Amiről a cégénydányádi Kende-kúria mesél

Aki Felső-Tisza-vidékén jár, annak érdemes egy különös nevű kis települést, Cégénydányádot is útba ejteni. A faluban található Kölcsey-Kende-kúria nemcsak nagyon szép, de az épületben négy érdekes kiállítást is megnézhetünk és az épületet körülölelő hatalmas parkot is bejárhatjuk.

Szöveg:
2022. július 8.

Aki Felső-Tisza-vidékén jár, annak érdemes egy különös nevű kis települést, Cégénydányádot is útba ejteni. A faluban található Kölcsey-Kende-kúria nemcsak nagyon szép, de az épületben négy érdekes kiállítást is megnézhetünk és az épületet körülölelő hatalmas parkot is bejárhatjuk.

Azt hiszem, nincs még egy olyan szeglete az országnak, ahol ennyi különös, kicsit mesebeli településnévvel találkozna az ember, mint Szatmár-Beregben. Ököritótfülpös, Penyige, Gyügye, Rápolt, Fülpösdaróc, Tunyogmatolcs, hogy csak néhányat említsünk. A sorba beleillik a Szamos partján található Cégénydányád is. A falu legismertebb látnivalója a Kölcsey-Kende-kúria, amit természetesen mi sem hagyhattunk ki szatmár-beregi látogatásunk során.

Kölcsei Kende és Kölcsey

A klasszicista stílusú kastély központi része 1833-ban készült el, később többször bővítették, az 1910 és 20-as években egy-egy vendégszárnyat építettek hozzá és a díszes főbejárat is ekkoriban készült el. Az épületet ma legtöbben Kölcsey-Kende kúriaként ismerik, ez a név azonban kicsit félrevezető, vagyis csak félig fedi a valóságot.

Az építtető báró Kende Zsigmond szatmári alispán volt, a Kölcsey család tagjai azonban nem éltek itt.

A Kende családot - ahogy az ekkoriban szokás volt- az első birtokuk után kölcsei Kendének hívták, de i-vel, nem y-nal.

A Kölcseyek és a Kendék egyébként rokonok voltak. A Kölcsey családnak Túristvándiban volt az ősi kúriája, Kölcsey Ferenc testvérével és annak családjával pedig Szatmárcsekén élt, de egyik kúria sincs már meg. Kölcsey Ferenc jó kapcsolatot ápolt az építtető Kende Zsigmonddal. A költő járt itt, és leveleztek is, a jó viszonyról a levelek „Kedves Ferim, édes Zsigám” megszólítása is árulkodik. Kende Zsigmond a költőt arra is megkérte, hogy írjon egy négysoros kis verset a kúria oromzatára, amit ma is láthatunk.

A család a 2. világháborúig élt Cégénydányádon, az 50-as évektől gyermekotthon működött a kastélyban, amely 2004-ben költözött ki az épületből. Ekkor vásárolta meg azt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, és a kastély – felújítás után – 2016 nyarán nyitotta meg a kapuit.

Történetek és tárgyak

Az épületben négy kiállítást nézhetnek meg a látogatók, két tárlat a család és épület történetéről szól, de a helyi gasztronómiával, illetve a környék természeti értékeivel kapcsolatos kiállítást is kialakítottak.

Nagy Renáta kalauzol bennünket, akiről hamarosan kiderül, hogy fiatal kora ellenére egy igazi 21. századi polihisztor, aki a családfakutatástól kezdve a túravezetésen, a kiadványok írásán, illusztrálásán túl a sérült madarak gondozásáig, mindennel foglalkozik, és mindenhez ért, emellett az egyetemen épp környezeti nevelést tanul, szabadidejében pedig az MME helyi csoportjának a munkájában is aktívan részt vesz.

A kiállításon látható Kölcsey-Kende családfa is az ő munkájának az eredménye. Ahhoz, hogy ez a kiállítás elkészüljön, a cégénydányádi lakosok is sokat hozzátettek, ki egy tárgyat, ki régi történeteket hozott. „Egy falubeli néni mesélte, aki 17 évesen kezdett dolgozni a családnak, hogy itt, a hajdani könyvtárszobában a plafonig tele volt minden fal könyvekkel. Amikor azonban jöttek a szovjetek, elégették a könyvek nagy részét.

A falubeliek sikerült párat megmenteni, abból látható a kiállításon néhány kötet, benne a család ex librisével” – meséli Reni.

Kende Zsigmondról úgy tartja a helyi emlékezet, hogy nagylelkű ember volt, aki a környékbelieknek mindig segített.

Ő építtette többek között a túristvándi vízimalmot is. A Kende-leszármazottak egyébként napjainkban is vissza-visszalátogatnak ide, kétévente rendezik meg a Kende-találkozót, amelyre többek között Kanadából, Írországból vagy Thaiföldről is érkeznek családtagok.

Szatmári szilva és a „fajinra” megtört mák

Nagyon érdekes a régi szatmári gasztronómiáról szóló kis terem is, ahol olyan régi eszközöket és edényeket is láthatunk, mint egy réz kuglófsütő, a vasháromláb vagy a tarkedli-sütő.

Ez utóbbi eszköz hasonlít a mai gofrisütőkhöz. És persze, ha már Szatmár, akkor a szilva sem maradhat ki.

Természetesen a szilvalekvár főzéséhez használt nagy üst is helyet kapott a kiállításon.

Ezzel kapcsolatban meg is beszéljük személyes élményeinket Renivel, mert – bár az Alföld különböző pontjáról származunk – nagy családi szilvalekvár-főzésekben mindkettőnknek volt része. Az igazi szilvalekvár akkor jó, ha sűrű, sötét és megáll benne a kanál, ennek eléréshez azonban idő kell, akár egy nap is. Ez persze remek alkalom a nagy családi beszélgetésekre, amelyekre ma már, a 21. századi rohanásban egyre kevesebb idő jut.

A kiállításon egy réges-régi szakácskönyvet is fellapozhatunk, amiben nemcsak az ételek érdekesek, de a könyv nyelvezete is külön élmény.

Ilyen mondatok vannak benne például, mint „a mákot fajinra meg kell törni…”, „egy tojás fehérinek havával egy óráig keverni…” vagy „fánkszaggatóval félhold formán kidugdalni…”.

Német Mári 1867-ben íródott felső-tisza-vidéki receptkönyvében megtaláljuk a ma is ismert klasszikusokat, mint a málékásás töltött káposzta, a káposztás paszuly leves vagy a kötött tészta-leves. Ez utóbbi kettőt egyébként mi is megkóstoltuk, amikor Túristvándiban jártunk. A szakácskönyvben azonban számos olyan érdekességet is találni, mint a töltött rák, a töltött csiga, a rák rétes, amelyeket ma már csak ezek a régi lapok őriznek. Akkoriban azonban ezek az ételek nem számítottak különlegességnek, hisz a folyószabályozások előtt igazi vadvízi világ volt itt, és jóval több halat, rákot és csigát ettek az itt élők.

Szól a haris

A természetrajzi kiállításon az épp 40 éves Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet értékeiről és az itt folyó természetvédelmi munkáról tudhatunk meg sok érdekességet.

Ez utóbbi téma a gyakorlatban is helyet kapott itt, hisz a kastélyban van a Nyírség-Szatmár-Bereg Természetvédelmi Tájegység irodája is.

A kiállításon megnézhetjük például mikroszkóppal a roederit nevű ásványt, amit csak itt, a közeli Tarpai Nagy-hegyen lehet megtalálni.

A tájtörténetről is olvashatunk, láthatjuk például, hogy a folyószabályozások során hogyan egyenesítették ki a kastélypark végében futó Szamost. Megnézhetjük, hogy a Tisza attól függően, hogy melyik szakaszán járunk, milyen hordalékot szállít. Egy korábbi cikkben már ódákat zengtem az itteni durvaszemű tiszai homokról, amiben sétálgatni testet-lelket kényeztető élmény.

Van egy sötétszoba is, ahol a környék állatainak hangját hallgathatjuk meg. Nagy kedvencem a társaságból a haris, amelynek reszelős hangja nem szép, de egyedinek mindenképpen egyedi. Itt Szatmár-Beregben találjuk az ország egyik legnagyobb fészkelő állományát. Egy este mi is megpróbáltuk kihallgatni őket. A kisari kilátó környékén, a bicikliúton sétálgatva a sötét éjszakában meg is hallottunk egy hímet, ami messzire hangzó kiáltásával jelezte a többi hímnek, hogy ez a terület már foglalt. Nem sokkal korábban egy füleskuvik is megszólalt nem messze tőlünk, sőt egy nagy barna varangy is lomhán átgörgött a földúton a lábunk előtt. Szóval a szatmár-beregi éjszaka is számos izgalmat tartogat, és itt a kiállításon ízelítőt is kaphatunk belőle.

Hódolat az Öreg Hölgynek

A kiállítások bejárásával még nem ér véget a látnivalók sora, ugyanis a kastélyparkban is lehet tenni egy sétát, és érdemes is. Az épület mögött rögtön egy gyönyörű Öreg Hölgy vár bennünket, a park híres platánja, amely 190 éves is elmúlt már.

Az ott tanyázó csókák kicsit elnyomják őket, de ha jól figyelünk, a lombkoronájából érdekes, cincogó hangok is hallatszanak, az itt nappalozó denevéreket hallhatjuk. Ha kisgyerekkel érkezünk, ne hagyjuk ki az egyik melléképület falán kialakított interaktív denevérfalat, ahol remek játékokat találhatunk.

A park egyébként 1959 óta természetvédelmi terület, jelenleg mérete 14 hektár, régen azonban ennél is nagyobb, 60 hektáros volt, egészen a Szamosig tartott a birtok.

Cégénydányádon hajdan egy monostor is volt, amit a család őse alapított az 1100-as években. Az épületből már nem maradt semmi, sőt, a pontos helyét sem lehet tudni. Keresték már a parkban, a kastély alatt, a falu temploma alatt is, de egyelőre biztos információt eddig sehol nem találtak ezzel kapcsolatban.

Kende Zsigmond a családi fészek építésével párhuzamosan már megkezdte az angolkert kialakítását is. Az egykori ártéri erdő idős fái közé eleinte távoli kontinensekről származó lombhullató fákat ültetett, majd később unokája tűlevelűekkel is gazdagodott a gyűjteményt. Az egykori angolkertben ma is számos szép, idős fát látni, például platánokat, tulipánfákat, vérbükköt, kaukázusi szárnyasdiót, kora tavasszal pedig hatalmas téltemető-mező sárgállik a fák alatt.

A parkot egy tanösvényen lehet körbejárni, ehhez belépőjegyet sem kell váltani, érdemes azonban egy digitális tanösvényvezetőt letölteni a sétához. S ha már mindent megnéztünk és bejártunk Cégénydányádon, folytathatjuk az ismerkedést a környék látnivalóival, például a HNPI szervezett túráin. A kastélytól számos izgalmas túra indul. Júliusban több e-bike túra is lesz a Szamos mentén és az Alföld egyik vulkánját, a Tarpai Nagy-hegyet is közelebbről megismerhetik az érdeklődők. A júliusi programokat ide kattintva találjátok.

Hasznos információk

Elérhetőségek:

Telefon: +36-70/198-9731; +36-44/716-003

E-mail: szatmarbereg@hnp.hu

Cím: 4732 Cégénydányád, Dózsa György u. 9.

Koordináták: 47°55'58.6"N 22°32'18.8"E

Nyitvatartás:

Május 1 – szeptember 30. között:
kedd – vasárnap: 09.00 – 17.00

hétfő: ZÁRVA

Október 1 – április 30. között előzetes bejelentkezéssel látogatható. (Minimum létszám 10 fő)

A Turista Magazin júliusi-augusztusi számában további érdekes szatmár-beregi látnivalókat mutatunk be, és olvashattok egy vízitúráról is, amelynek helyszíne az ország egyik legvadregényesebb folyója az Öreg-Túr volt.

A Turista Magazin nyári számát ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.

Cikkajánló