A balatoni táj emblematikus, képeslapokra kívánkozó ékköve a Szent György-hegy, amelynek gyomrában a legenda szerint hajdanán egy sárkány lakozott. A Tapolcai-medence vulkanikus képződményének történetében a misztikum mellett a valóság izgalmas elemeit is megtaláljuk.
A környék többi látványos tanúhegyéhez hasonlóan a Szent György-hegy is a 3-4 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkanikus tevékenység egyik hírmondója. Egyedi bazaltoszlopait bazaltorgonáknak is nevezik, amelyek különös látványa már önmagában beindítja az emberi fantáziát, az pedig már csak hab a tortán, hogy a sziklák között egy fagyos levegőt árasztó üreg is felfedi a titkait. Ezt az üreget nevezik a helyiek Sárkány-liknak, illetve egyszerűen Jégbarlangnak, amelynek keletkezéséről több történet is szól.
A Sárkány-lik legendái
Annak idején, amikor a hegyet még Magas-hegynek hívták, élt itt egy sárkány, aki azzal szomorította a falu lakóit, hogy minden évben egy szép leányt követelt magának. Ellenkezni aligha lehetett, hiszen a sárkány a falu elpusztításával fenyegetett. Volt is nagy sírás-rívás, amikor elragadta a szűz lányokat, de aztán idővel a sárkány nem bukkant fel újra, és nem is hallottak felőle. Tanakodtak a népek, vajon mi történhetett vele, és elhatározták, hogy felmennek a hegyre, és bemerészkednek a barlangjába. Így is tettek, és megtalálták a nagybeteg sárkányt. Az emberek azonban nem hagyták magára, ápolták, gyógyították, míg egy napon a sárkány így szólt: „Amiért ilyen jók voltatok hozzám, soha többé nem fenyegetlek bennetek, és nem kérek több leányt feleségnek.” Nagyon megörültek a falubéliek, hogy nem kell többet félniük a fenevadtól. Ezután még sokáig éltek egymás mellett békességben, az emberek a házaikban, a sárkány a hegyen. Teltek az évek, és a sárkány megöregedett, már repülni, végül járni sem bírt, majd egy éjjel végleg kilehelte a lelkét, amitől az egész barlang jéggé változott.
Ledőlt és darabokra hullott bazalt- orgonákon át vezet az út a hegytetőre
Más történetek szerint a lányokat elraboló sárkány sosem vált békéssé, és maga a vitéz Szent György végzett vele, mert a fenevad az ő szerelmét is elragadta. Olyan változata is van a történetnek, hogy a szüzeket a hegy tetején lakó szerzetes kísérte a sárkány színe elé, egy másikban pedig egy szegény falubéli legény szabadítja ki a kedvesét.
Ezek a verziók szintén a jégbarlang létrejöttével érnek véget, és úgy tartják, hogy hűs levegőjét – avagy a sárkány leheletét – még napjainkban, a legnagyobb kánikula közepette is megtapasztalhatja az ember.
A rettegett sárkány szűz áldozatára leselkedik
Igaz, manapság a barlang hatalmas bejáratát aligha találjuk, a hideg fuvallatot csupán az egykoron leomlott bazaltoszlopok romjain keresztül érzékelhetjük. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: létezett-e valójában ez a barlang, és ha igen, tényleg a hegy gyomráig értek nyáron is jeges falai, ahogyan azt a környéken regélik?
Hatalmas robajjal pusztul a hegy
Szerencsénkre a barlang létezéséről nem csupán a legenda és a szájhagyomány maradt ránk, ugyanis 1737-ben Gyurkovits György – Bél Mátyás dunántúli „adatgyűjtője” – jegyzeteket készített a Szent György-hegyi megfigyeléseiről. Ezekből az adatokból a neves földrajztudós a következőket írta kéziratában: „A Szent György hegye nevét a mesebéli sárkányölő vitéztől vette, és a köznép – nem tudni, mely szerző kitalálása után – ma is úgy képzeli, hogy itt játszódott le az a bizonyos küzdelem. Szerintem ez a mese avval a barlanggal van összefüggésben, mely a hegy nyugat és észak közötti oldalán tátong elég széles nyílással, és lehúzódik számos kivájt üregen át, majd felfelé, majd ismét lefelé öblöződő sötét és ismeretlen mélységbe.”
A barlangból jelenleg alig látszik valami
Napjainkban nyoma sincs széles nyílásnak, de akkor mégis hol van ez a barlang? Kételkednünk a szerző állításában azért sincs okuk, mert a Gyurkovits által leírt hét bakonyi barlang közül hatot is pontosan be lehetett azonosítani. Ebből arra következtethetünk, hogy a Sárkány-lik száját törmelék zárja el, és ezt a helyiek a bazaltoszlopok hajdanán nagy robaj kísérte ledőlésével magyarázzák. Ez egyébként nem is oly ritka jelenség a Szent György-hegyen, ugyanis a vulkanikus tevékenység következtében felszínre került kemény bazaltképződmények laza, homokos pannon üledékeken állnak.
Az instabil alátámasztás és az erózió következtében a bazaltperemmel párhuzamosan repedések jönnek létre, amelyek mentén az elváló karéjok saját súlyuknál fogva időről időre leomlanak.
A folyamat nyomait több helyen is felfedezhetjük a hegyoldalban, de az elbeszélések alapján a jégbarlangnak is nevezett Sárkány-likat a Kaán Károly kulcsosház közelében kell keresnünk.
Ezt látszik alátámasztani az 1930-as évekből származó turistaszóbeszéd, miszerint a kulcsosháztól mintegy 50 méterre olyan hideg levegő áramlik ki a sziklák közül, hogy az a nyári melegben is italok hűtésére alkalmas. Az 1950-es években a sziklák rejtekében megbúvó egyik szűk és fagyos üreget már a turistakalauzokban és újságcikkekben is Jégbarlang néven emlegették.
Sárkány-lik-kutatás
A környékbeliek elmondásai mellet 1757-es feljegyzések is bizonyítják, hogy a mai kulcsosház közelében régen egy különálló, bazaltorgonák alkotta sziklatorony állt, amely hatalmas robajjal dőlt rá az alatta húzódó törmeléklejtőre, jelentős szőlőbirtokokat és 24 présházat, továbbá a titokzatos barlangot is maga alá temetve. Ezeknek az ismereteknek a birtokában az 1960-as években több barlangászcsoport is felkereste a Sárkány-lik feltételezett bejáratát, de a hivatalos jelentésekben arról számolnak be, hogy a törmelék alatt komolyabb barlang szerintük nem lehet.
A barlang tüzetesebb kutatására egészen 1986-ig kellett várni, ekkor vállalkozott a Vulkánszpeleológiai Kollektíva a rejtélyes üreg alapos vizsgálatára. Kitisztították és feltérképezték a feltételezett járat szűk bejáratát, amely az idő tájt mindössze 2,5 m mély volt.
Egészen 1996-ig folytattak klimatológiai méréseket itt , ahol a kifelé áramló levegő hőmérséklete a nyári időszakban is alig haladta meg a 0 °C-ot, továbbá az üreg falain több alkalommal jégkéreg volt látható. A vizsgálatok során azt is megfigyelték, hogy nyáron kifelé, télen pedig befelé húz a járat légáramlata, amiből arra lehetett következtetni, hogy a barlangnak van egy másik bejárata is valahol a beomlott sziklák mögött. A kis üreget a későbbiekben 7 m-esre bővítették, és füstbombákkal próbálták kideríteni, hogy vannak-e még máshol is bejáratai. A barlang mohón és nyomtalanul nyelte el a sok füstöt, ezért a kutatók egyre inkább arra gyanakodtak, hogy egy nagyobb kiterjedésű, Gyurkovits által leírt járatrendszerrel van dolguk.
További kísérletek a barlang feltárására
A Styx Barlangkutató Csoport a Sárkány-barlang feltárását 1997-ben kezdte meg, de nem az ismert barlangtorzó felől, hanem 8 m-rel nyugatabbra, az úgynevezett 2. szelelőrésnél. A következő évben, jelentős mennyiségű bazalttörmelék eltávolítása után találtak rá a 32 m hosszú és 10 m-es mélységig terjedő barlangra. Mivel a korábban vizsgált üreggel nem állt kapcsolatban, ennek a járatnak a Nagy-Sárkány-jégbarlang nevet adták. Ez az álbarlang is hasonló klímával bír, mint a közeli szomszédja. Levegőjének hőmérséklete 0–5 °C, és a huzat intenzitása pulzál, amiből arra lehet következtetni, hogy a szelelőrések mögött átszelelő, nagyobb járatrendszer húzódhat.
Ez a barlangkutató csoport is füstöléses módszerrel próbált rálelni az esetleges további kijáratokra, de csak részben jártak sikerrel, ugyanis a füstöt csupán enyhén lehetett érzékelni a hegy túlsó, déli részén, a szivárgás helyét pedig nem lehetett pontosan beazonosítani. Mindettől függetlenül bizonyossá vált, hogy az egész hegyet átszelő, észak–déli irányú hasadékról van szó, amely legalább a füst számára áthatolható. Folytatódtak a klimatológiai és jegesedési mérések, de kéziszerszámokkal már szinte lehetetlen volt a meglévő járat további bővítése, ezáltal a „jégbarlang” teljes feltárása.
2000-óta a Szent György-hegyi Sárkány-barlangot csupán biológiai szempontból vizsgálták, rejtélyes járatrendszeréről még mindig csak feltételezések vannak.
Napjainkban sem végeznek itt feltárást, a hegy sziklás oldalában megbúvó bejáratánál mindössze egy tábla mesél a legendáról és a barlang kutatásának történetéről.
Nem jégbarlang!
Összességében elmondható, hogy a Gyurkovits által leírt, jelentős méretű barlang nagy valószínűséggel létezik, de hogy pontosan hol húzódik, azt még nem sikerült teljesen kideríteni. Azt viszont biztosan kijelenthetjük, hogy nem jégbarlangról van szó, amit a jegesedéssel kapcsolatos megfigyelések is alátámasztanak. A kismértékű jégkéregképződés mindkét vizsgált üreg esetében csupán a járatok előterében jelentkezik, ami részben a légáramlással, a törmelék alkotta nagyobb párologtatófelülettel, valamint az ebből következő nagyobb hőelvonással magyarázható. Tehát olyan képződményeket, mint amilyeneket a híres Dobsinai-jégbarlangban találunk, itt biztosan nem fogunk látni. Ettől függetlenül a Sárkány-lik, ha nem is egyedi, mindenféleképpen egy különleges földtani képződmény.
A Szent György-hegy múltját és jelenét egyszerre alakítják a pompás bazaltorgonái, a római kor óta itt termő kiváló borok, valamint a róla szóló legendák, amelyekben valós elemek is fellelhetők. Ilyen például a Szent György-hegyi kolostor – egyik szerzetese a jégbarlang legendájában is feltűnik –, amelyről a kutatóknak azóta már sikerült bebizonyítaniuk, hogy egykoron valóban itt állt a hegyen. Ugyanez igaz az elfeledett Sárkány-barlangra is. És ki tudja, lehet, hogy a bazaltsziklák mélyén valóban egy hatalmas barlangrendszer húzódik, amely csak a jövő felfedezőire vár.
Pazar kilátás nyílik a bazaltorgonák tetejéről
Forrás: Styx Barlangkutató Csoport, Évkönyv 2000
A 415 m-es Szent György-hegyet eredetileg Magas-hegynek hívták, amelynek emlékét a közeli Hegymagas község őrzi. Az új, jelenleg is használt nevet feltehetőleg az egykoron a hegy lábánál álló Szent György-kápolnáról kapta, amely egyes források szerint a mai Lengyel-kápolna helyén volt. Úgy tartják, a régi kápolna köveit – csakúgy, mint a kolostor, valamint a hegytetőn hajdanán álló vár falaiét – a környékbeli házak és pincék építéséhez használták fel, ezért nem látni már a nyomukat sem.
A természeti értékekben gazdag és fokozottan védett Szent György-hegyet már csupán a lenyűgöző panorámája miatt is érdemes felkeresni. A bazaltorgonás hegykúpot behálózzák a turistautak, így szinte bármelyik irányból meghódíthatjuk. Érinti többek között az Országos Kéktúra is, igaz, utóbbi a hegytető kilátópontjára nem vezet fel, ezért a kék háromszög jelzésen célszerű egy rövidke kitérőt tenni. A legjobb választás, ha Raposka felől, a hegy nyugati oldalából induló Bazaltorgonák tanösvényen járva fedezzük fel a Szent György-hegyet. A mindössze 4 km-es körút állomásain a kihelyezett információs táblák szolgáltatnak ismeretet a hegy élővilágáról, valamint geológiai sajátosságairól és érdekességeiről. Az útvonal a hegy legfőbb nevezetességének számító bazaltorgonákat, valamint a hideg levegőt árasztó Sárkány-likat is érinti.
A Szent György-hegyen található barlang baleset- és életveszélyes, ezért kutatói óva intenek mindenkit attól, hogy megfelelő ismeretek hiányában, illetve engedély nélkül hozzáfogjanak a Sárkány-lik kutatásának, felfedezésének.
A cikk a Turista Magazin 2020. márciusi számában jelent meg. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
