Van, amit gyalog, van, amit a bringakör teljesítése közben, és olyan is akad, amit csak vízen keresztül közelíthetünk meg. Egy biztos, mindegyik különleges valamiért. Mutatjuk a Tisza-tó 11 szuper kilátóját két részben, ezúttal a legmagasabb, a legbiciklisebb, és a legkalandosabbak kerülnek terítékre.
Akár egy tematikus túraként is bejárhatjuk a Tisza-tó összes kilátóját, amelyből az idén átadott legújabb hárommal együtt most már összesen 11 van. Még a tó lelkes rajongói és ismerői, sőt, a helyiek is bajban voltak, amikor megkérdeztem, tudják-e, vajon hány kilátóból élvezhetik e csodaszép tavat a magasból, ugyanis még ők sem tudták a pontos számukat.
Be kell valljam, hogy a Tisza-tó fanatikusa vagyok, és fejembe vettem, hogy márpedig én lajstromba veszem őket. Sőt, ahol még nem jártam, azokat is megmászom.
A terv, mondjuk így, majdnem sikerült, egy híján mindegyiket kipipáltam, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak végigrohantam őket. Mindet alaposan szemléztem, megmászva őket a csúcson a kilátást is rögzítettem, és többükben hosszabb időt is eltöltöttem. Előrebocsátom, hogy akad köztük olyan, amit nem feltétlenül a panoráma miatt ajánlok. A kimaradt egyre pedig van mentségem, egy kis hiba csúszott a gépezetbe, jobban mondva szárnyas vérszívók akadályoztak meg, hogy a tervem tökéletesen beteljesítsem. De erről pontosabban majd később, most lássuk szép sorban a Tisza-tó magaslatait szubjektív élményeimmel fűszerezve! Az első részben hat kilátó mutatkozik be.
A legmagasabb – A kiskörei kilátó
Kezdem az egyik újjal, a tó legnyugatibb csücskén található legmagasabbal, amely a Tisza-tavi bringakört taposók egyik izgalmas és praktikus állomása lehet a Köre Kikötő mellett.
A Kiskörén nemrég átadott 19 méter magas kilátó a tó egyetlen klasszikus kilátója, vagyis tényleg elég magas ehhez a címhez, és kinézetre is amolyan kilátóféle.
Bár elsőre nekem az űrből a földbe csapódott hajó jutott eszembe róla. Utánaolvasva és – gondolva, ez egy nagyon pikírt gondolat volt tőlem, mert a tervezők a tiszai élet és építészet előtt szerettek volna tisztelegni a két egymásnak fordított csónak formájával. Az egyik csónak egy klasszikus tiszai horgászladikot szimbolizál, a másikat pedig a Felső-Tisza-vidéken található Szatmárcseke református temetőjének különleges csónakformájú fejfái ihlették.
A kilátás egyre pazarabb, ahogy sétálunk fel szintről szintre, a tetejére felérve pedig azt kell mondjam, valóban megéri a lépcsőzést, mert így, a madarak szemszögéből eddig még nem láthattuk a Tisza-tavat innen Kisköréről.
Észak és kelet felé kitekintve balról a Köre Kikötőre láthatunk, majd a kiskörei strand öblére, jobbról pedig az élő Tisza folyik el a kilátó mellett.
Abban viszont egyáltalán nem klasszikus a kilátó, hogy egy „lábasházakból” álló komplexum közepén áll. Négy különböző színű épülete – Kisköre polgármester asszonyát idézve – megtestesíti mindazt, ami minket, embereket éltet.
És így néz ki a kilátó a kilátásával, a „lábasházak” színei közül a kék a vizet, a vörös és a sárga a tüzet vagy a felkelő napot, a zöld és az összes épületben megtalálható barna szín pedig a földet szimbolizálja.
Mondjuk a levegő így kimaradt, de mindegy is, mert az viszont óriási szerencse, hogy az egyik épület kék színű lett, így a kiskörei Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának nem kellett arculatot váltania, és könnyedén birtokba vehették új rendőrőrsüket.
A másik három épület egyikében a nyaralóhajózás vendégfogadó irodája kapott helyet, a maradék kettő pedig főként a bringásoknak lesz majd igazán érdekes. Ugyanis az egyikben egy étterem lesz, bár ez idén még valószínű nem indul el, a másik viszont már teljes gőzzel üzemel. Ez pedig nem más, mint a mosdó, amelyet a zöld épületben keressetek. Én még a komplexum átadása előtt jártam ott, ezért nem tudtam lemeózni, de ti már biztosan elintézhetitek itt sürgős ügyeiteket. Arra viszont figyeljetek, hogy a kis hídon megközelíthető komplexumnak van nyitvatartási ideje, most nyáron reggel 7-től este 8-ig tudtok ide bejutni, így a kilátóba is csak ekkor tudtok felmászni. A mosdót pedig hétköznap 8-18 óráig ingyen, hétvégén pedig 8-19-ig 200 forintért tudjátok használni.
Faborítás a fémvázon, ilyen a kilátó belülről. A „lábasházakat” pedig igyekeztek környezettudatosra tervezni, az épületek fűtését levegő-víz hőszivattyúval oldották meg, a fűtés-hűtéshez pedig napelemrendszer szolgáltatja az elektromos áramot.
Egy apró szépséghibát azért meg kell, hogy jegyezzek, mert bár valóban hosszú percekig tud elidőzni, nézelődni itt az ember, de valójában a kilátó tetejéből nem a Tisza-tavat, hanem „csupán” az élő Tiszát láthatjuk a kiskörei strand kisebb öblével. Pedig mekkora flash lenne, ha az innen karnyújtásnyira lévő hatalmas kiterjedésű Abádszalóki-medencére is ráláthatnánk, amit sajnos még a legfelső szintről nézve is kitakar egy erdősáv.
Hiába magas az új kilátó, a tó medencéire jellemző nagy kiterjedésű vízfelület így is rejtve marad. Cserébe az élő Tiszában gyönyörködhetünk, ahogy méltóságteljesen halad el a kilátó mellett, szemünkkel balról a kiskörei strandtól egészen a jobbra látható vízerőműig kísérhetjük a folyót.
Sokkal magasabbra kell ahhoz szállni, hogy az Abádszlóki-medencét is láthassuk.
A biciklis – A tiszafüredi kerékpáros centrum
Ugorjunk a tó másik felére, a Tisza-tó fővárosának is nevezett Tiszafüredre, ahonnan akár 5 kilátót is célba vehetünk. Elsőként a legkönnyebben megközelíthetőt mutatom, amely a biciklisek számára akár a start/célpont is lehet a bringakörhöz.
A Tisza-tavi Kerékpáros Centrumban nemcsak bringát kölcsönözhetünk, vagy saját lesérült vasparipánkat szervizeltethetjük...
... hanem két nagy körben fel is tekerhetünk a tetejére, a biciklis kilátóteraszra, ahol egy kávézó is van.
Persze azt is el tudom képzelni, hogy a bringakör után már valakinek semmi kedve sincs ehhez, és inkább csak tolja a biciklit, ahogy én is tettem. De ha már ott vagytok, ne legyetek olyan balgák, hogy legalább ilyen formán nem mentek fel körbenézni.
Én többször is eltekertem az épület mellett tavaly, lustaságból pedig csak legyintettem rá, pedig egy misét ez is megér, innen ugyanis a Füredi-Holt-Tisza kanyarulatát láthatjuk kicsit fentebbről, mint ahogyan azt a partról láthatnánk.
A legfelső szintről, a kilátóteraszról nézve igazság szerint már nem sok látszik a tóból, de ha már itt vagyunk, szusszanjunk egyet.
Természetesen mosdó a kerékpáros centrumban is van, amit 200 forintos érme ellenében vehetünk igénybe, sőt, zuhanyzó és zárható szekrényekkel ellátott öltöző várja a kerekezőket. Arra viszont figyeljetek, hogy a centrum a nyári időszakban 8-18 óráig van nyitva, tavasszal és ősszel pedig 9-kor nyit, így a kilátóba is csak ekkor tudtok felmenni.
Kalandos ártéri kilátók – Gémek tornya, Tiszavirág-torony és egy madárles
És most következzen 3 olyan kilátó egy csokorban, amelyekhez már mindenképp vízre kell szállnunk, de végül is ezért is jöttünk ide, nem? A fokozatosságot szem előtt tartva viszont ezt most még megússzuk egy röpke transzferrel, ugyanis kiszemelt célpontjaink a Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvényen vannak, amit csak így közelíthetünk meg.
A tiszaörvényi Szabics Kikötőből belépőjegy megváltása után motoros csónakkal fuvaroznak át minket az élő Tiszán a túlparton lévő tanösvényre.
Nyári időszakban kora reggeltől egészen napnyugtáig lehetőség van átkelni a tanösvényhez, ami este kb. 20 órát jelent, úgyhogy eddig mindenképpen vissza kell érni a tanösvény kiindulópontjára, ahol a kikötőből látni fognak minket és már repülnek is értünk a csónakkal. A tanösvény útjának két ága közül a rövidebbik végén találjuk a Gémek tornya nevű kilátót, ahonnan a Borzanat nevű morotvát, távolabb pedig magát a Tisza-tavat is láthatjuk.
A tanösvényen elhelyezett információs táblák és interaktív játékok segítségével ismerkedhetünk meg a tiszavirágok életével és a Tisza élővilágával. A Gémek tornya melletti tábláról is sok érdekességet tudhatunk meg.
Ha szerencsénk van, akkor sok-sok madarat megfigyelhetünk, bár a nyári vegetációban eléggé korlátozott innen a kilátás.
Viszont idén végre sikerült télen is meglátogatnom a tavat, és köztük a Tiszavirág tanösvényre is eljutottam, így bátran ki merem jelenteni, hogy a hideg évszakban sokkal izgalmasabb a kilátás a Gémek tornyából.
Pláne, ha még a tó be is fagy, mert akkor jégen sétáló horgászokat is stírölhetünk a magasból.
Az alacsony vízszint miatt felszínre kerülő fatuskók pedig, amelyek a tó előtti időkre emlékeztetnek, még izgalmasabbá teszik e téli panorámát.
A másik kilátó a Tiszavirág tanösvény hosszabbik útjának majdnem a legvégén, a gyönyörű, fekete vizű Göbe-tó partján található, amit egy vadregényes ártéri erdőn keresztül közelíthetünk meg, és amit Tiszavirág-toronynak neveztek el.
A Tiszavirág-torony
A kilátóból pazar kilátás nyílik a fehér tündérrózsákkal díszített tóra, amin akár evezhetünk is egy kellemeset a parton található csónakok egyikével.
És ahogy a másik torony, ez is elég szép panorámát mutat télen, íme:
A tanösvény végéhez vezető kis fahíd is látszik innen
A kilátók mellett természetesen magát a tanösvényt is melegen ajánlom, amelyet e korábbi cikkemben bővebben bemutattam már, de lássuk a harmadik kilátót, amely szintén itt található, de egy kissé furmányos módon.
A Tiszavirág tanösvényről ugyanis nyílik egy másik, az Örvényi Pákász Tanösvény, amely egy kilométeren át kanyarog a lápi világban, hol a víz feletti pallókon, hol a jó mélyre süppedős mocsárban.
Igazi vadregényes kaland vár minket, ha nekivágunk a Pákász tanösvénynek.
Épp ezért érdemes a tanösvény elején kihelyezett gumicsizmákba bújni, majd csónakba pattanni, ugyanis ezen keresztül húzhatjuk át magunkat a tanösvényre. És ez az, amit a cikk elején említettem, hogy személyesen nem volt szerencsém e tanösvényen található kilátóhoz, ami igazság szerint egy madárles, ugyanis a vizes élőhelyek kegyetlen urai, a szúnyogok, hadseregként támadtak rám, amint átértem a csónakkal.
Azért sikerült képeket találnom erről a „kilátóról” is. A madárlesből elvileg a Göbe-tóra láthatunk, de a dús növényzet miatt inkább csak úgy fogalmaznék, a Göbe-tó felé.
Semmiképp sem elijesztésként, inkább tanulságként írom le, hogy érdemes felkészülten érkezni, és tudom, hogy a kánikulában pont nem hosszú ujjú felsőre és hosszúnadrágra vágyik az ember, de tanácsos a táskába azt is hozni, zoknit a gumicsizmához és sok-sok szúnyogriasztót. Már magán a Tiszavirág tanösvényen is elkél e termék, de ne csodálkozzunk rajta, hisz ártéri sétára jöttünk. Ha mégis elfelejtkeztünk róla, akkor sincs baj, a Szabics Kikötőben erre is gondoltak, és a belépőjegy megváltásánál ezt is pótolhatjuk.
Bár a kilátóig nem jutottam el, van viszont egy kis ízelítő videóm az itt tett látogatásomról, amely a „Hogy ne vágj neki egy ártéri sétának” címet is kaphatná. A kis szösszenet előtt azért megnyugtatok mindenkit, valószínű nem mindig ilyen küzdős a terep, én a lehető legrosszabb időszakban jártam itt tavaly, áradáskor és kora este, amikor a szúnyogveszély is hatványozott volt. Viszont ismerőseim közül már valaki gyerekekkel is bejárta, és ahogy azt várni lehetett, ők nagyon is élvezték.
A három kalandos kilátóhoz íme, a térképes segítség, itt indul a Tiszavirág Ártéri Sétaút:
Ezen pedig pontosabban látjátok, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest:
Figyelj! Ezen a térképen az égtájak másképp helyezkednek el, mint a Google térképen, mivel egy poroszlói kempingben fotóztam, a tó túlpartján, így mondhatni, minden fordítva van rajta
A tó kellős közepén – Kilátó Óhalászon
Az első rész végére hagytam az eddigi legszebb élményeket adó kilátót, legalábbis nekem egy életre emlékezetes lesz az itt eltöltött idő. Van egy kilátó, szinte a tó közepén, az Óhalász-szigeten, ahol egy éjszakát is eltöltöttem.
Ezt a kilátót csak csónakkal közelíthetjük meg
Többen riogattak, hogy majd félni fogok egyedül, mert van ott egy temető is, de őszintén szólva, kevés helyen éreztem olyan nyugalmat, mint itt. A temető persze nem kitaláció, ugyanis ezen a helyen egykor egy falu volt, amit egy 1876-ban érkező jeges árvíz pusztított el. Pedig Tisza-Halász lakói mindig is harmóniában éltek a Tiszával, igazi ártéri emberek voltak, de a Tisza szabályozásával sajnos a víz egyre magasabbra tört és ezzel már nem bírtak el. Az ár teljesen letarolta a házaikat. A lakosságot pedig a mai Újlőrincfalvára telepítették, de az Óhalász-szigeten még ma is bukkanhatunk a falura utaló emlékekre.
A kilátóról az eddigiekhez képest talán a legszebb panorámát kaphatjuk, valódi hatalmas tavi kilátást a Poroszlói-medence egy részére.
Több irányból is eljuthatunk ide, de ami biztos, ehhez a kilátóhoz most már tényleg a vízen kell megküzdeni az élményért. Persze motoros csónakkal is sokan látogatnak ide, nekem meggyőződésem, hogy a Tisza-tavat jobb evezve felfedezni. Én kenut béreltem a Szabics Kikötőben, és az Élő Tisza folyásirányába kb. 1 kilométert evezve értem el a VI. Öblítőcsatornát, amin szintén végig kell haladni. Meg kell jegyeznem, hogy ezen a szakaszon sok motoros csónak közlekedik, úgyhogy odafigyelve evezzünk, nehogy borulás legyen a vége. A csatornából kiérve balra tartva kell továbbevezni, és jobb kéz felől lesznek a „miniszigetek”, amelyek pár éve egy mederkotrás során alakultak ki. A szigetekkel majdnem párhuzamosan haladva, szembe meg fogjuk látni a kilátót.
Én úgy időzítettem a megérkezésem, hogy a napnyugtát még a nyílt vízről élvezhessem, és nem bántam meg.
Mielőtt teljesen besötétedett volna, eleveztem a kilátóhoz, ahol egy stégen keresztül lehet partra szállni. Sajnos egy kis tereprendezéssel kezdtem ittlétem, ugyanis a kilátó körül rengeteg zsebkendő volt elszórva. Itt hívnám fel kedves lánypajtásaim figyelmét, hogy egyáltalán nem szép látvány így megérkezni egy ilyen csodás helyre. Én minden túrára viszek magammal egy kis zacskót, amibe a kisdolgos zsepiket gyűjtöm, és ahogy minden más keletkezett szemetet, ezt is egy városi hulladékgyűjtőbe, vagy otthon szoktam kidobni. Egyáltalán nem akkora teher ez, viszont a természetnek is így jobb, meg a mi jóérzésünknek is.
A kilátó tetején kigurítottam a matracom és egy hálózsákban aludtam.
Nagyon hálás voltam, hogy valamiért már nem volt meg a kilátó teteje, mert így teljes pompájában láthattam a csillagos eget, és miután a Hold is felkelt, annak fénye az egész tavat megvilágította, ugyanis szinte telihold volt ezen az éjszakán.
Szabad szemmel még nem lehetett érzékelni hajnal 3-4 felé a nap sugarait, a képen viszont már derengeni látszik az ég alja.
A napkeltét is a vízről terveztem megnézni, úgyhogy jó korán keltem, összepakoltam, és kieveztem a derengő hajnali fényben. Leírhatatlan egy ekkora tükörsima vízfelületen elsőként ott lenni, még a madarak se keltek fel.
Egy ilyen napkeltét mindenkinek látnia kell egyszer az életben.
A kilátót Sarud és Poroszló felől is könnyen megközelíthetitek, igaz, ebben az esetben sokkal hosszabb lesz a hatalmas nyílt vízen való evezés. Ha gyorsabban akartok ideérni, inkább kajakkal jöjjetek, és szélcsendesebb időben. És ha már itt vagytok, semmiképpen se hagyjátok ki, evezzetek be az Óhalászi-Holt-Tiszára is, ami egy nagy patkó alakú morotva, különleges mikroklímával. A szinte állandóan szélcsendes helyre tilos bejönni motoros csónakkal, szóval evezősök előnyben, és többek közt, ami miatt ajánlom ezt a helyet, hogy itt láthatjátok Európa legnagyobb egybefüggő fehér tündérrózsákból álló telepét. De hogy ne érjen titeket csalódás, mindenképp délelőtt vagy kora délután gyertek, mert késő délután a tündérrózsák elkezdik becsukni virágaikat.
Én kora reggel eveztem be az Óhalászi-Holt- Tiszára, a tündérrózsák virágai még nem mutatták magukat, viszont a hely hangulata egyszerűen varázslatos volt így is.
Az Óhalász-szigeten lévő kilátót itt találjátok:
Mint láthattátok a kilátók felkeresése remek ürügyként szolgálhatnak egy-egy nem várt kalandhoz, és a cél végül is az, hogy felfedezzük a Tisza-tó megannyi csodás arcát. A második részben a tó átellenes oldaláról indulva kalandozunk majd vízen és szárazföldön egyaránt, köztük a két legújabb kilátót is bemutatom, és már most elárulom, hogy ezek között lesz az én „leg-leg-leg” kedvencem, amivel szerintem nem vagyok egyedül.
