Egy ősfával kezdődött az ipolytarnóci ősmaradvány-lelőhely története

Ipolytarnóc nevét ma a legtöbben a világhírű ősállatnyomok kapcsán ismerik, de a lelőhely újkori története nem a miocén lábnyomos homokkövekkel kezdődött, hanem egy óriási, megkövesedett fával, amelynek egy részét ma is láthatják a látogatók.

2025. július 30.

Ipolytarnóc nevét ma a legtöbben a világhírű ősállatnyomok kapcsán ismerik, de a lelőhely újkori története nem a miocén lábnyomos homokkövekkel kezdődött, hanem egy óriási, megkövesedett fával, amelynek egy részét ma is láthatják a látogatók.

1837-ben Kubinyi Ferenc környékbeli földbirtokosnak nógrádi pásztorok egy különleges hidat mutattak. Egy patakvölgy fölött átívelő, óriási, megkövesedett fatörzset, amit a helyiek valószínűleg az ottani erdők egyik fő erdőalkotó fafaja, a gyertyán után „gyurtyánkő-lóczának” neveztek.

A 18-19. században a helyiek megpróbáltak valamiféle magyarázatot találni a fa eredetére.

Úgy gondolták, hogy egy kegyetlen mágus varázsolta el azt, és a mágia most is, igaz megdermedve, de ott van még benne. Úgy vélték, ha valaki tiszta szívvel megérinti a fát és elsuttogja kívánságát, a fa teljesíti azt. Aki azonban olyasmit kíván, amivel másnak árthat, a varázslat ellene fordul és megdermeszti a szívét.

Kubinyi beszámolt a szakmai köröknek a különleges felfedezésről, majd a pesti professzorok terepen is elkezdték vizsgálni a fát, ami közben napról napra egyre fogyott, a helyiek ugyanis kisebb-nagyobb darabokat elvittek belőle, ki fenőkőnek, ki dísznek a kastélyába.

A fa 19. századi megtalálásakor jóval nagyobb volt annál, mint amit most láthatunk belőle, hossza akkor 42 méter, törzsátmérője 8 méter volt.

A fa egyébként legjobban a cukorfenyőfélékhez hasonlított, de egy mára már kihalt faj képviselője volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy sürgősen tenni kell valamit a védelme érdekében. A sérülékenyebb részek fölé 1860-ban védőboltozatot emeltek, a világ egyik első olyan épületét, amit egy ősmaradvány megőrzése érdekében építettek.

A szenzációs lelet a riolittufából kiszivárgó kovasavas oldatoknak köszönhetően maradhatott meg. A gigantikus, megkövesedett ősfenyőt – ami eredetileg 100 méter magas lehetett – igaz, ma már csak kisebb darabokban, de megnézhetjük a tanösvényen tett séta során.

A Karancs és a Cserhát dombjainak ölelésében fekvő Ipolytarnóc szélétől kb. 2 km-re található Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. A bemutatóhely az alsó miocén földtörténeti kor 23 és 17 millió év közötti történéseit és egykori élővilágát mutatja be egy katasztrófának „köszönhetően”. 17 millió évvel ezelőtt ugyanis egy hatalmas vulkánkitörés elpusztította, de egyben konzerválta is a területet. A bemutatóhely látnivalóit – köztük a világhírű lábnyomokat – több helyszínen találjuk, ezek bejárásához minimum 3-4 órára van szükség.

A Turista Magazin legfrissebb számában bemutatjuk az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területet. A magazint megtaláljátok az újságosoknál vagy a Turistashop-ban is megrendelhetitek azt, korábbi számainkkal együtt.

Cikkajánló