjelzésre váltva fel kell kapaszkodnunk a Vörös-kő-bérc oldalába, majd a Nyikom-nyeregből föl a 764 méter magas csúcsra. Az ide vezető erdészeti út nem csupán egy hegyet hódít meg, hazánk egy páratlan turistalétesítményéhez kalauzol el, ami több szempontból is lenyűgöző élményt ad.

A Nyikom páratlan nevezetessége
Minden vérbeli természetjáró tudja – még ha korábban nem is járt itt –, hogy a Nyikom tetején egy nem akármilyen kilátó áll. Az egyedi építmény hírneve nem véletlen: a kilátás funkcióján túl egy páratlan erdei menedékről beszélhetünk. A 22 méter magas, terméskővel burkolt vasbeton tornyot a környék erdőbirtokosa, Gortva Zsolt építtette ajándékképpen a feleségének. Ebből az ajándékból mi, turisták is részesülhetünk, amennyiben betartjuk azokat az egyszerű szabályokat, melyekre a bejáratnál fel is hívják a figyelmünket. A dolog evidens: ne rongálj és szemetelj, gondolj az utánad érkezőkre, így a torony még sokáig szolgálhat kényelemmel a bakancsos turistáknak, illetve az úton lévő vándoroknak.

A torony minden szintjén bútorok (kanapék, padok és asztalok) teszik kényelmessé a pihenést, a földszinten vaskályha szolgáltatja a fűtést, aminek kéménye az egész épületen átmegy. Az otthonos épület egyediségét fokozzák a plafont díszítő freskók, melyek bibliai jeleneteket, a magyarság történetét ábrázolják. A jól felszerelt torony világításáért napelemek felelnek, a hordókban összegyűjtött esővíz mosdásra ad lehetőséget. A sziklák tetején álló elkerített, de szabadon látogatható – már-már erőd benyomását keltő épületegyüttes közvetlen közelében wc-t is találunk. Aki először jár a Nyikom tetején, biztosan el fog csodálkozni a szobrokkal és más dekoratív elemekkel is díszített kilátó nagyszerűségén.

Az ötszintes Gortva-Jójárt-kilátó és menedékház ablakain keresztül mind a négy égtáj irányába kitekinthetünk. A környező hegy- és dombvilág fontosabb pontjainak felismerésében az ablakok mellé helyezett feliratok és fotók segítenek. Innen a Mátra jellegzetes csúcsait, gerincéleit, a szomszédos Cserhát vonulatát, a Karancs és a Börzsöny tömbjét egyaránt szemlélhetjük, de az Alacsony-Tátra láncaira és az Alföld síkjára is rálátunk.

A Mátra nyugati hangulata
A kilátótól visszafordulva, a Nyikom-nyerget érintve a piros, majd a zöld kereszt jeleit követjük. Utóbbira ráfordulva már délkeletnek tartunk és kevés lejtéssel és emelkedéssel érkezünk meg a Szalajkás-tető 686 méter magasan fekvő, panorámás tisztásához. Innen elsősorban keleti irányban már ismerős hegyekre látunk rá.

Nyugalmat árasztó környezetben, kényelmesen járható ösvényen érjük el a Hidegkút-hegy tövében összefutó turistautak találkozáspontját, ahonnan kis kitérővel egy klasszikus erdei menedékhez is ellátogathatunk. A Hidegkúti kulcsosház a Mátra csendes és vadregényes zugában található, amit csak turistaúton lehet megközelíteni. A szépen karbantartott ház komfortját cserépkályha és napelemek adják, de itt csak előre egyeztetett időpontban tudunk megszállni. A két nagyobb épület közösen 30 főt tud elszállásolni emeletes ágyakon, de ugyanezekben fürdő, konyha és közösségi hely is ki lett alakítva. Az épületekkel szemközti réten sátrazni is lehet.

A Hidekút-hegy lábától a sárga jelzésen térhetünk vissza Mátrakeresztesre, de az ereszkedés során is részünk lesz kilátásban. A település feletti platóról újfent megcsodálhatjuk az Óvár-hegy oldalában húzódó Csóka-kő fantasztikus sziklaormát és a szintén turistaházáról híres Ágasvár csúcsát. Lassan leérünk a völgyben megbúvó Mátrakeresztesre, de kiindulópontunkig még hátravan egy kis településnézegetős, aszfaltos séta. Összesen 14 km-t gyalogoltunk és kb. 500 méter szintemelkedést tettünk meg a körtúra során, ami a Nyugati-Mátra egy kicsiny, de látványos és izgalmas szegletét fedi fel előttünk.



Cikkajánló