Medúzák a Körösben, kaktuszok a Mátrában, kenyérbogarak Pannonhalmán

Az elmúlt években, évtizedekben nem csak hogy egyre több idegenhonos faj jelenik meg az országban, de egyre több kártevő okoz problémát ott is, ahol korábban ez nem volt jellemző. Néhány meglepő példa a közelmúltból, amikor az emberi felelőtlenség, a klímaváltozás, vagy a kettő együtt új problémákat teremt.

A melegedés kedvez a medúzáknak

A napokban egy videó tűnt fel az interneten, amelyben egy horgász a Hármas-Körösből kifogott édesvízi medúzát mutat be. A medúzákat általában a tengerhez kötjük, de ezeknek a különös állatoknak egy-egy fajával az édesvizekben is találkozhatunk. Ilyen az Ázsiából származó édesvízi medúza, amit már több hazai folyóban is megtaláltak.

Az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbi) Kínából, a Jangce-vidékéről került Európába a 18. században, valószínűleg botanikus kertekbe importált vízinövényekkel. Magyarországon elsőként 1960-ban írtak róla, a Drávában Őrtilosnál találták meg a fajt.

Ez a parányi medúza 2-2,5 cm nagyságú, és sok tengeri rokonától eltérően nem kell a csípésétől tartani. Bár vannak méreganyaggal teli csalánsejtjei, azok annyira parányiak, hogy emberre nem veszélyesek, csupán a táplálékul szolgáló vízi egysejtűek elfogására alkalmasak.

A Gyomaendrődnél kifogott édesvízi medúza mellett egy másik idegenhonos fajt is találtak a horgászok a Hármas-Körösben, egy Észak-Amerikából származó óriás mohaállatot (Pectinatella magnifica). A fura megjelenésű élőlény valójában parányi, és attól lesz nagy, hogy telepekbe összeállva már hatalmas „gombócot” formáz. Ezzel a fajjal már az ország több részén lehet találkozni. Magyarországon egyébként a mohaállatoknak (Bryozoa) tíz faja él. A Mississippi vidékén őshonos óriás mohaállatot hazánkban elsőként 2011-ben fogtak ki a Ráckevei (Soroksári)-Dunából.

Kaktuszok a hegyoldalban

A vizekből most vegyük a hegyek felé az irányt, egészen pontosan a Mátrába, ahol idén tavasszal egy utánfutónyi kaktuszt távolítottak el a Hasznosi várrom alatti hegyoldalból. Az idegenhonos, medvetalp-és kötélkaktusz-fajok vélhetően emberi betelepítés útján kerültek ide. Az eltávolítást végző csapat 1,575 m³ kaktuszt szedett ki.

A Mátrában, és az ország számos más pontján találtak már kisebb-nagyobb kaktuszállományokat. Ezek most még elég kicsik ahhoz, hogy kontroll alatt lehessen tartani azokat – persze nem kevés munkával jár az eltávolításuk – ha azonban esetleg egy hazai állatfaj megkóstolja egyszer a fügekaktusz termését, netán ízlik is neki, akkor ezzel önkéntes terjesztővé válik, és a kaktuszok nyerő helyzetbe kerülhetnek. Ahogy megtörtént már ez több mediterrán országban vagy Ausztráliában, ahol a 20. század elején hatalmas területeket hagytak el a gazdák a kaktuszok miatt, mert már nem tudták ott legeltetni az állataikat. A témáról itt írtunk bővebben.

Mi köze van a klímaváltozásnak az ország egyik legértékesebb könyvtárához?

A klímaváltozás és az idegenhonos fajok kapcsán talán az utolsók között jutna eszünkbe lehetséges helyszínként a Pannonhalmi Főapátság könyvtára. Pedig május végén itt ütötte fel a fejét a probléma. Az apátság egyedülálló könyvtárát ugyanis megtámadták a kenyérbogarak.

Ezek a 2-4 mm nagyságú kis rovarok, ahogy azt a nevük is elárulja, alapvetően a malmokban fordulnak elő, de a régi könyvek ragasztásához használt enyvet is szívesen megeszik, ezért is szállták meg most a híres könyvtárat, ahol 100 ezer könyvet őriznek.

A könyvtár korábban hűvös helynek számított, de a hőmérséklet itt is évről évre nő, tavaly nyáron nem egyszer mértek már 27 fok feletti értékeket, ami optimális környezetet jelent a kenyérbogarak számára.

Sajnos a rovarok sok könyvet megrágtak már, mire észlelték jelenlétüket, ezért muszáj volt bezárni, és az egész könyvtárat alávetni a fertőtlenítésnek. Hogy mindez hogy zajlik, arról a Telex helyszíni riportban számolt be. Ha minden jól megy, az apátsági könyvtár 2026 elejétől tud újra látogatókat fogadni.