Június-júliusban sokan tapasztalták a Balatonnál az árvaszúnyogok kellemetlen tömeges megjelenését. Azon kívül, hogy idegesítőek, ha sokan vannak, és mindent és mindenkit ellepnek, a jó hír, hogy nem csípnek, és a rajzásuk sem tart sokáig. Sőt, fontos ökológiai szerepet töltenek be.
Az elmúlt hetekben meglehetősen sokan szólaltak meg a közösségi médiában a Balatonon tapasztalható árvaszúnyog-rajzás miatt. A jelenséget a kommentcunamikban egyenes „rovarinváziónak” és „füstgomolyáshoz hasonló árnyékfelhőnek” írták le. „A rajzás valóban látványosabb volt, mint az elmúlt 10–15 évben, ennek azonban jól értelmezhető természeti okai vannak” – olvasható a Dél-Balatoni Természetvédelmi Csoport Facebook-bejegyzésében.
Mint írják a posztban, az idei extra rajzás mögött több egymást erősítő környezeti tényező áll:
- Bőséges tápanyagforrás – A 2024 nyarán tapasztalt algavirágzás miatt a lárvák bőven jutottak táplálékhoz.
- Enyhe tél – A 2024/25-ös tél szinte jégmentes volt, ami növelte a lárvák áttelelési sikerét.
- Szinkronizált kikelés – A hűvös május lelassította a fejlődést, majd a hirtelen melegedés júniusban egy időben indította el a rajzást.
- Alacsony vízállás – A sekélyebb part menti régiók gyorsabban felmelegedtek, ami kedvezett a bábozódásnak.
Kiemelték, hogy
az árvaszúnyogok nem csípek, nem terjesztenek betegségeket, és bár tömeges megjelenésük idegesítő lehet, biológiai szempontból kulcsfontosságú szereplők a Balaton ökológiai rendszerében.
Egyrészt a tápláléklánc hasznos tagjai.
A lárvák ugyanis a vízfenék üledékében élnek, és szerves törmeléket, algát fogyasztanak, amivel fontos közhasznú munkát végeznek: tisztítják az iszapot, és szellőztetik is azt.
Ugyanakkor táplálékul szolgálnak a madarak, halak és más vízi élőlények számára is.
Másrészt tápanyag-szabályozók. A kifejlett példányok kikeléskor jelentős mennyiségű foszfort és nitrogént vonnak ki a vízből. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) számításai szerint egy-egy ilyen rajzás akár több tonna (!) tápanyagot is kiemelhet a vízből a levegőbe, ami hosszú távon csökkenti a túlzott algásodást.
S ha ez még nem lenne elég bizonyíték az árvaszúnyogok nélkülözhetetlen jelenlétére a földön, még ökológiai indikátorok is. A lárvák mennyisége és fajösszetétele érzékenyen reagál a vízminőség változásaira.
A mostani erős jelenlétük azt jelzi, hogy a Balatonban ismét növekszik a belső tápanyagterhelés, ami hosszabb távon vízminőségi problémákhoz is vezethet.
Vagyis ők nem a baj forrásai, hanem a jelzői.
A felháborodott kommentelőknek, akik az árvaszúnyogok teljes kiirtását követelik, azt üzenik, hogy ez nem lehetséges több okból, mert részint tudományosan megalapozatlan, mivel nem célzott irtható faj (nem csípőszúnyog). Másrészt jogszabályba ütközhet, mivel az árvaszúnyogok a természetes életközösség részei, így védelmükről hazai és EU-s környezetvédelmi szabályok is rendelkeznek. A legnyomósabb érv pedig az irtásuk ellen, hogy öngól lenne, hiszen eltűnésük a halállomány, a madárvilág és a vízminőség romlását is előidézné.
Amit viszont tehetünk, hogy a tömeges jelenlétüktől ne kapjunk idegrohamot:
- Az esti órákban kerüljük a fényes felületeket, part menti lámpákat.
- Ne bántsuk, ne fújjuk, ne permetezzük őket!
- Támogassuk a kutatást és a vízminőség-védelmet – hiszen az árvaszúnyogok jelenléte nem ok, hanem tünet.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
