Valójában mindkettő. Ez a cuki madárka bokrok tüskéire szúrja fel elejtett vacsoráját, legyen az rovar vagy pocok.
Itthon leginkább téli vendégként találkozhatunk a nagy őrgébiccsel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület legfrissebb adatai szerint mindössze 5–40 pár fészkel hazánkban. Rendszertanilag az énekesmadár-alakúak (verébalakúak) rendjébe tartozik, életmódját tekintve viszont ragadozó.
„Már a tudományos neve is beszédes, Lanius excubitor. A lanius szó szerinti fordításban hentest, mészárost, míg az excubitor őrszemet jelent” – írja Völgyi Sándor a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság oldalán. A madár egyébként onnan kapta a nevét, hogy régebben a solymászok kalitkában tartották, mert minden felbukkanó madarat más-más hanggal jelzett, így előre tudták, ha például egy sólyom közeledik. (Hallgasd meg az őrgébics hangját ide kattintva!) Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
A nagy őrgébics étlapján rovarok, rágcsálók, gyíkok és kisebb énekesmadarak is szerepelnek. Saját táplálkozórevírt tart, nyílt területek nagy fáin, elektromos légvezetékeken, bokrok csúcsán ülve szemeli ki áldozatát, majd gyorsan lecsap rá.
Ezután keres egy arra alkalmas cserjét, mondjuk egy kökény- vagy galagonyabokrot, és felszúrja rá az elejtett állatot.
Ez elsőre talán kissé brutálisan hangzik, de a madár csupán azért teszi, hogy el tudja fogyasztani a zsákmányt, hiszen a nagyobb ragadozó madarakkal ellentétben neki nincsenek nagy, erős lábai, amelyekkel megfelelően rögzíthetné prédáját. Egy-egy bokor valódi éléskamrává alakulhat az idő múlásával.
