A Nagykunság egyik legszebb pusztai kápolnáját találjuk Kunhegyes és Abádszalók között egy kunhalmon magasodni. Neogótikus épület szépen felújítva. Körötte virágzó orgonabokrok és szántóföldek. Az egyszerűség és a csend azonnal megérint, és ottmarasztal. A pusztatomaji Szent Móric-kápolnánál jártunk.
Az valami csodálatos, hogy ebben a kis országban milyen eldugott kincsekre bukkan az ember, ha enged a kíváncsiságának. Két kilométer zötykölődés egy traktorok által ledöngölt földúton, és megnyílik előtte a helyi történelem kevesek által ismert fejezete.
Így jártunk a Nagykunságban barangolva, a Kunhegyest és Abádszalókot összekötő műúton, amikor nagyjából félúton, a szántóföldek mélyén, egy távoli kunhalmon, megpillantottunk egy fehéren világító templomtornyot.
Szó szerint, a semmi közepén. Azon nyomban felkeltette az érdeklődésünket: mi lehet a titka ennek a magányos szentélynek? Merthogy nem véletlenül került oda, az biztos.
A Tisza-tó felé haladva, Kunhegyes utolsó házaitól 3 kilométerre, a jobb oldalon, keleti irányban találtuk meg az említett földutat, mely nagyjából a torony felé vezetett. Egy elhagyatott „uradalmi” tanyaközpontnál jobbra fordulva, már egyenesen a célpontunk felé haladhattunk. Meglepetésünkre, a templom előtt fehér murvával felszórt parkolót találtunk, ahol le tudtuk tenni az autónkat, mielőtt a dombocskán felkapaszkodtunk magához az épülethez. Ennyit a „kincsre” bukkanás előzményeiről, a többi az azóta felderített múlt, az abádszalóki, vagy más néven a pusztatomaji Szent Móric-kápolna története.
A helybeliek Kis-Fás-halomként ismerik a dombot, mely Pusztatomaj határában található. Bár Kunhegyeshez esik közelebb, közigazgatási szempontból mégis Abádszalókhoz tartozik.
A kápolnát a korabeli források szerint „a hívek nagy sokasága” részvételével 1892 szeptemberében szentelték fel a Nap védőszentje, Szent Móric tiszteletére.
Egy akkori újsághír szerint a vértanút ábrázoló oltárképet „Vastagh festőművész készítette, kifogástalan művészi ecsettel”. A művész minden bizonnyal Vastagh György, a kor divatos arc- és oltárképfestője volt.
A neogótikus Szent Móric-kápolna Kunhegyes határában egy kunhalmon áll
Tehát a korát már tudjuk, de nyitva maradt a kérdés: miért éppen a pusztában, bármely nagyobb településtől távol húzták fel a kápolna épületét? A válasz éppen olyan meglepő, mint érdekes. Íme, a háttér. Hídvégi és oltszemi gróf Nemes Vince házasságban szerzett birtokán, Tomajpusztán építtette fel 13 szobás kastélyát és a hozzátartozó, terjedelmes majorságot az 1860-as években. Hogy cselédjeinek és a majorságban dolgozóknak ne kelljen a vasárnapi mise kedvéért Kunhegyesre gyalogolniuk, úgy határozott, a birtokán létesít egy megfelelő méretű kápolnát, mely képes mindenkit befogadni, önmagukat is beleértve. Sőt, a grófi család a kriptáját is ide helyeztette.
Nemes Vince, aki számtalan titulusa mellett a máltai lovagrend tagjának is vallhatta magát, a források szerint Novák Ferenc „budapesti műépítészt” bízta meg a kápolna megtervezésével.
A neogótikus, a síkságon messziről látható épületet kettős fenyőfasorral szegélyezett út kötötte össze a Nemes család kastélyával.
Ez utóbbiról nem maradt fenn rajz vagy festmény, egyedül Virág Zsolt Magyar Kastélylexikonjában található egy utalás arra, hogy „a kor ízlése szerint valószínűleg historizáló stílusú, tizenhárom szobás” épület volt.
Az épületet 2014–15-ben felújították
A gróf virágzó majorságot hagyott maga után, ám az uradalmat idővel utolérte a magyar nemesi birtokok végzete, a lassú halál, pusztulás, enyészet.
Mára már nyoma sem maradt a kastélynak, az épületeknek, a fasornak, az egyetlen kápolna kivételével, bár ez is csak hajszál híján, szerencsével élte át az országon átvonuló történelem viharait.
A II. világháborúban a majorság épületei komoly károkat szenvedtek, a kastély és a kápolna is bombatalálatot kapott, mivel valamilyen okból hadi célpontnak tekintették a levegőből. Közvetlenül a front átvonulása után még úgy-ahogy összefoltozták a gazdasági épületeket, de a kastély építőanyagát 1949-re az utolsó tégláig elhordták.
A kápolnában még 1965-ben is volt szentmise, de ez volt a szentély hattyúdala. Az „iskola megszűnt, a majorságban élők beköltöztek a falvakba, az épületek használható anyagait széthordták. A kápolnát kifosztották, értékes harangját ellopták, műtárgyait összezúzták. A Nemes család kriptáját feltörték, kirabolták”, a csontokat szétszórták. Az egykor oly „nemes” szépségű épület pusztulása visszafordíthatatlanná vált. Csupán romos mementóként szolgált a nyomtalanul eltűnt Nemes-uradalom emlékére.
A pusztatomaji kápolnát 1892-ben szentelték fel Szent Móric tiszteletére
Időközben azonban váratlan, úgymond csodálatos fordulat is bekövetkezett a kápolna történetében. Bollók Emil kunhegyesi plébános fejébe vette, hogy megadja a végtisztességet a grófi család sírjaiból kiforgatott tagjainak. E feladatnak eleget is tett, a földi maradványokat Kunhegyesen eltemette.
Ám kutakodás közben egy táblaképet talált a törmelékben, arccal leborulva, mely Szent Sebestyén és Szent Domonkos kettősét ábrázolta, meglepő épségben maradva.
Évekkel később egy elvégzett művészettörténészi elemzés nem várt eredményt hozott! Kiderült, a táblakép több mint hétszáz éves, középkori alkotás, mely feltehetően Giovanni del Biondo firenzei, késő gótikus festő keze alól került ki. Értéke ma felbecsülhetetlen. A kutatások szerint a gróf Nemes család vásárlás útján hozta be Magyarországra az 1900-as évek elején, és helyezte el a kápolnában. Jelenleg az egri érsekség gyűjteményét gazdagítja.
A magányos kápolnát orgonabokrok szegélyezik
A Szent Móric-kápolnát az utolsó pillanatban mentette meg egy teljes felújítás a végleges enyészettől. 2014–2015-ben kívülről-belülről megújult, fákat és orgonabokrokat telepítettek köréje. Most ismét régi szépségében fogadja az arra vetődő, vállalkozó szellemű vándort és turistát.
Don Quijote is megirigyelné a kunhegyesi szélmalmot
További szép látnivaló, amit nem érdemes kihagyni, ha a Tisza-tó, Abádszalók, de főként, ha Kunhegyes környékén járunk, az a település több mint 160 éves szélmalma. A város szélén, szántóföldek mellett található ez a pompás, restaurált ipartörténeti műemlék, mely a térség egyik utolsó, legépebben megmaradt szélmalma.
Nekünk sajnos nem volt szerencsénk belülről megnézni, mert zárva találtuk, de kívülről is lenyűgöző impozáns méreteivel. Ahogy felnéztünk, csak ámultunk.
Ötszintes, holland típusú épület, ami azt jelenti, hogy egy fordítószerkezet segítségével a tetőzete és szélvitorlái a széliránynak megfelelően forgathatók.
Vályogszerkezetű, téglaköpenyfalas, és megépítéséhez állítólag 130 ezer téglára volt szükség.
A kunhegyesi Komlósi-féle szélmalom 2018-ban teljes felújításon esett át
1859-ben építették, majd többszöri tulajdonosváltás után 1970-ben került az Országos Műemlékvédelmi Főfelügyelőséghez. Az utolsó tulajdonosáról Komlóssy [Komlósi]-féle szélmalomnak keresztelt épületet 1973-ban el akarták bontani, és elszállítani a szentendrei Skanzenbe, hogy ott eredeti állapotában újra felépíthessék. Ám a kunhegyesiek erről hallani sem akartak, megkezdődött a küzdelem a helyben maradásáért, végül a település 1990-ben vásárolta vissza a malmot.
A 2000-es évek elején új kalap került a szélmalomra, valamint elvégezték a legszükségesebb állagmegóvó munkálatokat. Az állapota azonban tovább romlott, a teljes felújítást már nem lehetett halogatni. 2018-ban teljes „ráncfelvarrást” kapott, a szerkezeti megerősítésén túl helyreállították a hatalmas vitorlákat is.
A cikk először 2020 májusában jelent meg.
