Túraajánlat

Az orfűi víz nyomában

Orfűt nem csupán a tavak miatt érdemes felkeresni, strandszezonon kívül is akad itt élmény és látnivaló.

Szerző:
Lánczi Péter
Fotó:
Gulyás Attila
2018. október 15.

Orfűt nem csupán a tavak miatt érdemes felkeresni, strandszezonon kívül is akad itt élmény és látnivaló.

Mesés környezetben megbújva találjuk a Nyugati-Mecsek talán egyik legismertebb kiránduló- és pihenőhelyét, a pompás tavairól elhíresült Orfűt. A strandolóknak, fesztiválozóknak - akik a nyári időszakban szinte teljesen ellepik a vízpartokat - és a horgászoknak aligha kell bemutatnunk ezt a páratlan tájat, viszont turisztikai szempontból a főszezonon kívül is akad itt látnivaló és élmény, így önmagában is szuper úti célja lehet egy mecseki kirándulásnak.

 

nov-8-9_135-2.jpg

Pécsi-tó madártávlatból


A mai hangulatos orfűi környezet viszonylag újnak mondható, hiszen mesterséges tavainak koncepciója az 1960-as években született meg. 1962-ben az Orfűi-patakot felduzzasztva hozták létre a 11 hektáron elterülő Orfűi-tavat, ezt követte 1966-ban a közel hétszer nagyobb Pécsi-tó, majd a 28 hektáros Herman Ottó-tó, végül pedig 1970-ben a Kovácsszénájai-tó lett kialakítva. Napjainkban ezeknek a vízfelületeknek a látványa már teljesen természetesen hat, pedig nem is olyan régen csupán egy patakocska csordogált ebben a völgyben, melynek vize egészen más célokat szolgált, mint a pihenés vagy a kikapcsolódás. Ennek a pataknak a nyomába eredve olyan múltidéző élményekre tehetünk szert, melyekre az országban kevés helyen nyílik lehetőségünk, ugyanakkor építészeti kuriózumokat is szemügyre vehetünk.

 

okt-8-10c_078-p.jpg


Az Orfűi-tótól déli irányban követve a patakot mindössze ötszáz méterre találjuk hazánk egyetlen működési engedéllyel bíró vízimalmát. Rendezett és felújított környezete egyértelműen azt jelzi számunkra, hogy a ma Malommúzeumként üzemelő épületegyüttesek nem csupán szemléltető eszközei a hajdanán itt zajló munkának. A gabonaőrlő vízimalom mellett itt találjuk még a papírkészítő malmot, illetve a száraz malmot is, mely utóbbit nem a víz ereje, hanem lovak működtették. A Vízfő-forrás patakjára települt malomépületek javarészét a 19. század második felében emelték, és a bennük található eszközök is korhűek. Mindez a hozzáértő szeretetnek és törődésnek köszönhetően maradt meg eredeti formájában, illetve újult meg, 1993 óta egy igazi molnárcsalád elkötelezett munkája révén.

 

okt-8-10c_104-2.jpg

Gyönyörű környezetben állnak az autentikus épületek 


A Füzes család immáron negyed évszázada üzemelteti, gondozza a malmot, ami Füzes Péter 2011-ben bekövetkezett halála óta sajnos nem őröl. Lányainak, Füzes Katának és Füzes Petrának azonban így is bőven akad munkája a ma múzeumként funkcionáló és szépen felújított épületekkel. A látogatóknak szervezett különféle programok - kenyérsütés, papírkészítés - mellett ők üzemeltetik a múzeum Garatra keresztelt tágas fogadóépületét is, ahol a belépő mellett frissítőt, kézműves termékeket és ajándéktárgyakat is vásárolhatunk. Mindezektől függetlenül a testvérpár tervei között továbbra is szerepel a malom üzemszerű újraindítása.

 

okt-8-10c_091-2.jpg

A malom patinás gépei ma is működőképesek


Vendéglátóink kalauzolása mellett megcsodálhatjuk a papírkészítés érdekes mesterségét, bepillantást nyerhetünk a 19. század és századforduló technikájával működtetett malmokba, melyek látványa már önmagában is visszarepít minket az időben.

 

okt-8-10c_065-2.jpg

Papírkészítő műhely

 

Megnézhetjük és megtapogathatjuk az itt található gépeket, Kata magyarázata alapján pedig meg is érthetjük a működésüket, melyek némelyike megragadó egyszerűségével vagy bámulatos precizitásával, olykor pedig óriási méretével és roppant tömegével nyűgözi le az embert. Utóbbi különösen igaz a szárazmalom hatalmas, lóval hajtott fogaskerekére, illetve az olajütő kéttonnás présgerendáira.

 

okt-8-10c_088-2.jpg

 

A helyreállított vízimalom hiányzó berendezéseit a zengővárkonyi, a pécsváradi és a kökénypusztai patakmalmokból pótolták. Fontos szempont volt, hogy az idekerülő régi-új gépek megegyezzenek azokkal, amelyek egykoron itt működtek, valamint, hogy a felújítást követően a malom működőképes legyen. A malomról és a molnárról a legtöbben tudni vélik, hogy hogyan dolgoznak, de biztosra vehető, hogy aki belép ebbe a helyiségbe, az fürkésző kíváncsisággal fogja végigkísérni az izgalmas és patinás berendezések szövevényes összeköttetését.

 

okt-8-10c_095-2.jpg

 

Elöljáróban csak annyit, hogy a búzának hosszú és látványos az útja, mire őrlemény, illetve liszt lesz belőle. Remélhetőleg a kifogástalan állapotú vízimalom hamarosan újra állandó munkára lesz fogva, működésével pedig tovább őrzi a malom eredeti funkcióját és a molnármesterség szépségét.

 

okt-8-10c_102-2.jpg

A vízimalom kereke egyedi módon az épület belsejében kapott helyet


Na de térjünk vissza a patakhoz, ami nem csupán a malmot és az Orfűi-tavakat élteti, hanem lényegében a környék múltját és jelenét is. Ez az ér a malomtól alig két percnyi sétára, az erdőben ered, egy közel tízméteres sziklafal tövében. A Vízfő-forrás vize eredetileg a nevét jelző márványtáblácska alatt egy szifonon keresztül bukkant ki a föld alól, az itt található karsztbarlang természetes túlfolyójaként. A mélyedés egy földcsuszamlás következtében eltömődött, így egy mesterséges „kaput” kellett nyitni a sziklában, hogy a víz újra a felszínre törhessen. Ez a kapu ma a Vízfő-barlang bejárata, amelyen keresztül jelenleg is akadály nélkül távozik a víz.

 

okt-8-10c_198-2_stitch-2.jpg

A Vízfő-forrás egyben a barlang bejárata is


A Vízfő-barlang a maga 391 méteres hosszával a Mecsek harmadik leghosszabb barlangja, bár egyes feltételezések szerint barlangrendszere nagyobb kiterjedésű, mint a híres abaligetié, melynek járatai két kilométert is kitesznek. A cseppkőbarlang időközönként bárki számára látogatható, de állandó bejárás csupán a kis és nagy patkós, a vízi- és a tavi denevérek számára biztosított, ezért rácsos a barlang bejárata.

 

okt-8-10c_192-2.jpg

Forrásház


A forrás közvetlen közelében egy érdekes objektumra figyelhetünk fel, ami már az odavezető tanösvényről is jól látható. Ez a fölfelé kétszintes betontulipán a magyar organikus építészet első, világszerte ismert építménye. A Csete György által megálmodott Forrásház nem csupán esztétikai alkotás, hőskorában ivóvízzel látta el a 20 km-re fekvő Komlót. Mindezt úgy, hogy a barlang vizének szintjéig, a földbe két emeletnyi mélyen hatoló torony szivattyú-gépházba torkollik, ahonnan a hegy tetejére felszivattyúzott víz szabadesésben jutott el Komlóra. A torony villamos központként funkcionáló emelete fölött még egy hangulatos, pihenést szolgáló, kör alakú, faburkolatos terem is helyet kapott, ám ezt a létesítményt csak bizonyos időpontokban, szervezett formában látogathatjuk.

 

Bék Balázs
Bék Balázs

A Forrásház egyedi kupolája belülről


Miután a komlói vízellátást már egy ideje másképpen, a Duna vízével oldották meg, sajnos - az egyébként műemléki védettséget élvező épület - szépen lassan kezd feledésbe merülni. Reméljük, ha már más funkciót nem is tudnak találni ennek a különös létesítménynek, legalább a turisták számára megóvják az enyészettől. Ugyanakkor ez az épület méltó mementója, ha úgy tetszik, igazi emlékműve is a környéket éltető víznek, ami napjainkban talán még fontosabb szerepet játszik az életünkben, mint valaha.

 

 

Kapcsolódó cikkek: 

MESSZELÁTÓ - BALÁZS-KILÁTÓ (ORFŰ)

BEJÁRTUK A „MAGYAR SVÁJCOT”

ABALIGET ÉS ORFŰ PANORÁMÁI

KÉKEN A MECSEKBEN

A KELET-MECSEK LEGMAGASABB CSÚCSAI KÖZÖTT

Cikkajánló