Kéktúra

Belgiumból jöttek, végigjárták a Kéktúrát

Az ötfős csapat egyenesen Hollóházáról, a Kéktúra végpontjáról érkezett a szerkesztőségbe, friss élményekkel és 405 kilométerrel a lábukban. Hogy mi tetszett nekik a legjobban, voltak-e rázós helyzeteik, és megkóstolták-e a pálinkát, arról is meséltek nekünk.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Marie-Paule Vandenabeele
Garacsi Kata
Gulyás Attila
2017. augusztus 29.

Az ötfős csapat egyenesen Hollóházáról, a Kéktúra végpontjáról érkezett a szerkesztőségbe, friss élményekkel és 405 kilométerrel a lábukban. Hogy mi tetszett nekik a legjobban, voltak-e rázós helyzeteik, és megkóstolták-e a pálinkát, arról is meséltek nekünk.

 

Marie-Paule, Frans, Willy, Jacques és Luc évtizedek óta járják a hegyeket, de ilyen hosszú túrát most teljesítettek először. Hogy hogyan is keveredtek ide Belgiumból, és honnan hallottak a Kéktúráról, valószínűleg, ez merül fel először mindenkiben kérdésként. Frans gyógymasszőrként dolgozik, és egyik páciense évekkel ezelőtt vásárolt egy balatoni nyaralót, az ő meghívására érkeztek a feleségével először Magyarországra. Egy hetet töltöttek itt, de pár nap után már nagyon szerettek volna valamerre túrázni. Túralehetőségek után kutatva akadtak rá a Kéktúrára. S minél többet olvastak róla, annál inkább biztosak voltak benne, hogy szeretnék végigjárni. Három évvel ezelőtt aztán úgy döntöttek, három barátjukkal együtt, hogy nekiindulnak.

 


Az Országos Kéktúra teljesítését 2015 nyarán kezdték el, akkor 11 nap alatt Velemtől Fehérvárcsurgóig 415 kilométert tettek meg, tavaly szintén kb. két hét alatt, Fehérvárcsurgótól Hollókőig 420 kilométert, majd idén Hollókőtől Hollóházáig ugyanennyi idő alatt 405 kilométert gyalogoltak.

 


A csapat minden évben alaposan felkészült az adott szakaszra, így mire megkezdték a gyaloglást, már minden szállásuk előre le volt szervezve. Ebben nagy segítségükre volt Horváth Béla, a Kéktúra Ellenőrző Bizottság tagja, túravezető, aki maga is teljesítette már az Országos Kéktúrát, háromszor is. Az ő segítsége nélkül azért nem ment volna minden ilyen gördülékenyen, mondják, hisz a legtöbb szálláshely kizárólag magyar nyelven hirdeti magát. Egy külföldi számára pedig elolvasni és kiejteni sem könnyű a magyar neveket, ahogy az beszélgetésünk alatt is kiderül, nem kis derültséget okozva számukra.

 


Bár elméletben képben voltak a domborzati viszonyokkal kapcsolatban, azért néha érték meglepetések őket, például amikor a Mátra hegyeit mászták meg. A legkedvesebb helyek közül Sümeg, Kőszeg, Badacsony neve is felmerül, más inkább az Északi-középhegység vadregényesebb tájait említi, de mindannyian állítják, nehéz néhány helyet kiemelniük, mert az egész túra fantasztikus volt számukra, szerintük ez az útvonal a túrázók paradicsoma.

 

 


Az embereket nagyon kedvesnek és segítőkésznek találták, még akkor is, ha a legtöbb helyen egyáltalán nem értették egymást, a kifejezetten a Kéktúrára készített, egyedi pólóikkal pedig mindenhol nagy sikert arattak. Egyszer sem tévedtek el, és amin őszintén meglepődtek, hogy egy kivételével, minden bélyegző a helyén volt. Az pedig kifejezetten tetszett nekik, hogy a boltok a belga üzletekhez képest sokkal korábban nyitnak. Az időjárással végig szerencséjük volt, egyetlen veszélyesebb szituációjuk volt csak, mikor egy esős napon egy megáradt patakon próbáltak átkelni. Megkóstolták a magyar specialitásokat is, például a gulyást és a pörköltet, és természetesen a pálinkát is. Ez utóbbit elég gyakran kellett megtenniük, hisz sok szállásról ezzel indították útnak őket.

 

 


Hogy visszajönnek-e, és folytatják-e a Kékkört, még nem tudják, de az biztos, hogy otthon, ismerőseiknek meleg szívvel ajánlják majd ezt a kalandot, mert, ahogy egyikőjük mondta, több mint húsz éve túrázik, de a Kéktúra volt élete legnagyszerűbb túraélménye.

 

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Tízszer is végigment a Kéken, de már készül a következőre

Egy hét alatt lefutották az Országos Kéktúrát

1160 kilométeres osztálykirándulás 

Cikkajánló