Ezek lettek a legjobb makrofotók 2022-ben

Egy varázslatos világ nyílik meg előttünk a világ legjobb makrofotóit felvonultató verseny segítségével, amelyben magyar fotósok képei is remek eredményeket értek el. Less bele a természet legapróbb jeleneteibe!!

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
cupoty.com
2023. január 14.

Egy varázslatos világ nyílik meg előttünk a világ legjobb makrofotóit felvonultató verseny segítségével, amelyben magyar fotósok képei is remek eredményeket értek el. Less bele a természet legapróbb jeleneteibe!!

Negyedik alkalommal rendezték meg a világ legjobb makrofotóit kereső Close-up Photographer of the Year pályázatot, amelyet egy brit házaspár, Tracy és Daniel Calder alapított. A pályázatra 54 országból több mint 9000 alkotás érkezett be, amelyek 11 kategóriában indulhattak. Érdekesség, hogy bár azt hihetnénk, hogy a makrofotók kizárólag szabad szemmel már nem látható dolgokat mutatnak be,

valójában csak arról van szó, hogy ezek a fotók egészen közel mennek a témához, így sokkal részletesebben megfigyelhetjük a minket körülvevő természet legapróbb élőlényeit is.

De az aprólékosságon túl a legjobbak közé bejutott képek rendkívül művésziek is.

A magyar fotósok, a korábbi évekhez hasonlóan, most is jól szerepeltek a pályázaton, de mielőtt bemutatnánk az ő munkáikat, illetve a pályázat abszolút győztes fotóját, megmutatjuk az egyik kedvencünket. Lung-Tsai Wang fotója az Állatok kategóriájában jutott be a legjobbak közé, fotóján egy apróbb pókféle látható utódaival, amely két zold muhar közé építette fészkét. Bár a jelenet és ez a pók is hétköznapinak mondható, de ahogy Lung-Tsai megfotózta, az elég izgalmasra sikerült.

A pályázat abszolút győztesét a kategóriagyőztes képek közül szokták kiválasztani, ezúttal pedig az Állatok kategória legjobbja örülhetett a fődíjnak. A kanadai Samantha Stephens fotója egészen elképesztő, kell egy kis idő, mire összeáll, hogy pontosan mit is látunk. A természet csapdája című képen elsőre talán egy hüllő szeme rajzolódik ki, de ha jobban megnézzük, akkor felfedezhetjük a két gyíkformájú alakot a kép közepén.

Valójában azok az árnyak fiatal sárga pettyes szalamandrák (Ambystoma maculatum), amelyek egy húsevő növénynek estek áldozatául. A rovarfogó kürtvirág (sarracenia purpurea), ahogy neve is mutatja, rovarokat (lepkéket, legyeket) ejt zsákmányul vízzel teli, tölcsér alakú leveleiben, amelyeket élénk színével, mintázatával és az általa termelt illatanyagokkal vonz be. A csapdába esett áldozatokat fehérjebontó enzimek segítségével bontja le, hogy olyan, a fejlődéséhez szükséges tápanyagokhoz jusson, mint például a nitrogén, amelyben az élőhelyét jelentő mocsaras területek amúgy szegények.

A kanadai Algonquin Provincial Parkban működő kutatócsoport fedezte fel, hogy e növények egy bizonyos populációjánál az étlapon új fogás jelent meg, mégpedig gerinces állatok.

Ezek a szalamandrák pedig sokkal gazdagabb nitrogénforrást jelentenek ezeknek a növényeknek, mint a rovarok.

Ezúttal három magyar fotós alkotása jutott be a legjobbak közé, az egyik ráadásul egy igazi hungarikum. Ugyanis Kocsis Ferenc Lebegés című fotóján egy tiszavirág látható násztánc közben, ez a légies kép a Rovarok kategóriában került be a döntős fotók közé.

Ezt a gyönyörű pillanatot a Tisza tiszafüredi szakaszánál sikerült lencsevégre kapnia erről a hím tiszavirágról. A három évig víz alatt fejlődő tiszavirágok pár órás vízfelszín feletti násztánca sokakat elvarázsol, és aki próbálta már lefotózni őket a nagy párzási sürgésben forgásban, az tudja, hogy nem is olyan egyszerű. A tiszavirág egyébként úgynevezett bioindikátorként is fontos szerepet tölt be, ugyanis ahol rossz a víz minősége, ott nem jelennek meg. Szerencsére a Tisza és mellékfolyóinak minősége, ahol ezek a kérészek élnek, az utóbbi években valamelyest javult, így újra gyönyörű tiszavirágzások szemtanúi lehetünk alkonyatkor.

A Tiszavirágot és a tiszavirágzást, mint hazánk egyik legkülönlegesebb természetii értékét pár éve hungarikumnak választották.

A Rovarok kategóriában a győztes Anirban Dutta lett ezzel a mozgalmas fotójával.

A képen termeszek rajzását láthatjuk, amelyeket az esti lámpafény vonzotta magához. És a kép leírása szerint egy királydrongó nevű madarat, is amelyik jót lakmározott a termeszekből. Most már csak az a kérdés, vajon hol is van pontosan ez a madár erről a multiexpozíciós képről, mert mi hiába kerestük.

Még egy fotót mutatunk ebből a kategóriából, amelyen egy igen különleges jelenséget láthatunk. Artur Tomaszek fotóján egy olyan méhfaj egyedeit láthatjuk, amelyek épp pihenőjüket töltik egy elszáradt növényi részen csüngve.

De nem a lábaikkal kapaszkodnak, hanem a rágószervükkel.

A fotós szerint ez a kis csoport azért is különleges, mert amíg a többi méh bizonyos távolságot tartva csüngtek egymástól, addig ezek az egyedek egészen közel "csimpaszkodtak" fel egymáshoz a növényre.

A pályázaton a másik magyar fotós, aki bejutott a legjobbak közé, Vida István Tamás lett, aki a Növények kategóriában remekelt. Három nővér című fotóján magyar kökörcsineket láthatunk.

István minden tavasszal kijár fotós barátaival a Debrecen határában található egyik természetvédelmi területre, ahol pár száz négyzetméteren virágzik a magyar kökörcsin. A terület régen az orosz katonák gyakorlatozó területe volt, ma már viszont zavartalanul bókolhatnak itt ezek a szép virágok. Sokszor két-három órát is eltölt a virágok között István, mire megtalálja a több száz példány közül azt a párat, amiről érdemes képet készíteni. Megérte türelmesen keresgélni.

És megérte bíbelődnie kertjében Sophia Spurginnek is ennek a szépséges virágnak a fényképezésével, mert a végeredmény gyönyörű lett. Természetesen a Növények kategóriájában került be a legjobbak közé ez a kép, amin egy csillaghúrféle látható.

Jöjjön még egy csokor, ezek azonban nem virágok, hanem gombák. A képet Barry Webb készítette, aki megnyerte a Gombák kategóriát, mi mégsem a győztes képet mutatjuk tőle, hanem ezt. Ha azt mondjuk, penészgomba, biztosan nem valamilyen szép kép jut eszünkbe. Pedig ezen a fotón nyálkás penészgombákat láthatunk egy kidőlt fenyőfán.

A harmadik magyar résztvevő, akinek sikerült a pályázaton a legjobb alkotások közé bejutnia fotójával, az Szűcs Boldizsár. Érdekes perspektívájú fotójával nem a Növények, és nem is a Rovarok kategóriában, hanem a Viz alatti kategóriában lett döntős.

A képet a Gemenci-erdőben készítette egy májusi áradás alkalmával. Eredetileg vöröshasú unkákat szeretett volna fotózni alulnézetből az ártéri erdőben, de sajnos egyet sem talált. Szerencsére azonban megpillantott a vízfelszínen egy szép szegélyes vidrapókot, így az unkák helyett ez lett ezúttal Boldizsár fotójának főszereplője.

De hogy egy klasszikus élőlényt is mutassunk a víz alól, íme, egy sügérféle a Vörös-tengerből. Igaz, Catherine Holmes fotója inkább egy álomra hasonlít, mint a valóságra, de fotójával pont ezt a hatást szerette volna elérni.

És most következzen a pályázat egyik legfurább indulója. El tudjátok képzelni, hogyan nézhet ki egy féreg portréja? Hát így. Jamie Hall fotóját ugyanis a Gerinctelenek portréja kategóriában indította, és második helyezést ért el vele. Az ötlet bizarrnak tűnhet, de úgy tűnik, bejött. A képen látható féreg életvitele pedig az ötletnél még sokkal bizarrabb.

A fotón egy húrférget láthatunk, amelyet angolul Gordian worms-nak, azaz gordiuszi féregnek hívnak. A képet nézve ez nem is meglepő, ezek a férgek ugyanis, ha a vízből kiveszik őket, ilyen csomókba tekerednek. Ez a húrféreg parazita életmódot folytat, de szerencsére csak gerincteleneken élősködik.

Jamie nagy meglepetésére épp egy pókból pottyant ki, korábban még soha nem látott ilyen élőlényt.

A húrférgek életciklusuk elején mikroszkopikus méretű lárvaként szabadon úszkálnak a vízben, várva, hogy lenyelje őket egy rovar, esetünkben a pórul járt pók. A gyomorban növekednek, amíg át nem haladnak a gyomornyálkahártyán, és elkezdik felfalni az áldozat nem létfontosságú szerveit. A kifejlett állapot elérésekor a féreg tudatszabályozó szert bocsát ki, és arra kényszeríti immár zombiszerű gazdáját, hogy a vízhez sétáljon, ahol valamiképp kitör a gazdaállat testéből, és a vízbe pottyan, hogy befejezze életciklusát.

Ezután a nem túl gusztusos sztori után, jöjjön egy sokkal kedvesebb állatportré. Benjamin Salb fotóján egy molylepke, egészen pontosan egy Antheraea polyphemus pózol.

A pályázatnak van egy Mikro kategóriája is, amelybe a szabad szemmel már tényleg nem látható, mikroszkopikus látványokat vártak. A kategória győztese Marek Miś lett ezzel a nagyon szép fotójával, mintha egy buja erdőrészletet látnánk.

A fotón egy fajta vörös alga van, amit több mint 100 kép összerakásával sikerült ilyen szépen megörökítenie Mareknek. Ugyanis alapból olyan pici részletét mutatta csak az algának a mikroszkóp, hogy kénytelen volt tulajdonképpen egy panorámafelvételt készíteni. Ráadásul a kellő mélységélesség eléréséhez minden egyes képrészletet is több képből rakta össze.

Furának hangozhat, de van tájkép kategóriája is, amit azért kiegészítettek azért egy jelzővel, így lett az Intimate Landscape kategória. Azaz ide valamiféle bensőséges hangulatú tájképeket vártak a szervezők. Luís Afonso döntős fotója pedig számunkra pont ezt adja vissza, a harmonikus kompozíciót egy lágy hangulat lengi be, az algáktól színes két kis medence pedig mintha valóban beszélgetnének egymással.

Végére hagytuk az ifjúsági kategóriát, amit két évvel ezelőtt egy magyar fotós fiú nyert. Ezúttal az angol Nathan Benstead lett első helyezett ezzel a szép fotójával, amin szintén egyfajta nyálkás penészgombák láthatók egy korhadt faágon.

Ha kíváncsiak vagytok az összes díjazott és döntős képre, akkor látogassatok el a pályázat oldalára ide kattintva.

Cikkajánló