Májusban már kezdenek érni a hazai erdők talán legzamatosabb és legillatosabb gyümölcsei, a szamócák. Több fajukat is ízlelgethetjük ilyenkor frissen, de a szerencsések és kitartóak, no meg a jó derékkal rendelkezők akár annyi apró gyümölcsöt is gyűjthetnek, hogy otthoni finomságok is készülhetnek belőle.
Az év első friss, nemcsak termesztett, hanem vadon termő gyümölcse is a szamóca, avagy – ahogy sokan, főként a termesztett fajtákat nevezik – a földi eper. Vadon három fajuk terem idehaza, és mindhárom termése apró, ám annál ízletesebb. Nedvesebb, árnyasabb helyeket kedvel, ligetes erdőkben, erdei vágásokban tömeges is lehet az erdei szamóca (Fragaria vesca) és a hozzá igen hasonló fahéjillatú szamóca (F. moschata). Gyümölcsük sötétpirosra érik, lágy, törékeny húsa rendkívül zamatos és illatos. Egy-két héttel később kezd teremni a kifejezetten a gyepeket, erdei réteket kedvelő csattogó szamóca (F. viridis). Gyümölcse világosabb színű, sokszor már zöldes színben is zamatos, ugyanakkor húsa valamivel keményebb, így tovább kitart a töveken is, leszedve pedig kevéssé romlékony. Csattogó nevét azért kapta, mert a csészelevelei rásimulnak a gyümölcsre, és azokról letépve a termést csattanó, cuppanó hangot hallhatunk.
Az őshonos fajok mellett a kertekből kivadult indiai díszeper vagy indiai pimpó tréfálhat meg bennünket a településekhez közeli erdőkben. Nem igazi szamóca, virága nem fehér, hanem sárga, termése a szamócákéhoz ugyan hasonló, ám mindig felfelé áll, nem bókol. Gyümölcse íztelen, továbbá az érzékeny gyomrúaknak meg is árthat.
Idehaza három vadon termő szamócafajjal találkozhatunk
A vadon termő szamócafajok gyümölcsei – bár igen apró méretűek – ízben, illatban felülmúlják a kerti rokonságot, ezért nagy boldogság túrázás közben érett szemeket találni, amelyek általában azonnal, helyben el is fogynak. Régen a vadon termő fajoknak is nagyobb jelentőségük volt, középhegységeink erdeiben, vágásaiban többfelé gyűjtötték az asszonyok, és a kitartó, egy-két napos munka gyümölcsét a nagyobb városok piacain adták el. Napjainkban ez már csak Erdélyre jellemző. Egykor kedves erdei ajándékként egy kis kosárka vagy egy csokor erdei szamócát is kaphatott a kiszemelt leány vagy legény, illetve a családban a gyerekek.
A gyümölcs ásványi anyagokban, C-vitaminban gazdag, a szamócalevelet pedig élvezeti és gyógyteákhoz is gyűjthetjük. A flavonoidokat, cseranyagokat tartalmazó, teljesen kiszárított levél teakeverékekben ízjavító, mértékkel magában is iható. A fermentált levéllel a fekete teákat is helyettesíthetjük.
A vadon termő szamócákból édességeket ugyanúgy lehet készíteni, mint a termesztett fajtákból, talán egyedül lekvárnak kevéssé alkalmas a gyümölcsük – legalábbis töményen, magában nem –, mert a vadszamócák magja hosszabb állás után megkeserítheti a lekvárt. Hőre érzékeny C-vitamin-tartalma miatt a gyümölcsöt előnyösebb nyersen, hidegen fogyasztani: finom zamata így érvényesül legjobban.
Kiváló tejszínhabos desszertként, turmixokban, szamócahabként, gyümölcssalátákban, szamócás limonádéban, fagylaltban, joghurtba keverve, gyümölcspépként palacsintába töltve. Pezsgős bólék, koktélok, áztatott italok szintén ízesíthetők vele. Persze süthetjük pitékbe töltve, készíthetünk belőle süteményre zselét és gyümölcslevest. Savanykás-édes, érdekes ízük miatt a szamócák sós ételekben is jól szerepelhetnek. Salátákba, frissen készülő szendvicskrémekbe keverhetők nyersen, de akár rizottóba is tehetjük.
Májusi receptek nem csak szamócával
Galambgombás rizottó erdei zöldségekkel és szamócával
Egy-egy marék összevágott medvehagymalevelet és podagrafüvet (vagy spenótot), egy kis csokor petrezselymet, valamint egy durvára reszelt sárgarépát kevés fokhagymával és egy fél, apróra vágott lila hagymával zsiradékon lepirítunk, majd hozzáadunk kétcsészényi összevágott galambgombát és rókagombát. Őrölt fekete borssal és sóval fűszerezzük, utána készre pirítjuk. Közben külön egycsészényi rizottórizst kevés zsiradékkal és fokozatoson adagolt vízzel, sózva, sűrűn kevergetve megfőzünk, majd összemelegítjük a pirított gombákkal és zöldségekkel. Még melegen apróra vágott erdei vagy kerti szamócát adunk hozzá, végül pedig egy kevés frissen reszelt citromhéjjal ízesítjük.
Szamócás-gombás pirítós bruschettaszerűen
Összevágott galamb- és rókagombát vaj és olaj keverékén apróra vágott levélzöldségekkel (medvehagymával és/vagy tyúkhúrral, podagrafűvel, csalánnal), kevés fokhagymával, sózva és borsozva alaposan lepirítunk, majd ugyanannyi apróra vágott nyers levélzöldséget és reszelt fokhagymát, illetve apróra vágott erdei vagy kerti szamócát adunk a keverékhez, de ezekkel már nem pirítjuk tovább, csak átmelegítjük. Vajas pirítósra halmozva tálaljuk. Egy kevéske frissen reszelt citromhéj ehhez is jól illik fűszerként.
Szamócás-cseresznyés, rácsos pite
Erdei szamócából ritkán van olyan sok, hogy egy egész pitét megtöltsünk a gyümölcsökkel, de cseresznyével keverve is különleges, intenzív szamócazamatot adhatunk süteményünknek. A tészta hozzávalói: 30 dkg liszt, 20 dkg hideg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojássárgája, csipetnyi só, 1 kávéskanál sütőpor, reszelt citromhéj, 1 evőkanál tejföl (28-30 cm átmérőjű formához). Az alapanyagokból gyors mozdulatokkal omlós tésztát készítünk, majd az összegyúrt tésztát fóliában 1 órán át hűtőben pihentetjük. Közben a piteformát kitöltő mennyiségű erdei szamócát és magozott cseresznyét vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, csipetnyi sóval ízesítjük, majd összekeverjük 2 csomag vaníliás pudingporral. A hűtőből kivett tészta ⅔ részét enyhén lisztezett deszkán a formába nyújtjuk, a forma oldalát is kitöltve. A töltelék alá 1 evőkanál zabpelyhet szórunk, utána megtöltjük a gyümölcskeverékkel. A maradék ⅓ rész tésztát kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, majd a sütemény tetejét rácsosan befonjuk vele. Közepes hőmérsékletre előmelegített sütőben sütjük.
A cikk a Turista Magazin 2019. májusi számában jelent meg.
