Tudástár

Ezeken a helyeken találkozhatsz kaukázusi medvetalppal

Az emberre is veszélyes, hatalmasra növő lágyszárű növény Nyugat-Európa több országában már régóta komoly problémákat okoz, nálunk egyelőre még csak kisebb, elszigetelt állományai vannak.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Adobe Stock
2019. augusztus 8.

Az emberre is veszélyes, hatalmasra növő lágyszárű növény Nyugat-Európa több országában már régóta komoly problémákat okoz, nálunk egyelőre még csak kisebb, elszigetelt állományai vannak.

A kaukázusi medvetalp és rokona, a hasonló adottságokkal rendelkező Sosnowsky-medvetalp jelenléte nem csak természetvédelmi szempontból aggályos, de ezek a növények az emberre is veszélyesek. Mindkét faj napfény hatására bomló furanokumarinokat tartalmaz, a növény szőreinek érintése vagy kifolyó nedve - főleg ha napfény is éri - komoly bőrgyulladást okozhat.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

 

A furanokumarinok (vagy furokumarinok) a napfény UV-sugarainak hatására lebomlanak, a képződő bomlástermékek hatására a bőr kipirosodik, viszketni kezd, súlyosabb esetekben 24-48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta, melyekkel minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Orvosi kezelés hiányában a később létrejövő bíborszínű vagy fekete hegek évekig megmaradhatnak. Szembe kerülve a növények sejtnedve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat.

 

Óvatosan az ernyősvirágzatúakkal

 

A furanokumarin-tartalom egyébként nemcsak az előbb említett medvetalpakra jellemző, hanem a többi ernyősvirágzatú növényre is, de azoknál szerencsére jóval kisebb mennyiségben van jelen. Többszöri érintés után azonban ezek is okozhatnak enyhébb bőrgyulladást-ahogy arra nemrégiben a Nébih is felhívta a figyelmet. A vadon termő ernyősök közül ilyen fajok például a vadmurok, a pasztinák, a közönséges medvetalp, az erdei turbolya és az erdei angyalgyökér, míg a termesztettek közül a zeller, a petrezselyem, a sárgarépa és az édeskömény leveleinek, virágainak többszöri érintése okozhat ilyen problémát az arra érzékenyeknél.


Ha mégis a bőrre jutna az ernyősvirágzatú növények sejtnedve, a Nébih szakemberei azt tanácsolják, minél előbb mossuk azt le, az érintett területet takarjuk le ruhával, hogy ne érje napfény. Súlyos tünetek esetében pedig forduljunk bőrgyógyászhoz.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock


Nemcsak az ernyősvirágzatú növények érintése okozhat bőrgyulladást, hanem a rutafélék családjában is előfordulnak furokumarinokat tartalmazó fajok (pl. kerti ruta, citrom, bergamott narancs), továbbá a füge érintése is okozhat ilyen jellegű problémát.


A félelmetes, kaukázusi óriás


A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) Európa legnagyobb lágyszárú növénye, egyes példányai akár 5 méteresre is megnőhetnek, szárvastagsága a 10 cm-t is elérheti. Hatalmasra nőtt ernyőjükkel szinte faként magasodnak az ember fölé, olyanok, mintha valami fantasy film kitalált teremtményei lennének.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

Ez az, amit semmiképpen ne csináljunk!


A kaukázusi medvetalp Dél-Oroszországban és Grúziában honos, a 19. században különleges megjelenése miatt az európai botanikus kertekben dísznövényként tartották. Az első tövek 1817-ben, az orosz Gorenki Botanikus Kertből érkeztek Angliába. A növény ezekből a botanikus kertekből vadult ki, majd csatornák és utak mentén kezdett terjedni, különösen a 2. világháború után. Számos országban, például Nagy-Britanniában, Németországban vagy Dániában már komoly gondokat okoz a faj tömeges jelenléte. A probléma mértékét jelzi, hogy 1971-ben a növényt még a Genesis együttes is megénekelte a The return of the Giant Hogweed című dalában.


Szórványosan, de nálunk is jelen van


Nálunk a nemzetségből csak a közönséges medvetalp honos, mely jóval szerényebb méretű rokonainál, és kevésbé veszélyes, bár többszöri érintése enyhe bőrgyulladást okozhat. A kaukázusi medvetalp hazánkba is dísznövényként került, első hazai előfordulási adatát Borbás Vince jegyezte fel 1880-ban egy pesti kertből. Kivadult példányait 1980-ban Zircről, Szombathelyről és Szarvasról jelezték.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock


A kaukázusi medvetalp hazánkban egyelőre szórványosan fordul elő, például patakok mentén és elhanyagolt területeken. Megtalálható a Vas megyei Vép és Bozzai között, a Borzó-patak mentén, a cseszneki Aranyos-patak mentén, a Cuha-völgy felső szakaszán, a Mátrában, Mátraszentimre határában, az Etyeki-dombságon, Pusztazámor határában.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock

 
Ha rátalálnak egy állományra, a továbbterjedés megakadályozása céljából általában megkezdik a növények irtását. Hatékony módszer a gyökerek átvágása, ez azonban nem egyszerű, a medvetalp karógyökere ugyanis elég mélyre hatol. A növény életében csak egyszer virágzik, de akkor több tízezer magot is szórhat, melyek akár 15 évig is életképesek maradnak a talajban. 3-4 évig tartó vegetatív fejlődés után kezd virágozni, viszont ha lekaszálják, már kétévesen is virágot hozhat, akár többször is.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock


A Vas megyében, Vép belterületén található legsűrűbb állományt 2018-ban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai vegyszeresen kezelték. Mivel azonban egy patakparti területről van szó, permetezés helyett a növények szárába injektálták a vegyszert. Ezzel azonban nem szűnt meg a probléma, mivel a magok sokáig életképesek, így idén is folytatták a növények irtását, de most már csak a magról kelt, fiatal egyedeket kellett mechanikailag eltávolítani.


A kevésbé ismert rokon


A kaukázusi medvetalp mellett egy grúziai biológusról elnevezett másik fajról, a Sosnowsky-( vagy Szosznovszkij-) medvetalpról (Heracleum Sosnowskyi) is szólnunk kell, amely szintén óriás, de mind méreteiben, mind a bőrgyulladást okozó vegyületek mennyiségében kicsit elmarad a kaukázusi medvetalptól.
Ez a növény is a Kaukázus térségéből származik, mostanra azonban jelentős állományai vannak a balti államokban, Oroszország európai részein, Fehéroroszország és Ukrajna területén.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock


A növénnyel a volt Szovjetunió agrárügyi illetékeseinek nagy tervei voltak, takarmányozási céllal még a hruscsovi időkben termesztették a mai ukrajnai területeken, így a faj ott nagyon elterjedt. Egy évtized múltán azonban felhagytak a kísérletekkel, mert a növény megváltoztatta a tej és a hús ízét. Hozzánk Kárpátaljáról, vízi úton, a Tiszán érkezett a Felső-Tisza árterébe, illetve jelen van a keszthelyi agráregyetem környékén is, ahol a 60-as években végeztek takarmánykísérleteket, és az ottani állomány vadult ki. Két éve a Kiskunságban, Kecel és Kiskőrös között, egy csatorna partján is találtak egy kis állományt, melynek irtását azonnal megkezdte a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.

 

Fotó: Adobe Stock
Fotó: Adobe Stock


Ha valaki a kaukázusi vagy a Sosnowsky-medvetalp példányait fedezi fel valahol, belterület esetén értesítse az önkormányzatot, külterület esetén pedig az illetékes kormányhivatalt, hogy minél előbb megkezdődhessen a növények irtása.

 

A cikk megírásához nyújtott segítséget köszönjük Dr. Balogh Lajosnak, a szombathelyi Savaria Múzeum botanikus muzeológusának, a Természettudományi Osztály osztályvezetőjének.


Forrás:
Balogh Lajos: Két, kaukázusi óriás medvetalp fajról. Farmakognóziai Hírek 2014. szeptember, 1-2. o.
Dancza István: Medvetalp fajok (Heracleum spp.). In: Csiszár Ágnes (szerk.): Inváziós
növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 2012. 176-181.o.

Novák Róbert és munkatársai: A kaukázusi medvetalp ... elterjedésének felmérése Magyarországon. - Magyar Gyomkutatás és Technológia 2016/1.

 

Kapcsolódó cikkek:

A félelmetes kaukázusi medvetalp-rémhír vagy valóság?

Gyilkolja a selyemkóró az álcsüngő lepkéket

Hány vadvirágot ismersz fel?

 

Cikkajánló